Magyarország Alaptörvénye (ami a korábbi Alkotmányt váltotta fel) kimondja, hogy

„Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát.”

Vagyis külön törvényben meghatározott feltételek szerint lehet sztrájkolni.

A sztrájk szabályait külön törvény rögzíti. Ez a törvény azzal kezdi, hogy kimondja

„A dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására – az e törvényben meghatározott feltételek szerint – megilleti a sztrájk joga.”

Az tehát nem is kérdés, hogy lehet sztrájkolni. A kérdés az, hogy kinek lehet, kinek nem lehet, mikor, miért és hogyan. Az ördög tehát – mint oly sokszor – itt is a részletekben lakozik.

Nézzük meg, hogy kik nem sztrájkolhat, ugyanis ez megadja a választ arra is, hogy kik azok, akik élhet a munkabeszüntetés lehetőségével.

Bár az Alaptörvény alapján gondolhatnánk, hogy a sztrájk joga mindenkit megillet, ez még sincs egészen így.

A sztrájktörvény ugyanis kimondja, hogy

• „Nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi, rendészeti szerveknél és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál.”
• De a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál a hivatásos állományúak sem jogosultak a sztrájkjog gyakorlására.
• Az államigazgatási szerveknél pedig a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett van rá lehetőség.

A fenti „tiltó lista” után gondolhatnánk, hogy mindenki másnak szabad a gazda, vagyis mindenki más megszorítás nélkül dönthet a sztrájk mellett. Nem egészen van ez így.

A sztrájktörvény kimondja, hogy

„Annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez – így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja.”

Vagyis bármilyen sztrájk esetén figyelemmel kell lenni arra, hogy nem állhat le teljesen a tömegközlekedés, a távközlés, áram, víz, gáz, távhőszolgáltatás, de ezen túl is vannak, lehetnek még olyan szolgáltatók, ahol nem állhat le teljes mértékben a működés.

A munkabeszüntetésben való részvétel önkéntes. Kényszeríteni senkit sem lehet rá. De nem csak arra nem kényszeríthető valaki, hogy sztrájkoljon, de arra sem, hogy azt ne tegye (nyilván akkor, ha a sztrájk egyébként jogszerű).

„A sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkban való részvétel nem minősül a munkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésének, amiatt a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehető.”

Ugyanakkor annak, aki részt vesz a sztrájkban a munkavégzés beszüntetésének idejére díjazás sem jár, ha nincs ettől eltérő megállapodás.

A törvény előírja, hogy a sztrájkjog gyakorlása során a munkáltatónak és a munkavállalóknak együtt kell működniük. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy tárgyalásokat folytatnak annak érdekében, hogy a munkavállalói követelésekre megoldást találjanak.

A jogszerű sztrájkban résztvevő dolgozókkal szemben a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerítő eszközökkel nem lehet fellépni.

A sztrájk lényege, hogy a munkabeszüntetéssel vegyék rá a munkáltatót a változtatásokra, a munkavállalók érdekeinek figyelembevételére. Mit sem érne a sztrájk, ha munkáltató könnyedén tudná a munkát nem végző dolgozókat helyettesíteni.

Ugyanakkor viszonylag szűk körben van konkrét törvényi tiltás a sztrájkoló dolgozók helyettesítésére. Ezt a Munka Törvénykönyve csak a munkaerő kölcsönzés esetén tiltja egyértelműen, amikor kimondja, hogy sztrájkban résztvevő munkavállaló helyettesítésére nem lehet munkaerőt kölcsönözni.

2008. december 10-én a légi utasszállítást érintő átfogó sztrájk alkalmával a biztonsági ellenőrök közül senki nem vette fel a munkát. Így a munkáltató a sztrájk idejére toborzott új munkaerőt a biztonsági ellenőri feladatok ellátására. Az ügy végül a legfőbb bírói fórum elé került. A végső döntés kimondta, hogy mivel az utasbiztonság biztosítása alapvető szolgáltatásnak minősíthető, a kizárólag ilyenként minősülő tevékenység végzésére új munkavállalók felvétele nem eredményezte a sztrájkjog csorbítását, nem minősült a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerítő eszköznek, és nem valósított meg rendeltetésellenes joggyakorlást.

Felmerül a kérdés, hogy a sztrájkban részt nem vevő dolgozóknak előírhatják-e, hogy akár túlórában lássák el azokat a feladatokat, melyeket sztrájkoló munkatársaik nem végeznek el.

A legfőbb bírói fórum elé ilyen kérdés is került már korábban. A döntésben kimondták, hogy

„mivel a sztrájk a munkáltatónak veszteséget okoz, ennek csökkentése érdekében a sztrájkban részt nem vett munkavállalóit olyan feladatok ellátására utasíthatja, amelyek egyébként a sztrájkoló munkavállalók munkakörébe tartoznak. E körben akár rendkívüli munkavégzés elrendelésére is sor kerülhet.”

A cikk szerzője: Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd.