Mintha nem is lett volna koronavírusjárvány és kijárási korlátozás tavasszal, olyan képet fest a fizetésekről szerdán közzétett legfrissebb KSH adatsor. Eszerint ugyanis júliusban a bruttó átlagkereset már 401 800, a nettó pedig 267 200 forintra rúgott. Mindkettő 10,8 százalékos növekedést jelez éves alapon. Ez az összeg az idei évben az előző havi bruttó 421 700 forint után a legmagasabb. A júniusi - éves alapon 15,6 százalékosra számolt – kiugró növekedést azonban az egészségügyi dolgozóknak kiosztott egyszeri, 500 ezer forintos juttatás magyarázta. Régi kritika, hogy ekkora összegekkel a dolgozók többsége valójában nem találkozik bérpapírján, hiszen az átlagkereseti statisztikát egy-egy magasabb fizetés jelentősen megdobja, miközben a többség egyáltalán nem visz haza annyit. Az átlagba ráadásul nem számolják bele az 5 főnél kisebb vállalkozásokat, pedig ezeknél a cégeknél jellemzően alacsonyabbak a fizetések. A koronavírusjárvány miatt kialakult helyzetben azonban most különösen torzít - azaz valójában megszépíti a valóságot - a KSH statisztikája, hiszen csak a teljes munkaidőben alkalmazásban állók keresetét veszi figyelembe. Vagyis csak azt mutatja meg, hogy a napi 8 órát dolgozók esetében a nagyobb cégeknél a válság ellenére kitart - a tavaly év végén, az idei év elején kötött megállapodásoknak, illetve a minimálbéremelésnek köszönhető - bérnövekedési ütem. Nem mond azonban semmit a részmunkaidőbe átsorolt, az elbocsátott vagy a kisebb cégeknél dolgozók jövedelmi viszonyairól. Márpedig a tavaszi korlátozások, a beszállítói láncok megszakadása miatti gyárleállások, és a turizmus visszaesése kapcsán rengeteg cég került nehéz helyzetbe, sok helyen pedig részmunkaidős foglalkoztatással igyekeztek megtartani a dolgozókat. Az érintetteknek emiatt a bére is csökkent, hiszen a Kurzarbeit magyarosított változatában az állam csak a kiesett munkaidőre járó bér 75 százalékát pótolta ki. A lehetőséggel több mint 200 ezer munkavállaló esetében éltek a cégek. Számos munkaadó azonban úgy csökkentette a munkaidőt és a fizetéseket, hogy ahhoz a túlságosan bürokratikus pályázati eljárás miatt nem kért állami kipótlást. Ezen dolgozók kereseti viszonyainak változását ugyanakkor egyáltalán nem mutatja a KSH statisztikája, hiszen abban a járvány miatt megnövekedett részmunkaidős foglalkoztatás nem jelenik meg. Az elbocsátott többszázezer dolgozó drasztikusan visszaeső jövedelmi viszonyait pedig – érthető módon – szintén nem tükrözi a kereseti statisztika. Az viszont a most frissített adminisztratív adatokból is kiolvasható, hány embert érinthetett mindez. A legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a jelentős nonprofit szervezeteknél alkalmazásban állók száma ugyanis jelentősen lecsökkent a válság miatt. A gazdaság újranyitásával valamelyest javult ugyan a helyzet, ám korántsem olyan látványosan, mint azt a kormányzati propaganda sugallja. Az alkalmazottak száma júliusban 3 millió 44 ezer volt, míg februárban, a korlátozások előtt 3 millió 160 ezer, tavaly júliusban pedig 3 millió 192 ezer. Vagyis februárhoz képest 116 ezerrel, az egy évvel korábbihoz képest 148 ezerrel dolgoztak kevesebben alkalmazottként júliusban. A csökkenésért szinte teljes egészében a vállalati szféra felelős. A legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál alkalmazásban állók száma ugyanis júliusban 2 millió 94 ezer volt, februárban 2 millió 216 ezer, egy évvel ezelőtt pedig 2 millió 238 ezer. Vagyis egy év alatt 144 ezerrel, február óta pedig 122 ezerrel lettek kevesebben a céges alkalmazottak. Emlékeztetőül: a KSH munkaerőfelmérésből származó, önbevalláson alapuló adatsora szerint az idén júliusban 4 millió 460 ezerre rúgott a foglalkoztatottak száma. Ez éves alapon mindössze 65 ezer fős csökkenést mutat. Igaz, ide nemcsak az alkalmazottakat sorolják be, hanem azokat is, akik a kikérdezés hetén elmondásuk szerint legalább 1 órát pénzért dolgoztak. A kereseti adatokat viszont nem erre a „sokaságra” számolják, hanem csak az alkalmazottakra, így pedig a heti 1 órás munkáért járó fizetség biztosan nem húzza le az átlagbér-adatokat.