A jelenlegi, nagyon lassú folyamat szerint a jövő század elején, 2104-ben érhetjük el az Unió szintjén bérek közötti egyenlőséget, vannak azonban olyan tagállamok, amelyek szinte soha.

Sürgős cselekvésre van szükség mivel a COVID-19 járvány hatásai jelentősen aláásták a nemek közötti egyenlőség területén eddig elért eredményeket. Nem hagyhatjuk, hogy a COVID utáni időkben a nemek közötti egyenlőség alacsonyabb legyen, főként mivel a vírus elleni védekezés frontvonalában nagyrészt nők dolgoznak. Nem lehet a jövőben sem elfogadott, ahogyan most sem az, hogy ezeket a szakmákat alacsonyan képzettnek és ezáltal kevésbé értékesnek ítéljük meg. Az elmúlt időszakban bizonyították, hogy munkájuk elengedhetetlen a vállalkozások, a szervezetek, a társadalom és a gazdaság számára. Az szociális ágazatban 49 millióan dolgoznak az EU-ban, közülük kb. 76% női munkavállaló. A kereskedelemben foglalkoztatott pénztárosok 82%-a -, a háztartási alkalmazottak 95%-a nő. A vírushelyzet idején játszott kiemelten fontos szerepük arra hívja fel a figyelmet, hogy újra kell értékelni a bérezésüket, annak érdekében, hogy részvételük megfelelően legyen értékelve és megfizetve.

Az Európai Bizottság 2021. március 4-én javaslatot terjesztett elő a bérek átláthatóságáról annak biztosítása érdekében, hogy az EU-ban a nők és a férfiak egyenlő munkáért egyenlő díjazásban részesüljenek. A jogalkotási javaslat az egyenlő díjazás két alapvető elemére összpontosít: a munkavállalók és a munkáltatók számára is a bérek átláthatóságát biztosító intézkedésekre, valamint a bérdiszkrimináció áldozatai számára az igazságszolgáltatáshoz való hatékonyabb hozzáférésre.

A bérek átláthatóságára vonatkozó intézkedések a következők:

• A bérek átláthatósága álláskeresők számára. A munkáltatóknak az álláshirdetésben vagy az állásinterjú előtt tájékoztatást kell adniuk a kezdeti bérszintről, vagy bérsávról. A munkáltatók nem kérhetnek az álláskeresőktől korábbi bérükre vonatkozó információkat.
• A munkavállalók tájékoztatáshoz való joga. A munkavállalóknak jogukban lesz tájékoztatást kérni munkáltatójuktól az egyéni bérszintjükről és az azonos vagy azonos értékű munkát végző munkavállalók nemenkénti átlagos bérszintjéről.
• Adatszolgáltatás a nemek közötti bérszakadékról. A legalább 250 alkalmazottat foglalkoztató munkáltatóknak közzé kell tenniük a szervezetükben dolgozó nők és férfiak közötti bérszakadékra vonatkozó információkat. A szervezeten belül az azonos vagy azonos értékű munkát végző munkavállalók kategóriái szerinti bontásban is tájékoztatást kell adniuk a női és férfi alkalmazottak közötti bérszakadékról.
• Közös bérértékelés. Amennyiben a bérekről szóló adatszolgáltatás a nemek közötti, legalább 5%-os bérszakadékot mutat, és a munkáltató ezt nem képes objektív, nemektől független tényezőkkel megindokolni, a munkáltatóknak a munkavállalók képviselőivel együttműködve értékelniük kell a béreket.
   

Az igazságszolgáltatáshoz való hatékonyabb hozzáférés a bérdiszkrimináció áldozatai számára:

• Kártérítés a munkavállalók számára. A nemek közötti bérdiszkriminációt elszenvedett munkavállalók kártérítésben részesülhetnek, beleértve a bérek és a kapcsolódó bónuszok vagy természetbeni juttatások visszamenőleges teljes kifizetését.
• A bizonyítási teher a munkáltatóra hárul. Alapesetben a munkáltatónak, és nem a munkavállalónak kell bizonyítania, hogy a díjazás tekintetében nem állt fenn hátrányos megkülönböztetés.
• Bírságokat is magukban foglaló szankciók. A tagállamoknak konkrét szankciókat kell megállapítaniuk az egyenlő díjazás szabályának megsértése esetére, beleértve a bírságok minimális szintjét is. Az egyenlőséggel foglalkozó szervek és a munkavállalók képviselői jogi vagy közigazgatási eljárásokban eljárhatnak a munkavállalók nevében, valamint vezető szerepet vállalhatnak az egyenlő díjazásra vonatkozó kollektív keresetek esetében.

A javaslat figyelembe veszi a munkáltatók. Különösen a magánszektorban működő munkáltatók jelenlegi nehéz helyzetét, és fenntartja az intézkedések arányosságát, miközben rugalmasságot biztosít a kis- és középvállalkozások számára, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az adatszolgáltatáshoz a rendelkezésre álló erőforrásokat használják fel. A 250-nél több munkavállalót foglalkoztató vállalkozások bérátláthatósági adatszolgáltatással kapcsolatos éves költsége a becslések szerint 379–890 euró lehet.

Források:

•         Az Európai Bizottság honlapján 2021. március 4-én megjelent sajtóközlemény

•         Az Európai Szakszervezeti Szövetség módosítási javaslatáról készült összefoglaló jegyzete