Az idén ünneplik Németországban a sörtisztasági törvény ötszázadik évfordulóját. Komló, maláta, élesztő, víz: az 1516-os szabályzás szerint más nem kerülhet a sörbe. Egy friss vizsgálat azonban potenciálisan rákkeltő anyagot talált a legnépszerűbb márkák söreiben – írja a Magyar Idők.

Glifozát: Zöldségek és gyümölcsök szántóföldi termesztése során előszeretettel használják, főleg, mióta megjelent a génmódosított glifozátrezisztens kukorica.

Ezt a gyomirtó szert találta 14 német sörben a müncheni Környezetvédelmi Intézet vizsgálata. A név megtévesztő lehet: nem állami intézetről vagy hatóságról van szó, hanem az 1986-os csernobili katasztrófa után alapított, több ezer önkéntes támogató által fenntartott környezetvédő egyesületről, amely az atomenergia-ellenesség, a géntechnológia-mentes élelmiszerek, a fenntartható energiaforrások és az ökológiai földművelés témakörében szólal fel. Most a német sörpiacot vizsgálták, és kutatásuk eredményével – miszerint mind a 14 legtöbbet eladott német sörmárka termékeiben megtalálható a glifozát – nagy vihart kavartak a német sajtóban és közéletben.

A legtöbb, literenként 29,74 mikrogrammnyi glifozátot a Hasseröderben találták (középkategóriás pilsner a Harz-hegységből), a legkevesebb glifozát a német fiatalok között az utóbbi években divatba jött müncheni Augustinerben volt, literenként 0,46 mikrogrammnyi. Csakhogy az ivóvíz esetén a német törvények szerint 0,1 mikrogramm a megengedett mennyiség, ennek még az Augustinerben talált érték is majdnem az ötszöröse.

Sör esetén azonban nincs rögzített egészségügyi határérték.

A negyedszázados mélyponton lévő német sörfogyasztást valószínűleg nem fogja fellendíteni a hír, és a csökkenő belső piaci keresletet elszenvedő sörfőzdék külpiacainak sem használ.

A legtöbb, literenként 29,74 mikrogrammnyi glifozátot a Hasseröderben találták (középkategóriás pilsner a Harz-hegységből), a legkevesebb glifozát a német fiatalok között az utóbbi években divatba jött müncheni Augustinerben volt, literenként 0,46 mikrogrammnyi. Csakhogy az ivóvíz esetén a német törvények szerint 0,1 mikrogramm a megengedett mennyiség, ennek még az Augustinerben talált érték is majdnem az ötszöröse. Sör esetén azonban nincs rögzített egészségügyi határérték. A negyedszázados mélyponton lévő német sörfogyasztást valószínűleg nem fogja fellendíteni a hír, és a csökkenő belső piaci keresletet elszenvedő sörfőzdék külpiacainak sem használ.

A vizsgált sörök közül a Bitburger, a Krombacher, a Beck’s, a Paulaner, a Radeberger, a Veltins és az Erdinger Magyarországon is kapható – kérdéseinkkel, miszerint mi erről az álláspontjuk, egyáltalán foglalkoznak-e az üggyel, megkerestük a Tescót és a CBA-t is, de egyik kereskedelmi lánc sem nyilatkozott. A német állami kockázatelemző intézet véleménye szerint, még ha volna is ennyi glifozát a sörökben, az azt jelentené, hogy napi ezer litert kellene belőlük meginni ahhoz, hogy bármiféle egészségi probléma lépjen fel. Christian Schmidt, a bajor Keresztényszociális Unió politikusa, német földművelésügyi miniszter a kutatásra és az arra adott reakciókra reagálva egy reggeli tévéműsorban viccel ütötte el a témát, miszerint napi ezer liter sört még a bajorok sem tudnak elfogyasztani.

Jurek Vengels, a kutatást végző Környezetvédelmi Intézet fogyasztóvédelmi referense szerint az ezerliteres mennyiség csak a sörgyárak PR-szövege. Felhívta a figyelmet arra, hogy az Egészségügyi Világszervezet 2015-ben kimondta: a glifozát potenciálisan rákkeltő. „Ebben az esetben nem lehet beszélni megengedett mennyiségről: a rákkeltő anyagok esetében nincs semmiféle alsó határ” – fogalmaz Vengels az intézet honlapján. Az aktivista szerint figyelemre méltó, ahogyan az elvileg fogyasztóvédelemért felelős állami kockázatelemzők a söripar védelmére sietnek, bagatellizálva a glifozát esetleges veszélyeit. Vengels úgy látja: „Örülhet ennek a vegyipar is, hiszen egy német szövetségi hatóság mondta ki, hogy nem veszélyes a szer – éppen, mielőtt döntés születne arról, alkalmazható lesz-e a következő 15 évben.” Az aktivista ezzel arra utalt, hogy a gyomirtót áruló Monsanto európai licence nyáron jár le. Ennek meghosszabbításáról az Európai Bizottság fog dönteni.

Megkérdeztük a három legnagyobb hazai sörgyárat tömörítő Magyar Sörgyártók Szövetségét, hogy mi a véleményük az esetről. Schillinger Attila jogász és kommunikációs szakember, a Drehert, a Heinekent és a Borsodit tömörítő érdekképviseleti szervezet elnöke a Lugasnak elmondta, megérti, hogy nagy érdeklődést váltott ki a német vizsgálat, s a már ismert német hatósági érvelést hozta fel, miszerint napi ezer liter sört kéne valakinek innia ahhoz, hogy az egyes sörökben talált gyomirtószer-maradvány veszélyes legyen.

Kíváncsiak voltunk, vajon előfordulhat-e ilyen eset itthon is. A sörgyártók szövetségének elnöke szerint elvileg nem: „Tagjaink a legmagasabb minőségi standardok szerint készítik söreiket, és már a beszállítás során kiszűrik az esetleges szennyezett alapanyagokat.” Schillinger Attila elmondta, hogy az említett termék hazai használatának gyakorlatáról nincsenek információi, egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a Magyarországon forgalmazott söröket a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság tavaly nyáron laboratóriumban vizsgálta, s minden sör megfelelt. Csakhogy ez a vizsgálat főleg azt ellenőrizte, hogy a jelölések megfelelőek-e, tehát valóban olyan sör van-e a palackban vagy a dobozban, mint amilyen arra rá van írva.

Kérdéseinkkel a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz (Nébih) fordultunk, ahonnan azt a választ kaptuk, hogy tavaly nyáron 15 hazai forgalomban kapható citromos söritalt vizsgáltak meg különböző szempontok szerint. A hatóság az egyes alapanyagok, így a maláta és a kukoricadara növényvédőszermaradék-tartalmát is mérte: körülbelül négyszáz különböző növényvédőszer-hatóanyagot és azok bomlástermékeit keresték a sörökben. Az eredmények alapján nem tartalmaztak kimutatható mennyiségben növényvédőszer-maradékokat. Ez a vizsgálat azonban nem terjedt ki a glifozátra, tudtuk meg, ahogyan azt is, hogy a glifozát megítélése körül kialakult nemzetközi vitára tekintettel elkezdték vizsgálni a Magyarországon forgalomban lévő sörökben a hatóanyag jelenlétét.

Kíváncsiak voltunk arra, mit vizsgál még a Nébih a sörökkel kapcsolatban. A hivatal mind az import-, mind a hazai előállítású sörök minőségét ellenőrzi a kereskedelemben, valamint az előállító-üzemekben hatósági ellenőrzések során vett mintákban. A sörök sűrűségét, alkoholtartalmát, szén-dioxid-tartalmát, színét, valódi extrakttartalmát, eredeti extrakttartalmát, pH-értékét, érzékszervi tulajdonságait is nézi a hivatal. „Ezeken felül természetesen ellenőrizzük a termékek élelmiszer-biztonsági szempontból fontos jellemzőit, esetleges ochratoxin A-, aflatoxin B1-, B2-, G1- és G2-tartalmát, valamint atomi szintű izotópvizsgálatok segítségével meghatározzuk a termékek tényleges alkoholtartalmának pontos növényi eredetét is” – írta a hivatal növény-, talaj- és agrárkörnyezet-védelmi igazgatósága, valamint a Borászati és Alkoholos Italok Igazgatóság a Lugasnak küldött válaszban.

Megtudtuk azt is, hogy sörök esetében jelentősebb élelmiszer-biztonsági kockázattal bíró tartalommal kapcsolatban ez idáig nem talált kifogást a hatóság, tehát se toxinok, se nehézfémek nem fordultak elő az italokban. A sörgyártók gyártástechnológiája szigorú minőségbiztosítási keretek között zajlik, ezáltal az esetleg nem megfelelő termékeket még gyártás közben kiszűrik.

Forrás: agroinform.hu