Agroinform: Főként mely országokban sikerült fejleszteni az exportkapcsolatokat a Hungarian Food Business Program keretében?

 

Giczi Gergely: A Távol-Keleten, többek között Hongkongban és Tokióban is keresik a magyar termékeket, ezek a célpiacok fontosan a magyar élelmiszeripar számára, igyekszünk ott eredményeket elérni. Azért fontos az AMC szerepvállalása ebben, mert maguktól a termelők, élelmiszer-előállítók nem biztos, hogy el tudnának jutni például Ázsiába, viszont óriási potenciál van az ottani exportpiacokban. Természetesen az európai desztinációkat is keressük, voltunk Írországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, és szeretnénk, ha éves szinten további 10-12 desztinációt célba tudnánk venni.

 

Giczi Gergely (AMC) a Hungarian Food Business Program felelőse – Fotó: Agroinform

 

Látszik, hogy európai piacok stagnálnak, a magyar élelmiszeripar nagyon Európa-fókuszú, szükség van arra, hogy ezt diverzifikáljuk, és adott esetben észak-afrikai, közel-keleti, ázsiai vásárlókkal bővítsük a portfóliót.

 

Nyilvánvaló, hogy a magyar búza és a kukorica fontos exportcikkek, de itt most nem elsősorban ezek értékesítéséről van szó. Mi az a termékkör, amivel nagyobb előrelépést lehetett elérni?

 

Arra törekszünk, hogy főként ne nyersanyagként exportáljunk, hanem minél nagyobb arányban magasan feldolgozott élelmiszert. Ehhez sok mindenre van szükség: technológiai modernizációra, nyelveket beszélő, proaktív, a világ dolgaira nyitott humánerőforrásra, olyan emberekre, akik nem riadnak meg az éles szituációktól. Ebben az AMC segítséget tud nyújtani a magyar vállalatoknak.

 

Az élelmiszeriparunk húzóágazatai természetesen az export tekintetében is felülreprezentáltak: a tejipar, a húsipar, a zöldség-gyümölcságazat termékei, a fagyasztott élelmiszerek, a konzervipari, édesipari termékek széles körének tudtunk exportpiacokat találni, de az italgyártásban és a kézműves termékek terén is van előrelépés. Széles a paletta, amely csak bővülni fog, hiszen egyre innovatívabb magyar cégek vannak, akik abszolút exportképes termékeket állítanak elő, nekik kell segítenünk.

 

Akik sikeresek az exportpiacokon, ők miben jobbak a versenytársaiknál?

 

Az egyértelműen látszik, hogy van egy erős hatékonysági verseny, ami elsősorban a tömegtermelésre igaz. Ott gyakorlatilag 1-2 eurócenten múlik a beszerzői tárgyalás eredménye. Az árversenyben pedig azok a vállalkozások tudnak helyt állni, amelyek optimalizálni tudják a termelést, alacsonyan tudják tartani az inputköltségeket. Ugyanakkor vannak olyan kereskedelmi csatornák, jellemzően nem a nagy multiáruházak, hanem kisebb üzletláncok, webshopok, ahol a különlegeset, az egyedit keresik, és nem feltétlenül az ár a legfontosabb szempont.

 

A magyar mezőgazdasági termelők fontos partnerei a magyar élelmiszeriparnak. Milyen az együttműködés?

 

A magyar termelők jellemzően kiváló minőségű termékeket állítanak elő, és kétszer annyit, amit Magyarországon elfogyasztunk. A magyar termelők a magyar élelmiszeripar elsődleges bázisa.

 

Azt fontos megérteni, hogy az élelmiszeripari üzemek számára az egyik fejlesztési irány a hatékonyság növelését segítő integráció: a termelőüzemek próbálják maguk alá vonni az alapanyaggyártást, hogy lehetőleg minél kisebb kitettségük legyen, és tudjanak tervezni,  csökkenti a kockázatokat. Az integrációval nagyobb kontrollt tudnak biztosítani a gyártók maguk számára, így van lehetőség arra, hogy egységes minőségű termékeket tudjanak feldolgozni a gyártás során. Ez közvetetten a termelők számára is fontos, hiszen így lehet hatékonyabban élelmiszert gyártani, és jobb pozíciót elnyerni az árversenyben, ami összességében jobb értékesítési mutatókat és nagyobb volumenű alapanyag-felvásárlást eredményez.

 

Az exportfejlesztési folyamatot hogyan befolyásolja a világpolitika, legyen szó az izraeli vagy az orosz-ukrán helyzetről?

 

A háborús konfliktusok amellett, hogy óriási társadalmi, humánitárius kihívást jelentenek, az exportpiacokra is hatással lehetnek, ez tény. A magyar élelmiszereknek például fontos felvevő piaca volt Oroszország, az embargó egyértelműen negatívan érintett minket. Az a baj, hogy a szankciók feloldása után ezek a piacok már nem léteznek, mert betöltötte más, jellemzően Törökország és a környező országok. Az izraeli konfliktus hatásai még nem gyűrűztek be az élelmiszeripari exportba. (Izraellel komoly üzleti kapcsolat alakult ki az elmúlt években a kóser termékek tekintetében – szerk.)

 

Nekünk azt kell szem előtt tartanunk, miután véget ér egy ilyen konfliktus, a lehető leggyorsabban vissza tudjunk térni ezekre a piacokra.

 

forrás: agroinform.hu