Gondoljunk a G20-csúcstalálkozóra, ahol a napirend szerint „forradalmi innovációkról” lesz szó – mint a szén-dioxid-leválasztás, -hasznosítás és -tárolás – „a környezet és a növekedés önfenntartó ciklusának” felgyorsítására. Ezek a megoldások azonban csak 2030 körül vagy annál is később fognak jelentős hatást elérni. Továbbá ezek a technológiák csak egy kis részét teszik ki egy szélesebb körű átalakulási folyamatnak.

A valóság az, hogy mindkét csúcstalálkozó agendájának olyan pályára kell állítania a világot, amellyel a következő évtizedben megfelezhető az üvegházhatású gázok emissziója, ami ahhoz szükséges, hogy elkerülhessük a klímaváltozás legkatasztrofálisabb hatásait. Ez azt jelenti, hogy már most is piacképes, méretezhető megoldásokat kell alkalmazni, amihez bátor kormányzati intézkedések szükségesek.

A jó hír az, hogy egyre több ország ismeri fel az átfogóbb intézkedések szükségességét. Az Egyesült Királyság például júniusban egy jogilag kötelező célt határozott meg az üvegházhatású gázok nettó zéró kibocsátásának 2050-re történő elérésére, ami történelmi kitekintésben fontosabb intézkedésnek számít, mint a Brexit. Továbbá Angela Merkel német kancellár is jelezte már, hogy támogatja ugyanezen célkitűzés bevezetését az országában. Norvégiában már hatályos az a kötelező jogi érvényű szabályozás, amely szerint a nettó zéró kibocsátást 2030-ra kell elérni, míg Finnország és Svédország 2035-re, illetve 2045-re tűzte ki ezt a célt.

A nettó zéró emisszió elérésének feltételei a következő néhány évtizedben mind technikai, mind gazdasági szempontból megvalósíthatók. A gyorsan csökkenő költségek már képessé teszik az alternatív energiaforrásokat – a szél- és napenergiát – arra, hogy hatékonyan versenyezzenek a fosszilis üzemanyagokkal. Világszerte több mint száz város megújuló energiaforrásokra támaszkodik az energiaszükségletének legalább 70 százalékában. Az elektromos autók már megelőzik a hagyományos járműveket a teljesítmény és a megbízhatóság terén.

A 2020-as évek elejére már az áruk is kedvezőbb lesz.
Egy évtizeddel ezelőtt a klímaváltozás kérdésével foglalkozó brit bizottság olyan számítást adott közre, amely szerint évente a GDP 1-2 százalékába kerülne az emisszió 80 százalékkal történő csökkentése 2050-re. Mostani számítások szerint ez már a nettó zéró emisszió eléréséhez is elég. Minden egyes dollár, amelyet erre a célra költenek el, 7 dollár hasznot eredményez a gazdaságban, az egészségügyben és más területeken.

Ahogy ezek a trendek egyre jobban szétzilálják a hagyományos, jelentős mértékben az emisszióra alapozó üzleti modelleket, egy olyan önmagát erősítő ciklust alakítanak ki, amely lökést adhat az emissziómentes jövő irányába. Ahogy a számítógépekben található csipekben minden néhány év alatt megduplázódik a tranzisztorok száma, úgy fog az alacsony szénfelhasználású technológiák teljesítménye is exponenciálisan emelkedni, ami a költségeik csökkenését eredményezi.

Az elkerülhetetlen átalakulás folyamatának felgyorsításához a kormányzatoknak meg kell változtatniuk a szabályozási rendszereket. Először is ezt azt jelenti, hogy az állami támogatásokat azonnal át kell irányítani a fosszilis üzemanyagoktól a megújuló energiaforrásokhoz. Amíg a fosszilis üzemanyagok támogatásának mértéke 2018-ban 400 milliárd dollár fölé emelkedett, a megújuló alapú energia terén az új beruházások támogatása kevesebb mint 290 milliárd dollárra csökkent. Az agrártámogatásokat is – amelyek mértéke meghaladja a fosszilis üzemanyagok támogatását – át kellene alakítani annak érdekében, hogy a gazdákat faültetésre, a biodiverzitás védelmére, illetve arra ösztönözzék, hogy minél több szenet kössenek meg a talajban.

Fotó: Shutterstock

A kormányzatoknak emellett abba kell hagyniuk az erdőirtásokat és a fosszilis üzemanyagok infrastruktúrája terén történő beruházásaikat. Ahogy Christiana Figueres, az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének (UNFCCC) volt ügyvezető titkára megjegyezte:

A világszerte zajló szénerőmű-beruházások több mint 50 százaléka mögött kínai források állnak. Moratóriumot kell bevezetnünk a szénre és az erdőirtásokra, nem szabadna új beruházásokat elindítani, illetve gyors kivezetési tervekre van szükség.

Jóval kevesebb azon vállalatok száma, amelyek olyan változtatásokra törekednek, amelyek célja, hogy a globális hőmérséklet – az Éghajlat-változási Kormányközi Testület előirányzata szerint – csak legfeljebb 1,5 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet.

A G20-aknak arra kell nyomást gyakorolniuk, hogy a Fortune 500-as listáján szereplő vállalatok azt vállalják, hogy emissziójuk megfeleződik 2030-ra vagy annál korábbi időpontra. Továbbá minden G20-országnak karbonárazást kellene bevezetnie oly módon, hogy annak mértéke minden tonna emisszióra vetítve legalább 120 dollárt tegyen ki 2030-ra. Ma az üvegházhatású gázok globális emissziójának több mint 20 százalékára vonatkozik karbonárazás. Emellett az emissziós standardok szigorítása is lényegi fontosságú. Ahogy azonban az üzemanyagadó emelése miatt kibontakozó franciaországi sárgamellényes tüntetéssorozat is mutatja, az ilyen intézkedéseket körültekintően kell végrehajtani, a belőlük eredő költségeket tisztességesen kell elosztani, hogy az átlagembereket ne érje aránytalanul nagy teher.

Ám még az Egyesült Államokban is vannak arra utaló jelek, hogy lehetséges az előrelépés ebben a kérdésben. A sokat vitatott Green New Deal, amelyet Alexandria Ocasio-Cortez kongresszusi képviselő mutatott be, tükrözi a szükséges ambíciókat. Miközben a republikánusok továbbra is ellenállnak a Green New Dealnek, a párt néhány prominens tagja már egyetért a „klímaosztalék” tervével. Állami és helyi kormányzatok szintén támogatnak klímavédelmi kezdeményezéseket.

Tavaly Larry Fink, a BlackRock amerikai befekte­téskezelő társaság elnöke azt jelezte előre, hogy „a fenntartható befektetés a jövőbeli invesztíciók fő eleme lesz”. Larry Fink látja a jövőt:

Az apró lépések helyett exponenciálisan előrehaladó intézkedésekre van szükség oly módon, hogy az országok, városok, vállalatok minél hamarabb erőteljes célokat határozzanak meg, és azok finanszírozására állítsák át a szükséges forrásokat. A bolygó sorsa attól függ, hogy sikerrel vagy kudarccal járunk-e ezen a téren.

Copyright: Project Syndicate, 2019
www.project-syndicate.org

www.vg.hu