Az egyre-másra megjelent szigorítások nemcsak a betyároknak nevezett szegénylegényeket érintették, hanem a békés lakosságot is. A paraszti nép az elnyomást érezte ezekből, ezért védeni kezdték az ellenállást megtestesítő betyárokat.

 

Valószínűleg a Zsivány-barlangban is többször megbújtak a menekülés során

 

A betyárélet második szakasza az 1848–49-es szabadságharc bukása utáni évektől számítható, amikor az ország tele volt menekülőkkel, bujdosókkal. Akkorra a betyár már az egész elnyomott nemzet képviselőjévé, romantikus nemzeti hősévé vált, rohamosan terjedtek országszerte betyárdalaink, balladáink, melyekben még ma is megmutatkozik a betyárromantika.

 

"Arra alá van egy kerek erdő,

Kerülgeti csöndér harminckettő,

Közepibe vagyon egy nagy tölgyfa,

Az alatt áll a Savanyó Jóska"

 

Bűnözők, vagy daliás hősök?

 

A Bakony sűrű rengetege jó búvóhelye volt a betyároknak, többen a Cuha-szurdok vasútépítés előtti, járatlan részein találtak menedéket. A hegyvidék erdeit sokszor még lóval sem lehetett megközelíteni, ezért az ittenieket talpas betyároknak nevezték. Megélhetésük érdekében erdőkön makkoltatott disznókondát vagy juhnyájat tizedeltek, de főleg vásározó kereskedőket, vagyonosabb utazókat fosztogattak.

A hatóságok előtt közönséges bűnözőknek számító betyárok közül a nép is elítélte azokat, akik válogatás nélkül öltek vagy a szegényektől raboltak.

 

A bakonyi betyárokat bemutató tábla a Cuha-völgyi tanösvényen

 

Az „úri betyárokról” viszont azt tartották, hogy amit a gazdagoktól elvettek, azt a szegényeknek adták. A nincstelen emberek szemében a társadalmi igazságszolgáltatás ikonikus képviselőivé váló „igazi betyár” bátor tetteiről volt híres, fiatal, daliás hősként, nők bálványaként tekintettek rá.

 

Egy-egy vezető köré 8-10 fős banda gyűlt orgazda- és besúgó hálózattal, melyet a vezér tekintélye tartott össze. Porvától nem messze, a Csárda-tetőn egykor álló Zabola-csárda volt az egyik hírhedt gyülekező- és mulatóhelyük. A hegység több barlangjának neve ma is jelzi, hogy e természet adta búvóhelyeken húzták meg magukat üldözőik elől menekülve. Ilyen az Ördög-réti pihenőhely közelében található Zsivány-barlang, vagy a Cuha-völgyi turistaút által is érintett Betyár-pamlag. A szájhagyomány több hatalmas fáról, mint a betyárok pihenőhelyéről, sírhelyéről emlékszik meg.

 

A csinos, a furfangos és a rettegett

A nevesebb betyárvezérekről már életük során legendák születtek. Országos ismertségű bakonyi betyár volt a csinos Sobri Jóska és alvezére, a furfangos Milfajt Ferkó. Cifra szűrjükkel, bakonyi kanászkalapjukkal szinte divatot teremtettek, melyek viselését idővel a földesurak megtiltották.

Sobrit a legenda szerint fiatalkori rossz társaság terelte tévútra. Még szinte gyerekként inkább legénykedésből, mint bűnöző szándékkal részt vett egy bakonyi disznólopásban, melyért a törvényszék két év börtönbüntetésre ítélte.

Szabadulása után egyre komolyabb rablásokat vitt véghez, és Dunántúl-szerte félték a nevét. Öt társával együtt 1837 februárjában kerítették be Somogy és Tolna vármegye határán, Lápafőnél, és a pandúrokkal kialakult ütközetben vesztette életét. Milfajt Ferkót elfogták, felakasztása előtt Veszprém akkori híres festőművésze, Bucher Ferenc olajfestményen örökítette meg. Erről később cifra mézeskalács is készült, melyet búcsúkon, vásárokon évtizedekig árusítottak.

 

Utolsó bakonyi betyárként vonult a történelembe a rettegett Savanyó Jóska. Bandája különösen kegyetlen volt, áldozataikat gyakran megverték és megkínozták.

 

Sok vidéken feltűnt, jól beszélte a szlovák és a német nyelvet is. A hatóságok évekig tehetetlenek voltak ellene, számkivetett cimboráival együtt sikeresen bujkált a Bakony sűrűjében.

 

Alacsony termetének köszönhetően (mindössze 159 centiméter magasra nőtt) el tudott rejtőzni a legkisebb sziklahasadékban is. Végül a fejére kitűzött ezer forintos vérdíj mellett egyik bandatársának bosszúvágya segített kézre kerítésében 1884 májusában, mulatozás közben fogták el a Halápi csárdában.

 

A betyárvilágot az 1870-es években módszeresen, kegyetlenül kezdték fölszámolni. A 19. század végén bekövetkezett változások, az erdőségek feldarabolása, a külterjes állattartás megszűnése miatt azonban magától is vége szakadt.

 

Savanyó Jóskáról maradt fönn, hogy midőn vénülő fejjel kiszabadult, folytatni akarta régi mesterségét, ám hamar felhagyott vele, és keserűen mondta: „Nincs már erdő, a vasúttal mindenütt utánam érnek”.

 

A Betyárvilág-mobilalkalmazás a vadregényes Cuha-völgyben vezeti végig a túrázót

Letűnt világ nyomában

A betyárok eltűntek. Nyomukban csak azok a dalok maradtak, melyekben a régi históriák mindig fényesebben születnek újjá. Ebbe a letűnt világba kalauzolja el az érdeklődőket a Bakonyerdő Zrt. által életre keltett Betyárvilág túranavigációs alkalmazás. A mobilapplikáció a vadregényes Cuha-völgyben és környezetében, játékos formában vezet végig úgy, hogy közben számtalan érdekességet árul el.

 

A színes felület célja az élményalapú túrázás, melynek során a főbb látnivalók mellett a betyárok életébe is betekintést adnak az állomások rajzfilmszerűen megjelenő, vagy akár meg is hallgatható történetei.

 

Az applikáció offline működik GPS alapú navigációval, IOS és Android platformon is futtatható. A Betyártúra Vinyéről, a Kőpince fogadótól indul, és hét állomás érintésével oda érkezik vissza.

 

Rosta Katalin

Bakonyerdő Zrt.

 

Fotók: Fellner Zoltán, Rosta Katalin

 

Forrás: A Mi Erdőnk