Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Bizottság!

A MÉDOSZ egyedüli szakszervezet a mezőgazdaságban. Egyetlen párthoz sem köteleződtünk el és én sem vagyok és nem is voltam egyetlen pártnak sem a tagja.

Ezt azért kívántam elöljárójában leszögezni, hogy egyértelművé váljon nem pártpolitika mellett, vagy ellen, hanem a mezőgazdasági dolgozók érdekeiben kívánok szólni.

Miniszter úrhoz és valamennyi parlamenti képviselőhöz intézett levelünkben már a múlt év elején is jeleztük, hogy a kormány „Földet a gazdáknak” programja, nagyságrendileg 10 ezer dolgozó munkahelyének megszűnését vonhatja maga után, ma már azt látjuk, hogy nem javul, hanem romlik a becslésünk eredménye. Korábban nem gondoltunk arra, hogy a kormányzati cél olyan közgazdasági környezet kialakítása, amelyben ellehetetlenülnek a nagyüzemek és ez által az alkalmazottként foglalkoztatott munkavállalók. Nem kérdés, hogy egy cégtulajdonos, vagy tulajdonos csoport nagyot veszíthet, de a munkavállalók tömegei mindent elveszítenek. Már pedig ezek az emberek itt akarnak megélni és nem is akárhogyan. Biztos jövedelmet szeretnének maguk és családjuk számára, rendezett munkaügyi kapcsolatok mellett! Nem atipikus foglalkoztatásból, azaz napszámból vagy közmunkából, hanem tisztes foglalkoztatásból.

Vidéken nincs munkalehetőség, a fiatalok nagy része a fővárosban, vagy külföldön keres megélhetést. Nem a kalandvágy az elsődleges indíttatás. Ahhoz hogy ez a folyamat megváltozzon, olyan vidékpolitikára van szükség, ahol a döntések hosszútávon kiszámíthatóak. Az emberek többsége nem 4 éves kormányciklusokban gondolkodik. Nem egészséges, hogy működő, adót fizető, foglalkoztató vállalkozásokat csak azért ítéljen halálra egy kormány, mert egy másik tulajdonos csoportot kíván előnyben részesíteni.  Különösen nem, ha mindenki által elismerten, magas színvonalon termelnek. Figyelembe kell venni azt is, hogy a nagyobb vállalkozásokban egy hajóban ülnek az agrárértelmiségiek, a közgazdászok, a jogászok, a gépészmérnökök, a marketing szakemberek, így az innovatív gondolkodásra képes vezetés fel tudja venni a versenyt más országok mezőgazdaságával. Ezzel ellentétben 1200 ha terület műveléséhez nem szükséges a magas szellemi tőke, s nem is képes annak eltartására. Ez önmagában óriási károkat okozhat a jövőben.

Mi úgy gondoljuk, hogy a vidék jövőjének kulcsa a foglalkoztatás, tehát a támogatási rendszert erre kell építeni.

Javaslatunk szerint az kapjon támogatást, aki 100 ha-ra vetítve 7-8 fő teljes munkaidős munkavállalót foglakoztat éves szinten abban a térségben, ahol a földet műveli. Aki erre képtelen az ne, vagy maximum a megfelelés mértékéig kapjon támogatást. Ennek a megoldásnak több előnye van a kormány álláspontjával szemben; egyszerű, átlátható, jól ellenőrizhető, támogatja a vidéken történő foglalkoztatást és egyben eszköz az illegális foglalkoztatás visszaszorítására is. Előnye az is, hogy a technikai, technológiai fejlődésből eredő munkaerő csökkenést is ellensúlyozza.

5 millió ha támogatott területet figyelembe véve 350-400 ezer fő teljes munkaidős dolgozó éves foglalkoztatását lehetne elérni. Azt reméljük, hogy a falvakban megjelennének olyan munkalehetőségek, amelyek a leghátrányosabb munkavállalói kört, a vidéki nőket segítené munkához.

Nehéz véleményt mondani a kormány elképzeléséről, hiszen nem ismert, hogy mi fog történni az átcsoportosított 22 milliárd Ft támogatással. Az sem ismert, hogy az állattenyésztésre, az integrációra, a kertészetre, a foglakoztatásra milyen többlettámogatások vehetők majd igénybe.

Azonban a kormány és a szakszervezünk megközelítése között lényeges eltérés van; míg a kormány elsődleges célja a birtokszerkezet átalakítása és ennek következtében remél foglalkoztatás bővülést, addig a MÉDOSZ a foglalkoztatás növelését tekinti a legfontosabbnak, s azt tartja ideálisnak, ha a birtokszerkezet a piacnak megfelelően, a foglalkoztatási szabályok betartása mellett alakul ki.

Arra mindenképpen fel szeretnénk hívni a figyelmet, miszerint oka van annak, hogy a kisgazdaságokban lényegileg megszűnt az állattenyésztés. Azért szűnt meg, mert nem jövedelmező. Volt olyan időszak, amikor a sertésállományunk 70%-át nagyüzemben, 30%-át pedig háztájiban állítottuk elő. A nagyüzemi tartást nem lehet egyik napról a másikra leépíteni, mert a veszteség finanszírozása még mindig kisebb csapás, mint eldobni a genetikát, az épületeket, illetve magas szintű tenyésztéssel, nagy tételben előállítva eredményessé is lehet tenni ezt a tevékenységet. Ez magyarázza, hogy a nagyüzemekben még megmaradt, azonban a családi és kisgazdaságokból eltűnt az állattenyésztés. A kisebb állományokat a józan paraszti ész elvén felszámolták a gazdák.

Ha 20-50 kocás, vagy tehenes istállók létesítésére, állomány beállításra kívánja a kormány átcsoportosítani a támogatást, akkor az már előre láthatóan kidobott pénz.

Márpedig a vidéknek szüksége van minden egyes jól hasznosított forintra, amely növeli a foglalkoztatást.

Tekintse meg a munkaadói oldal vezetőjének véleményét is az ATV felvételén!

A témával foglalkozó HírTV híradás - melyben Asztalos Sándor is nyilatkozik - a Hírtv multimédia rovatában található a 2014-07-24-i Híradó 21 órában, jelenleg itt található l