Jelentősen, 25-30 százalékkal megdrágult január óta mind a tej, mind a különböző tejtermékek, a vaj, a sajt és a túró ára. Árrobbanásról azonban még korai lenne beszélni. Ennek ellenére akár tejhiány is kialakulhat Európában – nyilatkozta a napokban Peder Tuborgh, a dán Arla Foods vezérigazgatója.

A megemelkedett árakon az sem sokat változtatott, hogy a friss tej áfáját januártól 18 százalékról 5 százalékra csökkentette a kormány, hiszen az alapanyag is folyamatosan drágul. Erre jó példa, hogy a 2,8 százalék zsírtartalmú friss tej ára literenként 190-230 forintról 280-320 forintra kúszott fel, ugyanis a múlt évi 60-70 forintos, literenkénti felvásárlási ár 90-92 forintra kúszott fel, az önköltség azonban 100 forint felett van. A 20 dekagrammos vaj ugyanakkor a korábbi 400-500 forint helyett 600-750 forintért kapható. A magasabb sajt árakat jól illusztrálja, hogy a legkeresettebb termék, a trappista az év elejei 990-1100 forintos kilónként árról 1500-1600 forintig emelkedett. A termelők számára viszont jó hír - a fogyasztók számára azonban kevésbé - hogy ez a trend akár egy - másfél esztendeig is eltarthat, és ez végre nyereségessé teheti az ágazatot.

Az is javíthatja a tejtermelők pozícióját, hogy olcsó abrakkal etethetik a jószágot - jegyezte meg a Népszavának Raskó György, agrárközgazdász.

Az más kérdés, hogy az emelkedő tej árakat mennyire lesz képes ellensúlyozni a magyar tej vásárlására buzdító kormányzati propaganda. Magyarországon ma 46,5 liter személyenként az éves tej fogyasztás, amivel az uniós lista "futottak még" kategóriájában kullogunk. (Ez a mennyiség 2010-ben, a kormányváltáskor még 53 liter volt.)

Természetesen a tej és a tejtermékek árát elsősorban nem a hazai tendenciák, hanem a nemzetközi trendek lökték, lökik egyre feljebb. Az uniós tejkvóta 2015. áprilisi kivezetése után ugyanis olyan hatalmas készletek halmozódtak fel, amelyek a mélybe taszították a felvásárlási árakat. A zuhanó bevételek és az emelkedő veszteségek ráfizetésessé tették az ágazatot.

Brüsszel jelentős támogatást adott, és ad azoknak a gazdáknak, akik hajlandók felhagyni a tejtermeléssel, vagy legalább a 2016. áprilisi szinten képesek tartani azt. A magyar tejgazdaságok egyébként az évi 1,6 milliárd literes termelésüknek a 4 százalékos csökkentését vállalták. (A hazai tejes gazdák többsége egyébként a szinten tartást vállalta.)

Fotó: Molnár Ádám

Egyikük, László Róbert makói termelő, állattenyésztő agrármérnök, a Tej Terméktanács elnökségi tagja a Népszavának arról számolt be, hogy az intézkedéseknek köszönhetően legalább néhány millió forintos többletforrással számolhat most. A 300 darab tejelő marhát és 225 borjút tartó szakember évente 2 millió liter tejet termel, és bár megtehetné, egyelőre nem is állít elő többet. Ennek oka, hogy László Róbert tavaly még a 27 millió forintos bevételkiesését a növénytermesztő ágazata nyereségéből volt kénytelen pótolni.

A mai felvásárlási árakkal és az uniós, illetve a nemzeti támogatásokkal már literenként 5-6 forintos nyereséget lehet elérni, ami az eddigi veszteségeket pótolja, de beruházásra még nem futja belőle. A drágulásnak gátat vethet, egyébként az az érdekes helyzet, hogy sok kereskedő külföldről, dömping áron behozott UHT tejjel tartja sakkban a termelőt, feldolgozót, ami a kereskedőnek aligha az érdeke. Ugyanis, ha tönkre mennek, az senkinek se jó. Ez felhajtja az árakat, és visszaveti a forgalmat is – vázolta fel a Népszavának a kialakult helyzetet Vámos György, az Országos kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára. Kétségtelen, hogy vannak olcsóbb külföldi tejek, de ennek az is az oka, hogy a hazai tejágazat elmaradt a technikai technológiai fejlesztésekkel a versenytársakhoz képest. Az árak amúgy sem egyforma mértékben emelkednek, hiszen az alapvető cikkeknél kisebb, a feldolgozott termékeknél nagyobb az árrés. A kereskedőnek ezen kívül figyelembe kell vennie a vásárlók árérzékenységét is. Ez is korlátot szab az áremeléseknek.