A szabadság kiadás általános szabályai

A szabadság kiadásának alapvető szabálya, hogy a szabadságot a munkáltató adja ki. A gyakorlatban viszont sokszor előfordul, hogy a munkáltató a szabadsággal való rendelkezést teljesen átengedi a dolgozónak. Azonban a szabadsággal való rendelkezés átengedése nem mentesíti a munkáltatót a szabadság kiadásának felelőssége alól. Így egy munkaügyi ellenőrzésnél a munkáltató nem mentesülhet a felelősség alól arra hivatkozva, hogy azért van ki nem adott tavalyi szabadság, mert azt a dolgozó „nem vette ki”.

A szabadság kiadása előtt a munkáltató a munkavállalót köteles meghallgatni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szabadság kiadása során teljes egészében a dolgozó kívánsága szerint kell eljárni. A törvény előírása szerint évente 7 munkanapnyi szabadságot kell a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kiadni. A munkavállalónak az erre vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

A szabadságot a munkáltató úgy köteles kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ez nem azt jelenti, hogy 14 munkanap szabadságot kell egyszerre kiadni, hanem arra kell figyelni, hogy a munkavállalónak – figyelembe véve a heti pihenő napokat, munkaszüneti napokat is – legalább egybefüggő 14 napig ne kelljen dolgoznia. A felek a szabadság kiadásának e szabályától közös megegyezéssel eltérhetnek.

A szabadság átvitele a következő évre

A szabadság kiadásának főszabálya, hogy a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. A munkáltató kötelessége és felelőssége, hogy a szabadságot időben kiadja.

Ez abban az esetben is így van, ha a munkáltatónál uralkodó gyakorlat szerint a dolgozó döntheti el, mikor megy szabadságra. Ebben az esetben is a munkáltató kötelessége, hogy ellenőrizze, hogy mennyi szabadság került felhasználásra, és szükség esetén rendelkezzen a még fel nem használt szabadság tárgyévben való kiadásáról.

Létezik néhány kivétel a szabadság tárgyévben való kiadása alól.

• Ha a szabadság igénybevétele még az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az 5 munkanapot, akkor a szabadságot az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni. Ha például a munkavállalónak a 2018. évi szabadságából az év végén adtak ki egybefüggő szabadságot úgy, hogy legfeljebb 5 munkanap átnyúlik 2019-re, ez jogszerű szabadságkiadásnak számít.
• Ha a munkaviszony október 1-jén vagy azt követően kezdődött, a szabadság a következő év március 31. napjáig adható ki.
• Az életkor alapján járó pótszabadságról a munkáltató és a munkavállaló megállapodhatnak úgy, hogy e szabadságnapokat a munkáltató az esedékesség évét követő év végéig adhatja ki. Erre vonatkozó megállapodást a felek mindig a naptári évre vonatkozóan köthetnek.
• Kollektív szerződésben lehet megállapodni arról, hogy kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a munkáltató a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

A szabadság pénzbeli megváltása

A munkáltató a ki nem adott szabadságot csak egy esetben válthatja meg pénzben. Erre akkor van lehetőség, ha a munkaviszony megszüntetésre kerül. Ez így van az előző évben kiadni elmulasztott szabadság esetén is. Tehát az előző évben ki nem adott szabadság is csak akkor váltható meg pénzzel, ha a munkaviszony megszűnik.

A munkavállaló szabadság kiadása iránti joga nem szűnik meg akkor sem, ha a tárgyévben az összes szabadságát nem adta ki a munkáltató. Azaz a szabadság iránti igénye nem veszik el. Más kérdés, hogy előfordulhat, hogy a munkáltató már csak a szabadság esedékességére vonatkozó előírás megsértésével tudja kiadni a tavalyi évből bent maradt szabadságot. Persze még ez is kevésbé jogsértő megoldás lehet annál, mintha egyáltalán nem adja ki, és adott esetben tovább halmozódnak a ki nem adott szabadságnapok.

Dr. Szabó Gergely

ügyvéd

hrblog.hu