A patak volt a végvári korban a város és a vár védelmét szolgáló duzzasztott tó vizének fő táplálója, békés időkben szervezett fürdőhelyek létesítésének, városi ligetek, sétahelyek kiépítésének ösztönzője, versek és festmények ihletője.

 

A bakonyi mélyművelésű bányászat érdekében végzett karsztvízszint süllyesztés következtében a Tapolca vízhozama egyre csökkent, majd 1967-1968-ra teljesen elapadt. Medrét a városban nagyrészt betemették, beépítették. A bakonyi bauxit- és szénbányák 1990 utáni bezárása, és ezért a vízkiemelés leállítása révén a mélységi karsztvíz szintje lassan emelkedni kezdett, és 2010 tavaszán a tapolcafői források ismét felszínre törtek, de a három régi tó (Templom-tó, Déli-tó és az Örvény-tó) közül csak az Örvény-tó képződött újra.

 

A források újjáéledésével a környék is újjászületett: ma a patak első 600 méterét mintaszerű tanösvény kíséri, melyet 2011 márciusában adtak át.

 

Ismeretterjesztő táblák magyarázzák az élő és élettelen környezet látnivalóit, gondozott sétaút vezet a patak mentén, ahol ivókutat, asztalt és padot, valamint szalonnasütőt is birtokba vehetnek a kirándulók. Leglátványosabb pontja az Örvény-tó, amely világviszonylatban is természeti ritkaságnak számít. Érdekessége, hogy a tófenéken méterenként forrásvíz tör fel és a feláramló víz magával hozza a tó fenekét borító tiszta, finom szemű homokot a vízfelszínre, ahol bugyogva, látványos hullámgyűrűket alkotva szétterül az apró szemcsék sokasága, majd újra a mélybe süllyednek.

 

Európában csak két ilyen örvénytó található: egy Franciaországban és egy Tapolcafőn.

 

A Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Veszprém Megyei Értéktár Bizottsága a nemzeti értéket 2018-ban felvette a Veszprém Megyei Értéktár természeti környezet szakterületi kategóriájába.

 

forrás: csodalatosmagyarorszag.hu