A szintén uniós forrásból felújított szabadkígyósi Wenckheim-kastélynál 79 fizetős parkolóhelyet alakítottak ki; létesítettek parkolót a turisztikai attrakcióknál is, így a kocsi-, a posta- és a majormúzeum előtt. A községben épült egy 18 elemmel felszerelt játszótér is.

 

Végezetül a napokban átadták a Svájceráj névre hallgató épület egyik felében a kocsimúzeumot, és az ország negyedik postamúzeumát. A Svájceráj másik felében a kígyósi pusztát mutatják be interaktív tárlaton.

A Svájceráj nevet a lakosság adta egykor az épületnek. Az 1800-as évek elején gróf Wenckheim József Antal kezdett ott dohányt előállítani; akkor ugyanis Európában a Napóleon által meghirdetett kontinentális zárlat miatt hiány volt dohányból. Az épület azért áll boltíves oldalfalakból, hogy a dohányleveleket megfelelően tudják szellőztetni, szárítani.

 

A gróf telepített a birtok nyugati részére egy új falut is azért, hogy ott termesszék a dohányt. Így született meg 1814-ben Újkígyós, a másik település neve pedig Ókígyós lett, amely 1950 óta a Szabadkígyós nevet viseli.

 

Később a gróf állattenyésztéshez hasznosította az épületet, befalazták a boltíves nyílásokat, és a már zárt helyiségbe svájci szarvasmarhákat hozatott tenyésztési céllal. Emiatt nevezte el a nép az épületet Svájcerájnak.

 

A postamúzeumot egyelőre még postaháznak hívják, mivel az intézmény azonnal nem kaphatja meg a múzeumi minősítést. A tárlaton az 1950-es évektől kezdődően mutatják be a posta történetét és a postaszolgálat változásait. Ebben az időszakban a küldemény- és pénzforgalom mellett a posta végezte a távközlési feladatokat, ekkor még hozzá tartozott a rádiós és televíziós műsorszórás is.

 

Az épület egykor valóban posta volt, amelynek egyik részében a hivatal és a postamester lakása volt, a másikban pedig a kézbesítő lakott. A kiállításon olyan eredeti műtárgyak is láthatók, amelyek Szabadkígyósról származnak: így a posta által használt bélyegző, szemlekönyv vagy a – teljesen üres – panaszkönyv. Látható egy “oldtimer” postás motorkerékpár is, valamint egy korabeli postás egyenruha.

 

Különböző, a mai fiatalok által már nem vagy alig ismert műszaki tárgyak, készülékek is láthatók a tárlókban. Érdekesség például, hogy a Postaház különböző helyiségeiben levő, működőképes, tárcsás telefonok segítségével lehet beszélgetést folytatni annak, aki ide látogat.

 

A kocsimúzeumban valamennyi ott látható kocsit használták korábban, „munkára” voltak fogva, ma már csak az utókornak mesélik el korabeli történetüket. Egyik-másik kocsi egészen jó állapotban maradt ránk, vannak azonban olyanok is, melyeket megviselt az idő.

Látható itt többek között ökrös kocsi, lőcsös kocsi, kordély, homokfutó jellegű parasztkocsi, nagyatádi kocsi, fonott oldalú „Cziráky” jellegű kocsi, lemez jártató, valamint két korabeli postakocsi.

 

Minden kocsi mellett található egy tábla, melyen a kocsi neve és néhány információ olvasható, így könnyebben ismerkedik meg a nézelődő azokkal a járművekkel, melyeken elődeink utaztak, vagy éppen munkájuk végzéséhez használtak.

 

A kocsimúzeumban megtekinthető két régi postakocsi: egy 1890 körüli nagy kariolkocsi és egy 1900 körüli postaközi közvetítő kísérleti gépjármű, mely korabeli alkatrészeket is tartalmaz.

 

forrás: turizmus.com