A parasztság föld nélküli társadalmi rétege állt pásztornak hajdanán. Akinek a saját föld híján nem volt min gazdálkodnia, más mesterség után nézett, ami továbbra is a mezőgazdasághoz kötötte. A feudális szolgáltatásoktól való mentesség bizonyos fokig előnyökkel is járt a pásztorember számára.  Nem tartozott adóval a föld után, és egyedül a pásztorkodás jelentette a megélhetést a számára. Ez egyfajta különállóság-tudatot eredményezett a pásztoroknál, a paraszti rétegtől elkülönültek, amit a viseletükben is igyekeztek kifejezésre juttatni.

A paraszti alapviselet a fehér vászoning és vászongatya, ez volt a legegyszerűbb és legkönnyebben kezelhető, mosható, keményíthető anyag. Így adta magát, hogy a pásztorok is ezt hordták. Igen ám, de a hierarchia nagyon fontos szerepet játszott a pusztai ember életében, és ezt a ruházkodásával is hangsúlyozni akarta!

A tartott jószág értéke emelte a pásztor presztízsét, a ranglétra legalján a kondások álltak, fölöttük a juhászok, a gulyások már megbecsült embereknek számítottak, de a puszták arisztokratái a csikósok voltak, mert a ló számított a legtisztább és a legértékesebb haszonállatnak, és bánni is igencsak tudni kellett vele!

A pásztortársadalomban is jellemző volt a rátartiság, ami sokszor vezetett kocsmai csetepatékhoz, verekedésekhez, a kivagyiság és a virtus a különböző játékokban is megnyilvánult.

A nyalka csikósok lenézték a többi pásztort, ami sokszor okozott feszültséget.

A legrangosabb és legmódosabb pásztorok a hortobágyi csikósok voltak, akiket anyagilag jobban megbecsültek tudásuk és tapasztalataik miatt pásztortársaiknál. Ezt pedig éreztették is a többi pásztorral: a gulyással, a juhásszal és a kiskunsági csikósokkal is.

A Hortobágy vidékén a kékfestő nem volt jellemző a táj népviseletére, mivel a kézzel készített, az indigófestett kékfestő nagyon drága volt, és a parasztok többsége nem engedhette meg magának akkoriban.

Ugyanakkor a nemezkalapjukra darutollat tűztek a csikósok az olcsóbb árvalányhaj helyett, a  vélt felsőbbrendűségüket hangsúlyozandó.

Aztán az 1860-as években megjelent az ipari kékfestés, és onnantól kezdve viselték a hortobágyi csikósok a kék vászoninget és csikósgatyát.

A hortobágyi csikósok öltözéke sötétkék színű ing és gatya. Ez a szín a 19. század második felében terjedt el: a szabadságharc egyik-másik lovascsapata sötétkék inget és gatyát viselt. Felső öltözékük a szűr, a suba és a ködmön, a rövid bunda. Lábbeliként csizmát hordtak. Fejfedőjük a nagykarimájú pásztorkalap, ami mellé – mindig bal oldalra – díszes madártollat tűztek. A túzok, a gém, a kócsag vagy darutoll jelezte a csikós rangját. A kalapot gyakran zsírozták, hogy ne ázzon be. Egy idő után olyan nehéz lett, hogy az engedetlenkedő lovat orrba legyintve vele az állat mindjárt megszelídült

– mondta el a Sokszínű Vidéknek Lisztes László, a Hortobágyi Nemzeti Park idegenforgalmi referense.

Kék inget hordott csikós, gulyás, kondás, betyár és pandúr, a magyar juhász azonban sohasem, írja 1914-ben Ecsedi Papp József Hortobágy című értekezésében.

A viselet idővel a hortobágyi csikósok szimbóluma lett, olyannyira, hogy az 1960-as évektől turistaszezonban a Hortobágyi Állami Gazdaság kötelezte a csikósokat és a kék bő gatya és a kék bő ujjú ing viselésére, amit biztosított is a számukra. A Mátai Ménes csikósai ma is ebben legeltetnek.

A paraszti világban eredendően a fehér vászonviselet, vagy ahogy errefelé mondták, a “fehír” volt szokásban. A kékre festett vászon az 1800-as évek elejétől kezdett népszerűvé válni Magyarországon. Eleinte nemesi felkelők, verbunkos katonák, pandúrok és betyárok hordtak kék inget és gatyát, 1848-ban viszont már Rózsa Sándor betyárjai és más szabadcsapatok is ilyen „egyenruhában” harcoltak. Ebben a korszakban még az indigófestés miatt túl drága volt a kék vászon az ezen a tájon élő szegényebb rétegek számára.  A Hortobágy környékén az 1860-as évektől jött divatba.

A XIX. század közepe táján a gyári vászon elterjedése miatt megváltozott a „fehír” viselete és anyaga is. A kékfestő vászonból készült, csípőig érő, kék üveggombokkal magasra gombolt nyakú ing és a fél-lábszárig érő, 4-5 szélből készült bő, kékvászon korcos gatya váltotta fel

– írja Papp József.

Meghódították Windsort a hortobágyi csikósok

A magyar csapat hét perc fellépési időt kapott a világhírű eseményen,

Hogy miért a csikósok előjoga volt a kékfestő? A divatozás igénye miatt és merő rátartiságból. A pásztormesterségek között rangsor alakult ki, amit persze a többi pásztor erősen tagadott, és ennek vehemens, olykor tragédiába is torkolló megvitatásának gyakori helyszínei voltak a csárdák. A szilaj virtus nyomát rigmusok és a pásztornóták őrizték meg számunkra, amelynek első mondatát csikós is, gulyás is másként tudta, s csak a második mondat igazságában tudtak egyetérteni:

Csikós legény vagyok,
Hortobágy eleje,
Gulyás, ha nyalka is, utánam van helye.
Kampós juhászokkal ritkán parolázok,
Sáros kondásokkal még csak szót se váltok.”

3 FOTÓ MEGTEKINTÉSE

A Kiskunsági Nemzeti Park területén fekvő Bugacpuszta a Hortobágy mellet a legismertebb magyar puszta, a pásztor és betyárvilág emlékeit, valamint védett és fokozottan védett növény- és állatritkaságokat őriz.

A bugaci csikósok kalapja nem lapos, mint a hortobágyiaké, hanem felfelé csúcsosodó, akár a búbos kemence, és mindig árvalányhajat tűztek rá, mivel a Kiskunságon bőséggel terem ez a növény. Virtusban vetekedtek a hortobágyi csikósokkal, de mára mindebből már csak a bemutatókon adnak ízelítőt az érdeklődő közönségnek, amely lelkesen tapsolja végig az izgalmas játékokat, a bor kilöttyintése nélküli vágtázástól kezdve a pünkösdi királyválasztást felidéző kendőlopásig.

Kiemelt kép: Hortobágyi Nemzeti Park

sokszinuvidek.24.hu