A megkérdezettek általában felmondták a kormánypárti mantrát, miszerint a módosítás a munkások érdekét szolgálja, senkit nem lehet majd túlórára kötelezni, satöbbi, azonn Révész Máriusznak sikerült egészen parádésat gurítania.

A bringaügyi biztos először mélyreható társadalmi ismereteiről tett tanúbizonyságot, mikor kifejtette, hogy sok ember van olyan élethelyzetben hogy kénytelen pénzt keresni, dolgozni, majd azzal próbált rávilágítani a módosító társadalmi hasznosságára, hogy

„nagyon sokan egyébként ezért mennek külföldre, és például Ausztriába. Én beszéltem olyan emberekkel, akik 3-4 hónapot szabadnap nélkül lehúznak egy szállodában, mert így tudnak pénzt keresni, Magyarország erre – hogyha valaki többet akar dolgozni, és ezért több pénzt akart kapni – egész egyszerűen nem volt lehetőség.”

Révész itt látványosan bemutatta, hogy több dologban is nagyon el van tévedve.

Egyrészt arra hivatkozni hogy emberek jókedvükből egy év negyedét-harmadát ledolgozzák szabadnap nélkül, teljesen abszurd. Másrészt elfelejti, hogy Ausztriában simán meg lehet keresni egy magyarországi fizetés három-négyszeresét.

Tény, hogy rengeteg magyar jár át a szomszédos országba dolgozni, és tény hogy – a kapitalista rendszer jellegéből fakadóan – Ausztriában is létezik kizsákmányolás, azonban súlyos tévedés, vagy nettó cinizmus azt állítani hogy ez vonzza oda a magyar munkásokat.

Ausztriába azért mennek a magyarok, hogy jobban keressenek, mint itthon.

Ahelyett pedig hogy azon dolgozna a kormány hogy a magyar dolgozók bérei emelkedjenek, és ne kelljen Ausztriába szegődniük például vendéglátóipari rabszolgának hogy meg tudjanak élni, törvénybe foglalja, hogy a munkáltatók gyakorlatilag látástól vakulásig dolgoztathatják a munkásokat.

Persze Ausztria centrumország, Magyarország meg a félperiféria, szóval az osztrák bérszínvonal elérése idehaza nyilván nem lenne egyszerű – ha egyáltalán lehetséges a tőkés világrendszerben – de azért a munkások anyagi helyzetét talán mégsem azzal kéne rendezni, hogy lehetővé teszik a halálra dolgoztatásukat.

Mert mi a túlóra? A vadkapitalizmus maga.

Egy vadkapitalista rendszerben a munkás teljesen ki van szolgáltatva a tőke kénye-kedvének. A jelenlegi rendszer nem tökéletes – sőt! – hiszen arra épül, hogy a munkás tulajdon híján a munkaerejét bocsátja áruba, ezzel gyakorlatilag lemondva ébren töltött idejének jelentős részéről olyasvalaki javára, aki a termelőeszközök fölött rendelkezik.

Azonban a kapitalista rendszer története során a munkásmozgalmak elértek olyan eredményeket, mint az állami szabályozás a maximális munkaidő, a minimálbér, a munkahelyi körülmények, a munkásjogok és a tőkés-munkás viszony egyéb aspektusai terén, mely a munkásokat védi a tőkével szemben.

Na, Magyarország kormánya épp ezeket a vívmányokat bontja le, kiszolgáltatva a magyar munkást a nemzetközi tőke kénye-kedvének.

Ez a liberális kapitalista disztópia, melyben a rendszer a munkásokat robotokká, gyakorlatilag a tőkés fennhatósága alatt álló termelőeszközökké zülleszti ahelyett hogy állampolgároknak tekintené őket, akiknek az érdekeit hivatott védeni.

De hát ez nem is csoda; a tőkés rendszerben ugyanis a politikai hatalom birtokosai a tőke érdekeit szolgálják, hisz egymástól függnek – nincs itt semmi látnivaló, a gép forog, a munkás meg nem pihen.

Dicséretes, hogy Révész Máriusz oly kiterjedt társadalmi ismeretekkel rendelkezik, hogy még azt is tudja, van akinek dolgoznia kell a megélhetésért. Ez nyilvánvalóan egzotikusnak hat neki, azonban igazán megtehetné hogy elgondolkozik, ő mire vágyna ha neki is így kéne tennie: halálra dolgozza magát hogy meg tudjon élni, vagy inkább normális munkaidőért cserébe szeretne tisztességes bért?

Ha túlságosan idegen neki a téma és nem megy a gondolatkísérlet, nyugodtankérhet segítséget a szakszervezetektől. Vagy egy munkástól. Vagy bárkitől aki szombaton tüntetett, utakat zár le, vagy csak nem az ő pártja színeiben lett országgyűlési képviselő. Akkor talán valaki megmondja neki, hogy a béreket kellene emelni, nem a munkaidőt.

via Index

mérce.hu