– Hogy hogyan kezdődött? Erről mindenekelőtt azt kell elmondanom, hogy milyen sokat köszönhetek édesanyámnak! Ő tanított meg szinte mindenre, ami a konyhával és azon belül a befőzéssel kapcsolatos.

Már gyerekkoromban minden nap rengeteget segítettem neki, közben tanított, és el is lestem a gyümölcsfeldolgozás fortélyait. Kedvvel tettem mindezt, mert érdekelt.

De nem csak a lekvárfőzés és a befőttek elrakása adott munkát, feladatokat. A nagy házi kertünkben sok munka volt, amibe a testvéreimmel besegítettünk. Ezen a területen is sokat tanultunk. Talán mindent elárul, hogy akkoriban otthon a kamrában a plafonig sorakoztak a finomabbnál finomabb lekvárok, szörpök és savanyúságok. Igazából ott kezdődött minden – idézte fel a kezdeteket, elárulva: volt egy kis kitérő, ami további lökést adott az önállósodáshoz. – Szakácsként dolgoztam közel huszonöt évig Vesz­prémben, egy színvonalas étteremben. Ott készítettem először nagy mennyiségben lekvárt, a reggelihez.

 

A vendégek visszajelzése az volt, hogy „nagyon finomak” és „lehet-e belőlük vásárolni”? Ott és akkor tettem fel a kérdést magamnak, és eldöntöttem, miért ne csinálnám azt, amire édesanyám megtanított!

 

Elkértem tőle a féltve őrzött receptjeit, és pontosan tizenegy esztendeje, 2012-ben belevágtam az őstermelői tevékenységbe. Veszprémben, a szüleim kertjében termeltem zöldségeket és gyümölcsöket, később pedig Hajmáskéren folytattam a tevékenységet. Az első években csak lekvárokat készítettem, utána szörpöket, befőtteket, zakuszkát, savanyúságot és fűszerolajokat.

 

Ahogy teltek-múltak az évek, úgy bővült a Pinky kínálata. Lukacsics Mónika ma már nem kevesebb, mint huszonötféle ízben készít termékeket, igazi különlegességeket is.

 

– Nagyon szerettem volna felépíteni valami újat és egyedit, amit a magaménak mondhatok. Szeretem a munkám. Örömet szerez mindig valami újat megálmodni, olyasmit alkotni, amit más még nem készített. 2021-ben készítettem először csipkebogyó- és kökénysajtot. Birsalmasajtot már sokan készítenek, de csipkebogyó- és kökénysajtot még nem. Gondoltam, kipróbálom. A vásárlóimnak nagyon ízlett, és a visszajelzés, amit kapok tőlük, nagyon boldoggá tesz. A zöld­dióbefőtt és -lekvár ugyancsak ritkaságszámba megy a piacon. Én ilyet is készítek, idén 80 kilogramm alapanyagból. Hatalmas munkáról van szó, hiszen a diót leszedni és feldolgozni nem egyszerű. De a fáradozás, és hogy az ember kezéről még kesztyűt viselve is csak hetek múlva tűnik el a feketeség, maximálisan megéri.

 

Ha már a munkáról esett szó, meg kell jegyeznem, hogy itt nincs pihenés, hétből hét napot dolgozni kell, hogy mindent fel tudjunk dolgozni. A gyümölcstermesztés, a kertek gondozása, a betakarítás és a feldolgozás teljes embert, illetve családot kíván. A párommal folyamatosan dolgozunk, de a két fiam is rendszeresen segít.

 

A termékekre visszatérve, fontos megjegyezni, hogy nem használok tartósítószert, vagy mesterséges adalékanyagokat, színezéket, aromát. Csak természetes dolgokat. Cukor is csak minimális, szükséges mértékben kerül a termékeimbe.

Igyekszem minél nagyobb mértékben megőrizni a gyümölcsök, zöldségek és fűszernövények valódi ízét és zamatát. A titok? Úgy gondolom, ha valaki jó recept alapján, s persze szeretettel, szívvel-lélekkel készíti a termékeit, akkor azok csak jók lehetnek. Szerintem a befőzés csodás dolog, megmenti a nyár ízeit, zamatait, egyszerűen „palackba zárja őket”.

 

Célom, hogy szép és finom, saját magam által válogatott alapanyagomból a lehető legjobb, kiváló csemegéket készítsek. Pontosan úgy csinálok mindent, mintha magamnak, vagy a családomnak készíteném a szörpöket, lekvárokat vagy épp a befőtteket. Ugyanolyan odafigyeléssel és nagy szeretettel teszem, mint annak idején a nagymamáink tették, amikor az udvaron az üstben, nyárfatűzön lassan főzték a lekvárokat az unokáiknak. Az igazi visszajelzést azonban természetesen a vásárlók adják, akik szerencsére sorban állnak a házi termékekért.

Lukacsics Mónika a webshop mellett piacokon is árusít

 

Bármennyire is finomak a termékek, marketingre is szükség van, a vásárlók ugyanis nemcsak megkóstolni szeretik a lekvárokat, befőtteket és egyebeket, hanem beszélgetni is róluk, az alapanyagok beszerzésétől az elkészítésükig. Ezért Lukacsics Mónika a webshop mellett piacon is árusít, sőt, még fesztiválokon is bemutatja, hogy hogyan készül a lekvár. Mint mondja, érdeklőkből - és persze kóstolókból – soha nincs hiány.

 

– Nem győzöm hangsúlyozni, hogy nagyon boldoggá tesz a munkám, azért is, mert embereket tudok megismerni. A tihanyi és a káptalantóti Liliomkert piacokon rendszeresen találkozhatunk. A veszprémi Bakony Expón, a veszprémi vásárcsarnokban vagy az Óvárosi piacon is minden évben találkozhatnak velem az érdeklődők.

 

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azt mondhatom, hogy egyre nagyobb az igény a házi vagy kézműves termékekre. Egyrészt azért, mert az emberek szeretik tudni, hogy az alapanyagok honnan származnak, miként készülnek a lekvárok, a befőttek.

Lukacsics Mónika: a befőzés csodás dolog, megmenti a nyár ízeit, zamatait

 

S amikor ezeket megkóstolják, visszajáró vásárlókká válnak, mondhatom, hogy majdnem mindannyian. Mondják is, hogy inkább a piacon veszik meg ezeket a termékeket, nem az áruházakban. Akadnak olyanok is – meglehetősen szép számmal – akik a régi ízeket keresik, azokat, melyekkel még a nagymamáiknál találkoztak. Sokan nosztalgiáznak, s örülnek annak, ha rábukkannak egy korábban kedvelt lekvárra, befőttre. Úgy látom, hogy a házi termékeknek igenis van létjogosultsága, jövője, de az biztos, hogy időnként meg kell újulni, gondolok itt a különleges termékekre.

 

A Pinky Lekvár, elnevezése egy bece­névből származik, egyelőre nem tervez nagyobb beruházást vagy fejlesztést, mondván, így is rengeteg a munka. Az esetleges bővítést nem bírnák kapacitással.

– A közelmúltban három berendezést is vásároltam. A passzírozó- és keverőgép jelentős mértékben elősegíti a napi munkát. Amellett külön konyhát alakítottunk ki, ahol jó körülmények között dolgozhatunk. A jelenlegi munkálatokat sok idő ráfordításával el tudjuk végezni, de mivel a piacozás is rengeteg időt elvesz, ennél többet már nem bírnánk. Ezért nem tervezünk nagyobb fejlesztést. Inkább a minőség megtartására, sőt, a javítására törekszünk.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság