Beperelheti a munkavállaló a munkáltatót, ha szabálytalanul küldi el szabadságra?

– például ha nincs elég megrendelés, vagy átmeneti leállás van. Ilyenkor előfordulhat, hogy a dolgozót egyik napról a másikra szabadságra küldik, rosszabb esetben fizetés nélküli szabadságot rendelnek el. Csakhogy a Munka Törvénykönyve világosan szabályozza, hogy a szabadság kiadása nem történhet önkényesen, és a fizetés nélküli szabadság különösen érzékeny terület, amelynél a munkavállaló beleegyezése elengedhetetlen.

Szabadság csak szabályosan

A törvény szerint a munkáltató adja ki az éves rendes szabadságot, azonban előtte köteles a munkavállalót meghallgatni, és legalább 15 nappal korábban írásban közölnie kell a szabadság időpontját. Ez azt jelenti, hogy ha a dolgozót egyik napról a másikra „elküldik szabadságra”, az sérti a jogszabályokat – főként akkor, ha ez nem az ő kérésére történik. A törvény célja ezzel nemcsak az, hogy a munkavállaló tervezhetően élhessen a szabadságával, hanem hogy a munkáltató ne használja ki visszaélésszerűen ezt az eszközt költségcsökkentésre.

Fizetés nélküli szabadság – csak kérésre

A fizetés nélküli szabadság lényege, hogy a munkavállaló erre saját maga jogosult igényt benyújtani – például gyermek gondozása, hozzátartozó ápolása vagy más különleges élethelyzet miatt. Ezt a munkáltató nem rendelheti el egyoldalúan, mert az gyakorlatilag azt jelentené, hogy a dolgozót önkényesen megfosztja jövedelmétől. Ha valaki nem járul hozzá a fizetés nélküli szabadsághoz, nem kötelezhető annak igénybevételére.

Mi a megoldás, ha nincs munka?

Ha a munkáltató nem tud munkát biztosítani, az úgynevezett „állásidő” alkalmazása a jogszerű út. Ez esetben a munkavállalónak nem kell dolgoznia, de alapbérre továbbra is jogosult. Ez különösen fontos, mert így a munkáltató nem élhet vissza a helyzetével, és a munkavállaló védve van az indokolatlan jövedelemkieséssel szemben.

Mit tehet a munkavállaló, ha sérelem éri?

Amennyiben a munkáltató szabálytalanul adja ki a szabadságot, vagy fizetés nélküli szabadságra „kényszeríti” a munkavállalót, az érintett jogi úton léphet fel. Ez történhet munkaügyi per formájában, de akár panasszal is élhet a területileg illetékes munkaügyi hatóságnál. A tapasztalatok szerint az ilyen ügyek komolyan vehetők, és adott esetben kártérítési kötelezettséggel is járhatnak a munkáltatóra nézve.

Forrás: 24.hu