A világegyetemet körforgásban tartó kétarcú istenség, a négy évszakot szimbolizáló női és férfi alakok, a bolygók jeleit kezükben tartó puttók és egy titokzatos utalás a 18. században a palotát építtető veszprémi püspök, Koller Ignác születésnapjára – többek között ilyen részletek díszítik a díszterem barokk mennyezeti festményét. 

 

A közel 250 éves Érseki Palota a magyar barokk építészet egyik remekműve, amelynek belső tereit a veszprémi várnegyed megújításának részeként állítják helyre. Ahogy az elmúlt évszázadokban, úgy ezután is elsősorban egyházkormányzati funkciókat lát majd el, egyes tereit és kertjét vezetett sétákon lehet majd látogatni. A palota dísztermét és további különleges tereit Szent Mihály-nap alkalmából azonban már idén – szeptember 28-án és 29-én – megnyitja a nagyközönség előtt a Veszprémi Főegyházmegye.

 

A titokzatos barokk műalkotás 

A Várhegynek ezen a részén már a középkor óta püspöki palota állt, ám a török támadások miatt a püspöki rezidenciát Sümegre tették át, a veszprémi vár pedig csak a 18. században nyerte vissza korábbi szerepét. Ekkor építették újjá a Szent Mihály Főszékesegyházat, és ekkor épült meg Koller Ignác, akkori főpásztor megbízásából az új püspöki palota is, amelynek dekorációján a korszak kiemelkedő mesterei dolgoztak. 

 

Egyikük Johann Ignaz Cimbal bécsi festő, akinek alkotásait számos hazai, ausztriai és csehországi barokk templomban és kolostorban megtaláljuk. A veszprémi Érseki Palota dísztermének 1770-es években készített festése nemcsak azért emelkedik ki életművéből, mert különösen jó állapotban maradt meg, hanem azért is, mert Cimbalnak ez az egyetlen világi témájú alkotása – amely ráadásul több megfejtésre váró rejtélyt is tartogatott a szakembereknek.

 

A mennyezetkép – amelyen a csillagjegyek és az időjárás szimbólumai is láthatók – ugyanis nemcsak dekoráció, több jelentésrétege is van, a festményt akár antik mitológiai utalásokba rejtett püspöki hitvallásként is lehet értelmezni. Az alkotásnak ugyanakkor nemcsak a jelentése okozott fejtörést, Cimbal festéstechnikája is váratlan feladat elé állította a restaurátorokat. 

 

„Sokáig úgy gondolták a szakemberek, hogy a festmény jellegzetes csillogása egy korábbi restaurálás következménye, valamilyen konzerválószer nyoma. Cimbal életművének vizsgálatakor azonban kiderült, hogy máshol is van hasonlóan csillogó mennyezetképe, amit freskótechnika helyett temperával készített. Így arra a következtetésre jutottunk, hogy Cimbal Veszprémben is temperát használhatott a mennyezeti vakolaton, és úgy dolgozott, mintha vászonra festene, végül pedig az egész képet lelakkozta. Így érte el, hogy a színek a freskókhoz képest sokkal telítettebbek lettek, és megőrizték ragyogásukat. Ezt az összhatást állították most vissza a restaurátorok” – mondja Nagy Veronika múzeumigazgató, a veszprémi várnegyed megújulását bemutató Work in Progress (WIP) programsorozat kurátora.

 

A díszterem így ma már valóban lenyűgöző látványt nyújt: a barokk falképek a mennyezetképre irányítják a terembe lépők figyelmét, ugyanakkor hagyják érvényesülni azt a páratlan panorámát is, amely a város fölé magasodó erkélyről nyílik. 

 

forrás: turizmus.com