A szakmai nyilvánosság felületein sokan írnak arról, hogy milyen nehézségeket okoz a vezetőknek a távmunkában dolgozó munkatársak vezetése. A klasszikus, vagy annak tekintett vezetői feladatok eltűntek vagy átalakultak, személyes, fizikai jelenlét által gyakorolt kontroll hiányával együtt más hiányérzetek is felbukkantak. A bizonytalan világban elbizonytalanodtak a vezetők, de elbizonytalanodtak a vezetettek is.

Ez az írás azoknak szól, akik saját maguk vagy kisebb csapatuk láthatóságát, hatékonyságát szeretnék javítani a részleges vagy teljes távmunkában.

Ügyfeleimmel dolgozva, bármilyen problémát elemzünk is, szinte mindig arra jutunk, már az elején: sok minden van, amire nem lehetünk hatással, ezért azon kell dolgoznunk, amire hatással lehetünk. Ha zuhog az eső, felesleges az időjárásra haragudni – akkor azon kell gondolkodni, hogy az esőkabát vagy esernyő az aktuálisan jobb megoldás.

Habár a példa triviálisnak tűnik, a mindennapokban nagyon is gyakran vesztegetjük az időnket azzal, hogy (képletesen szólva) mérgesen rázzuk az öklünket az esőfelhők felé. Hibáztatjuk a főnököt, a szisztémát, a társosztályt, a divíziót, a kollégákat, a folyamatokat, a világot. Ami gyerekes és teljesen értelmetlen is.

Nincs ez másképpen a most előállt helyzetben sem. „Raktárra aggódás” helyett érdemesebb néhány józan ésszel átgondolt, program-szerűen kivitelezett és szokássá, működésmóddá tett viselkedésváltozásra törekedni. Olyanokra, amelyek nemcsak a pandémiában hasznosak.

Amerikai coach kollégám, Elizabeth Grace Saunders egy kitűnő kis írásban szedte össze a legfontosabb szempontokat, ezt egészítem ki alább saját javaslataimmal.

1. Csináld meg a dolgod, rendesen.

Ne mentsd fel magad, tartsd a tempót, ne akadályozz másokat a slamposságoddal, a kifogásaiddal és a késéseiddel, alakítsd ki a napi rutint. Mostanra ez már biztosan jól megy, de mindig van jobb. Ha időgazdálkodási gondjaid még most is fennállnak, sose késő változtatni: lesd el azoktól, akiknek ez a legjobban megy vagy kérj segítséget szakembertől.

2. Híreld, ha valamit te magad elvégeztél vagy a csapatoddal elvégeztetek.

Oszd meg a bevált jó gyakorlatokat, ne csak azt mutasd meg, hogy mit, hanem azt is, hogyan valósítottál meg. Használd ki erre a meetingeket, promotáld a csapatodat, mutasd meg, miért jó ez a szervezetnek, miért értékes, amit csinálsz vagy együtt csináltok és adj tippeket, hogy hogyan lehetne ezt a technikát, ötletet, működést, megoldást máshol is alkalmazni. Ha szerencséd van, akkor a főnököd ebben felismeri a lehetőséget a maga számára is. (Ha nem, akkor nyilván ideje új állás után nézned.) Tanulj meg röviden beszélni, ne húzd mások idejét az önfényezéssel, törekedj arra, hogy példád ne irigységet, hanem lelkesedést keltsen. Ez nehéz, de hidd el, tanulható, könnyebben, mint hinnéd. Ha középvezető vagy, használd ezt arra, hogy a tehetséges embereidet megmutasd, adj nekik lehetőséget ebben is.

3. Segíts a főnöknek:

készülj elő alaposan a meetingekre, segítsd az ő felkészülését, adj neki kompakt, rövid és összeszedett vezetői összefoglalókat. Te magad is készülj a személyes megbeszéléseitekre, magadnak készített összefoglalókkal, jegyzetekkel, hogy hatékonyabb legyen az ezekre szánt idő. Vállalj önként feladatokat, ami az ő életét könnyíti, vedd észre, hol segíthetsz neki, és általában is, oldj meg problémákat ahelyett, hogy újakat keletkeztetsz. Ezt értékelni fogja – ha nem, akkor tudod, mi a teendő.

4. Tartsd a vitákat a csapaton belül:

ha vezető vagy, akkor azért, ha csapattag, akkor azért. Csak a legszükségesebb ügyeket vidd feljebb. Limitáld a felesleges csatákat, ezek időrablók, különösen úgy, hogy a fizikai távolság és a mediatizált kapcsolattartás miatt nem érzékeljük a metakommunikáció sok fontos elemét. Nincs cigiszünet és csevely a kávégépnél, nincsenek feszültséget levezető szelepek. Tanuld meg ezért rövidre zárni a konfliktusokat, spórolj a mentális erőforrásokkal.

5. Légy pozitív és humoros, amennyire tőled telik.

Te is ezt várod másoktól, nem igaz? Gondolj arra, hogy sok embert antiszociálissá tett a félelem és a szorongás, sokan megborultak a családi konfliktusokban. Vidd vissza a hétköznapi örömöket a közösségbe, erősítsd most azokat, akiknek valami miatt most nehezebb.

6. Inspirálj.

Ossz meg gondolatokat, élményeket, az olvasmányaidat és a filmeket, amiket láttál. Ez az időszak mindenki számára különös tapasztalatokat hozott önmagáról és a világról. Ezek néha ijesztőek, de egyben fontosak és érdekesek is. Ne félj személyes lenni, mert ez nem feltétlenül a sérülékenységed megmutatását jelenheti. Jelentheti azt, hogy erőt adsz másoknak, megoszthatsz jó gyakorlatokat és technikákat, amiért hálásak lesznek és több leszel a szemükben.

Az ajánlások egyszerűnek tűnnek, de igaza van annak, aki azt mondja most, hogy ezek egyenként is hatalmas feladatok.

De ha nem is veszünk lottószelvényt, akkor esélyünk sincs nyerni, nemde?

A pandémiában megváltozott körülményekben a megélés a személyes megküzdési stratégiákat mozgósítja, de a tapasztalat közös. A sarokban duzzogás helyett magunk is alakíthatjuk a közösséget, azt, ami megvédhet az elszigetelődéstől. Mind bele vagyunk vetve ebbe a furcsa világba, vezetők és vezetettek egyaránt.

Szerezzünk tehát egy jó esernyőt és ugorjuk át a pocsolyákat. A toporzékolást pedig hagyjuk meg a kétéveseknek.

Még több tipp itt: Mihalik Judit

hrportal.hu

A szakmai nyilvánosság felületein sokan írnak arról, hogy milyen nehézségeket okoz a vezetőknek a távmunkában dolgozó munkatársak vezetése. A klasszikus, vagy annak tekintett vezetői feladatok eltűntek vagy átalakultak, személyes, fizikai jelenlét által gyakorolt kontroll hiányával együtt más hiányérzetek is felbukkantak. A bizonytalan világban elbizonytalanodtak a vezetők, de elbizonytalanodtak a vezetettek is.

Ez az írás azoknak szól, akik saját maguk vagy kisebb csapatuk láthatóságát, hatékonyságát szeretnék javítani a részleges vagy teljes távmunkában.

Ügyfeleimmel dolgozva, bármilyen problémát elemzünk is, szinte mindig arra jutunk, már az elején: sok minden van, amire nem lehetünk hatással, ezért azon kell dolgoznunk, amire hatással lehetünk. Ha zuhog az eső, felesleges az időjárásra haragudni – akkor azon kell gondolkodni, hogy az esőkabát vagy esernyő az aktuálisan jobb megoldás.

Habár a példa triviálisnak tűnik, a mindennapokban nagyon is gyakran vesztegetjük az időnket azzal, hogy (képletesen szólva) mérgesen rázzuk az öklünket az esőfelhők felé. Hibáztatjuk a főnököt, a szisztémát, a társosztályt, a divíziót, a kollégákat, a folyamatokat, a világot. Ami gyerekes és teljesen értelmetlen is.

Nincs ez másképpen a most előállt helyzetben sem. „Raktárra aggódás” helyett érdemesebb néhány józan ésszel átgondolt, program-szerűen kivitelezett és szokássá, működésmóddá tett viselkedésváltozásra törekedni. Olyanokra, amelyek nemcsak a pandémiában hasznosak.

Amerikai coach kollégám, Elizabeth Grace Saunders egy kitűnő kis írásban szedte össze a legfontosabb szempontokat, ezt egészítem ki alább saját javaslataimmal.

1. Csináld meg a dolgod, rendesen.

Ne mentsd fel magad, tartsd a tempót, ne akadályozz másokat a slamposságoddal, a kifogásaiddal és a késéseiddel, alakítsd ki a napi rutint. Mostanra ez már biztosan jól megy, de mindig van jobb. Ha időgazdálkodási gondjaid még most is fennállnak, sose késő változtatni: lesd el azoktól, akiknek ez a legjobban megy vagy kérj segítséget szakembertől.

2. Híreld, ha valamit te magad elvégeztél vagy a csapatoddal elvégeztetek.

Oszd meg a bevált jó gyakorlatokat, ne csak azt mutasd meg, hogy mit, hanem azt is, hogyan valósítottál meg. Használd ki erre a meetingeket, promotáld a csapatodat, mutasd meg, miért jó ez a szervezetnek, miért értékes, amit csinálsz vagy együtt csináltok és adj tippeket, hogy hogyan lehetne ezt a technikát, ötletet, működést, megoldást máshol is alkalmazni. Ha szerencséd van, akkor a főnököd ebben felismeri a lehetőséget a maga számára is. (Ha nem, akkor nyilván ideje új állás után nézned.) Tanulj meg röviden beszélni, ne húzd mások idejét az önfényezéssel, törekedj arra, hogy példád ne irigységet, hanem lelkesedést keltsen. Ez nehéz, de hidd el, tanulható, könnyebben, mint hinnéd. Ha középvezető vagy, használd ezt arra, hogy a tehetséges embereidet megmutasd, adj nekik lehetőséget ebben is.

3. Segíts a főnöknek:

készülj elő alaposan a meetingekre, segítsd az ő felkészülését, adj neki kompakt, rövid és összeszedett vezetői összefoglalókat. Te magad is készülj a személyes megbeszéléseitekre, magadnak készített összefoglalókkal, jegyzetekkel, hogy hatékonyabb legyen az ezekre szánt idő. Vállalj önként feladatokat, ami az ő életét könnyíti, vedd észre, hol segíthetsz neki, és általában is, oldj meg problémákat ahelyett, hogy újakat keletkeztetsz. Ezt értékelni fogja – ha nem, akkor tudod, mi a teendő.

4. Tartsd a vitákat a csapaton belül:

ha vezető vagy, akkor azért, ha csapattag, akkor azért. Csak a legszükségesebb ügyeket vidd feljebb. Limitáld a felesleges csatákat, ezek időrablók, különösen úgy, hogy a fizikai távolság és a mediatizált kapcsolattartás miatt nem érzékeljük a metakommunikáció sok fontos elemét. Nincs cigiszünet és csevely a kávégépnél, nincsenek feszültséget levezető szelepek. Tanuld meg ezért rövidre zárni a konfliktusokat, spórolj a mentális erőforrásokkal.

5. Légy pozitív és humoros, amennyire tőled telik.

Te is ezt várod másoktól, nem igaz? Gondolj arra, hogy sok embert antiszociálissá tett a félelem és a szorongás, sokan megborultak a családi konfliktusokban. Vidd vissza a hétköznapi örömöket a közösségbe, erősítsd most azokat, akiknek valami miatt most nehezebb.

6. Inspirálj.

Ossz meg gondolatokat, élményeket, az olvasmányaidat és a filmeket, amiket láttál. Ez az időszak mindenki számára különös tapasztalatokat hozott önmagáról és a világról. Ezek néha ijesztőek, de egyben fontosak és érdekesek is. Ne félj személyes lenni, mert ez nem feltétlenül a sérülékenységed megmutatását jelenheti. Jelentheti azt, hogy erőt adsz másoknak, megoszthatsz jó gyakorlatokat és technikákat, amiért hálásak lesznek és több leszel a szemükben.

Az ajánlások egyszerűnek tűnnek, de igaza van annak, aki azt mondja most, hogy ezek egyenként is hatalmas feladatok.

De ha nem is veszünk lottószelvényt, akkor esélyünk sincs nyerni, nemde?

A pandémiában megváltozott körülményekben a megélés a személyes megküzdési stratégiákat mozgósítja, de a tapasztalat közös. A sarokban duzzogás helyett magunk is alakíthatjuk a közösséget, azt, ami megvédhet az elszigetelődéstől. Mind bele vagyunk vetve ebbe a furcsa világba, vezetők és vezetettek egyaránt.

Szerezzünk tehát egy jó esernyőt és ugorjuk át a pocsolyákat. A toporzékolást pedig hagyjuk meg a kétéveseknek.

Még több tipp itt: Mihalik Judit