A hagyományos szatmár-beregi szilvalekvár titka

2016. augusztus 10. 08:12
A térségben a nyár végének közeledtével minden faluban érezni lehet a rotyogó szilvalekvár kellemes illatát.

Szatmár-Beregben jellegzetes nyár végi, ősz eleji munka a lekvárfőzés, és egyben szinte társadalmi esemény is, hiszen gyakran a rokonság, a szomszédok vagy az ismerősök összefogását igényli. Ezt a lekvárt ugyanis a rőzse tüzelésű rézüstökben, állandó keverés mellett 10-20 órán át kell főzni, hogy az eredmény az utánozhatatlan ízű és illatú szatmár-beregi szilvalekvár legyen.

Legjobb a vörösréz üst Tarpa, 2013. szeptember 26.
Besztercei szilvából készült lekvár Fotó: MTI – Balázs Attila

A legelső teendő a katlan megrakása, valamint az üst előkészítése, azaz a külső oldalának sárral való körbetapasztása, ami nagy hozzáértést és gyakorlatot igényel. Hagyományosan a legmegfelelőbb a célra a vörösrézből készült üst.

Csak frissen szedett gyümölcsből Tarpa, 2013. szeptember 26.
Lekvárfõzéshez használt besztercei szilvát mos Szabó Lászlóné tarpai házuk udvarán 2013. szeptember 25-én. A szellemi kulturális örökség nemzeti listájára öt újabb elem került fel idén, köztük a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szilvalekvár fõzés.
MTI Fotó: Balázs AttilaFotó: MTI – Balázs Attila

A ponyvára rázott vagy levert szilvát átválogatják, több léről megmossák, lecsöpögtetik. Csak frissen szedett szilvából főzik a lekvárt. Ha az üst is, a szilva is kész, kezdődhet a ciberézés, azaz az előfőzés. A gyümölcsből egy kisebb mennyiséget kézzel összetörnek, szétnyomkodnak, hogy levet eresszen, s a főzés elején se ragadjon oda az üst aljára. Amikor felforrt, fokozatosan hozzáadják a többi szilvát, s közben folyamatosan kavargatják a kisebbfajta evezőlapátra emlékeztető lapickával.

Penyő, tekenő, cibere

Az üst alatt ilyenkor gyengébb tüzelőanyagokkal – napraforgószár, kukoricacsutka, rőzse – fűtenek. A szilvát addig kell főzni, amíg el nem válik egymástól a héj, a hús és a mag. Az így előfőzött anyagot, a penyőt egy hosszú nyelű edénnyel merik ki az üstből, egyenesen a fateknőre helyezett ciberéző rostára, amelyen egy fakanállal átdörzsölik. A rostán fennmarad a mag, esetleg a héj egy része, a tekenőben pedig összegyűlik a bordó színű, édes-savanykás cibere, ami a lekvárfőző csapat egyik kedvenc csemegéje. Ízéből a hozzáértők már arra is következtetni tudnak, hogy milyen lesz a kész lekvár.

Kavaróvitorla és öregítés Panyola, 2012. augusztus 23.
Nemtudom szilvából készült cibere fõ Panyolán 2012. augusztus 23-án. A lekvárkészítés során a pépesre fõtt egész szilvaszemeket, a ciberét átszûrik és a magtól és héjától elválasztott lédús szílvahúst 36 órán át fõzik rézüstben. A Fajtaminõsítõ Bizottság a közelmúltban vette fel az ártéri dzsungelgyümölcsösökben termõ tájfajtából nemesített nemtudom szilvát a Nemzeti Fajtajegyzékbe.
MTI Fotó: Balázs AttilaFotó: MTI – Balázs Attila

Egy üst lekvárhoz legalább négyszer-ötször annyi ciberére van szükség, így ha csak egyetlen rézüstben folyik a főzés, a ciberézés igen hosszadalmas munka. Ilyenkor a kész ciberét teknőkbe,tálakba öntik, amíg az utolsó adag is elkészül, s az üstöt elő lehet készíteni a sűrítéshez. A lekvárfőzés második szakasza a sűrítés, vagy ahogy arrafelé mondják, az öregítés. Ennek legfontosabb eszköze az üstbe helyezett kavaróvitorla: két, kereszt alakban összeerősített deszka, melynek formája követi az üst aljának vonalát. Az üst füléhez vagy a katlanhoz rögzített tengelyhez facsappal kapcsolódik a kavarófa, amit egészen a lekvárfőzés végéig állandó mozgásban kell tartani, hogy a lekvár oda ne égjen. Az üst alatt ilyenkor már fával tüzelnek, s a rotyogó lekvár gyakran kifröccsen, köpköd. A lekvár akkor van kész, ha a púposan megmerített fakanálról nem csöppen le.

Hosszadalmas munka Tarpa, 2013. szeptember 26.
Merõedénnyel szedi ki az elõfõzött besztercei szilvát a rézüstbõl Szabó Lászlóné tarpai házuk udvarán 2013. szeptember 25-én. A szellemi kulturális örökség nemzeti listájára öt újabb elem került fel idén, köztük a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szilvalekvár fõzés.
MTI Fotó: Balázs AttilaFotó: MTI – Balázs Attila

Manapság már zománcozott üstökben, tapasztás nélkül, üstházakban is sokan főznek, sőt a kavaróvitorlát is sok helyen házilag eszkábált villanymotor hajtja. Az is gyakori, hogy a munka meggyorsítása érdekében az előfőzéshez másik üstöt használnak. Minden esetben hosszú órák telnek azonban el, amíg a híg, vöröses színű ciberéből lekvár lesz: ez alatt lassan elfogy a félretett cibere, a tűzifa, fárad a csapat – és bizony gyakran felvirrad a következő hajnal is.

Gasztronómiai kincs

Az embert próbáló munka gyümölcse pedig a sűrű, szinte fekete szilvalekvár, melynek illata, íze semmivel össze nem téveszthető, évekig eltartható, és ezerféle módon felhasználható – nem véletlenül nevezik a térség “gasztronómiai kincsének”. Tartósítószer, hozzáadott cukor és bármilyen egyéb adalékanyag nélkül!

Forrás: fruitdebereg

Címfotó: MTI – Balázs Attila

Forrás: sokszinuvidek.24.hu

Kapcsolódó cikkek

Magyar gazdaság: ekkora visszaesés várható az idén

2020. október 09. 08:14
A járvány visszatérése miatt a Kopint-Tárki az idei évre a magyar gazdaság 5,8 százalékos visszaesésével számol.

Kivándorló ország lettünk

2019. május 29. 10:52
Még nem tartunk másfél milliónál, de sok százezernél már igen. Az elvándorlás ma az egyik legaggasztóbb társadalmi probléma. Magyarország mostanra egyértelműen kivándorló országgá vált, bár az elvándorlás egy nehezen mérhető folyamat. A Társadalmi Riport 2018 című kötet egyik tanulmányában arra keresik a választ, hogy hol a helye Magyarországnak a kelet-európai régió erősödő elvándorlási folyamataiban, melyek az érzékelhető magyar sajátosságok és a magyar munkapiacon várható hatások. A tanulmány megállapításait Bernát Anikó, a TÁRKI szociológusa árnyalja, egészíti ki.