A hosszabb mezsgye használ a biológiai sokféleségnek
Érdekes megfigyelést tehet az, aki Németországban a volt keletnémet térség után az ország nyugati részén jár. Másként néznek ki a földek, ugyanis a mezőgazdasági parcellák méretei az 1990-es újraegyesítés után is szinte változatlanok maradtak. A második világháború után Kelet-Németországban is kiemelt jelentőségű volt a termésátlagok növelése, amit a mezőgazdaság intenzifikálásával, azaz nagytáblák létrehozásával, gépesítéssel és speciális növényvédő szerek használatával kívántak elérni. Mindezek miatt az agrártáj homogénebbé vált, ami az érintett területek biológiai sokféleségének csökkenéséhez vezetett. E folyamat hatására Kelet-Németországban 1953 és 1960 között a korábbi 800 ezer kisüzemből kevesebb mint 20 ezer termelőszövetkezet jött létre, addig Nyugat-Németországban ez a drasztikus átalakulás nem következett be.
Milyen ökológiai és gazdasági vonatkozásai vannak a nagytáblás és a kistáblás mezőgazdasági művelési módnak? Ezt az összetett szempontrendszerű vizsgálatot elsőként Batáry Péter, a Göttingeni Egyetem és az MTA Ökológiai Kutatóközpont GINOP Fenntartható Ökoszisztémák Csoport kutatója és kollégái végezték el. Eredményeik a Nature tudományos folyóirat-család 2017-től megjelenő új lapjában, a Nature Ecology & Evolutionben jelentek meg.
Korábban már számos esetben megállapították, hogy az egyes növényvédő szerek, műtrágyák és talajjavító szerek használatát tiltó vagy korlátozó ökológiai gazdálkodás jóval előnyösebb a biológiai sokféleség megőrzése és a kisebb mértékű környezetszennyezés szempontjából, mint az intenzív, nagytáblás gazdálkodás. Az egykori kelet-németországi mintaterületeken a fennmaradó nagytáblás művelés hatására nagymértékben csökkent a biológiai sokféleség, amely az ország nyugati felén, a 70%-kal hosszabb mezsgyéknek és szegélyeknek köszönhetően sokkal inkább fenn tudott maradni.
Bár a terméshozamok hasonlóak voltak, az adott területegységre jutó profit a kelet-németországi nagytáblás mintaterületek esetében 50%-kal magasabbnak bizonyult a kutatás szerint. Ahol a gazdák az elmúlt időszakban áttértek a hagyományos termelési módszerekről az ökológiai gazdálkodásra, ott a terméshozam feleződését, a biológiai sokféleség növekedését és egyúttal a tulajdonosok nyereségének megkétszereződését tapasztalták a kutatók (ez utóbbit azért, mert az ökológiai gazdálkodásból származó terményeket drágábban lehet értékesíteni). Batáry Péter és munkatársai kiemelték, hogy a szegélyekkel szabdalt kisebb termőterületek biológiai sokféleséghez való hozzájárulása még fontosabbnak is bizonyult, mint az ökológiai gazdálkodásé.
Kapcsolódó cikkek
Munkabaleset-jelentés online
Közös ünnep, közös nyilatkozat
„- Be kell bizonyítani a vagyonos osztálynak, hogy azon állításaik, miszerint a munkásság mai helyzetével meg van elégedve, nem egyéb hazugságnál, s csak arra szolgál, hogy az elnyomott osztály törekvését megakadályozza. Május elsejének megünneplésével a munkásságnak tüntetni kell, hogy a jövőben nem hajlandó a rája erőszakolt rabláncokat nyugodtan hurcolni, hanem tiltakozni fog a leigázás ellen. A burzsuázia, ki minden nap ünnepel, bizonyára nem érzi szükségét egy külön ünnepnapnak, mert nem tudja mit jelent évről évre, napról napra a mérges levegővel telt gyárhelyiségben élni, lélegezni és lassan elsorvadni. Dolgoztok éjjel-nappal, s még sem vagytok képesek családaitoknak annyit nyújtani, hogy egészségesek és erősek legyenek!”
Ezt követően elhangzott, a szakszervezetek 1890. május elsejei követelései közül több ma is aktuális. A munkaidő megrövidítése, a méltó munka feltételeinek megteremtése, a munkavédelmi szabályok betartatása vagy az a pont, hogy a törvényalkotók meg kell védeni a munkavállalókat ma is fontos és követendő gyakorlat kell, kellene, hogy legyen. Ezen dolgoznak a magyarországi szakszervezeti konföderációk, akik a szakszervezeti elődeikkel együtt ugyanúgy vallják, hogy a munkavállalók azok, akik a termelés és a társadalom kerekeit mozgásba hozzák.
Ezt követően Földiák András, a SZEF elnöke kiemelte, kétszáz éve hangzott el először a háromszor nyolc órás követelés: nyolc óra munka, nyolc óra rekreáció és nyolc óra pihenés, de hét-nyolc emberöltő sem volt elég ahhoz, hogy természetessé váljon ez az igény. Hangsúlyozta, a tőke érdekében ma is jelentős erők lépnek fel, és erre a parlament gazdasági bizottsága által, a munkaidő-szervezés egyes kérdéseiről benyújtott javaslatot hozta fel példának.
A beszédek végén a magyarországi szakszervezeti konföderációk vezetői elhelyezték az emlékezés virágait az 1890-es események színhelyén, a szakszervezeti emlékkövön.
A május elsejei ünnepség a Városligetben folytatódott. A LIGA Szakszervezetek a sátrában fogadta a szakszervezeti tagjait, és a mozgalom barátait.
