Phil Hogan európai agrárbiztos óvatosan fogalmazott, miután megszületett az új ciklus költségvetési javaslata. Meghallgatta a gazdák aggodalmait a közvetlen kifizetések csökkentése kapcsán, és úgy látta, fontos, hogy az egyes pillér jövedelemstabilizáló szerepe az új költségvetés ciklusban is megmaradjon. Ezért ezen a téren összességében csak 4 százalékos karcsúsítást tervez a Bizottság, ami természetesen nem minden országot érint egyformán. Az egy hektárra jutó támogatást ugyanis közelíteni kell az egyes tagállamokban, ezért 16 országban mindössze 3,1 százalékos, további 6-ban ennél is kevesebb csökkenést fognak tapasztalni a gazdák, 5 országban ellenben - elsősorban a balti államokbvan - 10 százalékot meghaladó lesz a támogatásnövekedés. Három országban - Romániában, Portugáliában, Szlovákiában - semmilyen változást nem fognak érzékelni a gazdák (legalábbis jelenértékkel számolva), és a bulgároknál is az észlelési küszöb alatt marad az egyszázalékos elvonás.

Emlékeztetünk rá, hogy a területalapú támogatást a jelenleginél több környezetvédelmi feltételhez köthetik, illetve hogy a nagyobb üzemek biztosan számíthatnak valamilyen csökkentésre. Magyarország számára kulcskérdés, hogy mi számít majd "nagygazdaságak".

Ha valóban 60 000 euró lesz a kifizethető területalpú támogatás felső határa, az ma nagyjából egy 260 hektáros birtoknak felel meg. A pénzért elvárt "több környezetvédelem" pedig  jelentheti például azt, hogy a zöldítés feltételrendszerét a teljes területapú támogatásra kiterjesztik. Örülhetünk viszont annak, hogy a területalapúhoz továbbra sem kapcsolható nemzeti társfinanszírozás - ez csak még jobban széthúzta volna az unióban az egy hektárra ténylegesen kifizetett pénzösszegeket, hiszen az egyes országok anyagi teherbíróképessége nagyon eltérő.

És most jönnek a rosszabb hírek. A Bizottság első javaslatában a kettes pillér, azaz a vidékfejlesztési kiírásokra szánt keretösszeg 10 százalékos megnyirbálását tartja szükségesnek. Phil Hogan biztatólag hozzátette: az egyes tagállamok ezt a finanszírozási rést a belátásuk szerint csökkenthetik, természetesen saját költségvetésükből. Magyarország 2014 előtt 25 százalékos önrésszel finanszírozta a magyar gazdák vidékfejlesztési beruházásait, de 2014 után már csak 15 százalékkal járult hozzá az uniós pályázati forrásokhoz.

A vidékfejlesztési jogcímekben a környezetvédő gazdálkodás terén várhatóak  egyszerűsítések. Mivel a területalapú támogatáshoz egy sor "zöld" feltételt is szabnak, ezért az agrár-környezetgazdálkodási vagy Natura jogcím "kiürülése" várható. Egyre kevesebb értélme lesz "kölcsönös megfeleltetésről" vagy "helyes gazdálkodási gyakorlatról" is beszélni, hiszen az elvárható összes minimum az alaptámogatás feltételébe beépíthető. Amire viszont egészen biztosan több pénzt jut a következő ciklusban, az a termelési kockázatok csökkentése (rizikómenedzsment), a fiatalok és a kutatás-fejlesztés. A kutatás-fejlesztés azonban nem a "mezei gazdáknak" címzett támogatás lesz, és elképzelhető, hogy közvetlenül Brüsszelnek kell majd benyújtani a pályázatot.

A most futó pénzügyi ciklusban lehetősége volt a tagállamoknak arra, hogy a két támogatási pillér között pénzt csoportosítsanak át (15%-ot). Mi úgy döntöttünk, hogy nem a pályázható fejlesztési célokra, hanem normatív támogatásokra fordítjuk ezt a mozgatható pénzhányadot. Így kofinanszírozás nélkül adhattunk termeléshez kötött támogatást egy sor stratégiai célra, amiből leginkább a tejtermelők profitáltak a tejválság idején - noha ők ezt akkor nem így élték meg. Mégis tény, hogy Magyarországon az ágazat magas támogatási szintjének köszönhetően nem csökkent a tejtermelés az orosz embargót és a tejkvóta kivezetését követően.

Egy biztos: mindkét pillérre stratégia tervet kell majd kidolgozniuk a tagállomoknak, tehát a közvetlen kifizetési célokat és a célok teljesülését is mérni kell majd tudni. A szabad tervezés nagy tagállami felelősséggel is fog járni, és biztosak lehetünk benne, hogy az ellenőrző apparátusnak a korábbinál is több dolga lesz. Mivel a célok teljesülését csak számokkal lehet alátámasztani, feltételezhető, hogy a gazdák adatszolgáltatási kötelezettsége nem fog csökkenni ebben az új rendszerben sem.

Az unió előbb-utóbb eléri azt túlszabályozási szintet, ami már nem lesz arányban az elnyerhető támogatási összeggel. Már most számos gazdaságban találunk rá példát, hogy a fejlesztési céljaikhoz nem vesznek igénybe pályázati forrást, és 1200 hektár felett a területalpú támogatás 70 százalékától is elesnek. Termelési kockázataikat mezőgazdasági biztosítással és a Nemzeti Agrárkár-enyhítési Rendszer révén csökkentik, tárolóik segítségével pedig a terményeladás árkockázatát mérséklik. A mezőgazdaság egyre tisztábban piaci irányítás alá kerül, amit a globális trendek és intézmények (pl. WTO) is erősítenek. Ha a világ megmarad ezen az összefonódó úton, akkor az agrárium támogatási büdzséje tovább zsugorodik.

Ma Magyarország pontosan kétszer annyi pénzt költ el közvetlen kifizetésekre, mint megpályázható vidékfejlesztési célokra (beleértve a hazai hozzájárulást is). Az agrártámogatás tehát sokkal inkább egy jövedelemstabilizáló, szociális jellegű juttatás, semmint hatékonyságnövelő pluszforrás.