A dió olyan finomság, amelyet érdemes minden nap fogyasztani, ráadásul még akár tévénézés közben is falatozhatunk belőle, elkerülve így a chipsek, csokoládék és egyéb rágcsálnivalók káros hatásait. Megérdemli tehát, hogy napi szintű élelmiszerként gondoljunk rá, és mi is megérdemeljük, hiszen a dió igazán sokat tesz a szívünk egészségéért. A kertben ráadásul még gyönyörködhetünk is benne, így hát érdemes megfontolni, hogy saját diófánk legyen.

 

Ezért fogyasszunk napi szinten diót

Az infarktus, a stroke és a szív- és érrendszeri megbetegedések sajnos manapság nagyon gyakran fordulnak elő, tekintettel az életmódunkra. A stresszen sajnos nagyon nehéz változtatni, ám a kezelését érdemes megtanulni, az életmódunk és a táplálkozásunk megváltoztatása pedig kulcsfontosságú lehet az ezekkel a betegségekkel szemben történő védekezés szempontjából.

 

Ennek egy igazán egyszerű és nagyszerű módja, ha beépítjük a diót a mindennapos étkezéseinkbe. Több tanulmány igazolja ugyanis, hogy ha rendszeresen fogyasztunk diót, alacsonyabb kockázatnak vagyunk kitéve a szív- és érrendszeri megbetegedéseket illetően. A kutatók szerint a dió csökkenti a krónikus gyulladást és így a szívroham kockázatát is. A dióban sok az esszenciális tápanyag, így az omega-3 alfa-linolénsav és más, magasan bioaktív komponenseket is tartalmaz.

 

A dió A- és E-vitaminban gazdag, de megtalálható benne a B-vitamin is. Levele frissen nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz. Leveléből, héjához hasonlóan tea készíthető, amely hozzájárul az akne, a sömör és egyéb bőrproblémák kezeléséhez. A dióban ezeken kívül még rengeteg magnézium és a kálium található, továbbá a csontképzéshez szükséges fluor, és a vérképzéshez elengedhetetlen mangán és réz is megtalálható benne.

 

A szelén a szívizomgyengeség ellen kiváló, de ne feledkezzünk meg immunerősítő szerepéről sem. A dió gazdag omega-3-zsírsavakban is, melyek segítenek a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, továbbá hozzájárulnak az erek állapotának javulásához is.

 

A többszörösen telítetlen zsírsavaknak köszönhetően a dió támogatja az agyműködést, sőt, még a koncentrációképességet is növeli, azonban magas kalóriatartalma miatt nem jó barátja a fogyókúrázóknak. 10 dkg dió több mint 600 kalóriát tartalmaz, amely egy kisebb tábla csokoládé kalóriatartalmával egyenértékű.

 

Így legyen diófa a kertedben

 

A diófa olyan megbecsült volt régen, hogy amikor gyermek született, a család elültetett egy diófát a kertben, a diófa pedig együtt cseperedett a gyermekkel és végigkísérte élete folyamán, árnyat nyújtva a játékhoz és az olvasáshoz, ágakat kínálva a mászáshoz, látványt kínálva a szép gondolatokhoz.

 

A diófa nagyon nagyra meg tud nőni, a magról kelt példányok akár 20-30 m magasra is nőhetnek, a koronájuk átmérője pedig elérheti akár a 20 métert is, így fontos, hogy eszerint válasszuk ki számára a helyet a kertben. Az elültetése után pedig nagy türelemre van szükség, hiszen akár 10-15 évet is várni kell, míg termőre fordul. A folyamat felgyorsítható oltott csemete vásárlásával, amely már 3-4 év után fogyasztható termést ad.

 

A diófa lombhullató, egylaki fa. Élettartama akár 150 év is lehet, cseperedése azonban a várható élettartam fele környékén megáll. A dió talajigénye nem összetett. Nagyon kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, de az átlagos kerti földben is jól fogja magát érezni. A nagyon laza homokos, vagy a túl kötött, agyagos talaj nem a legmegfelelőbb számára.

 

Mivel a diófa terebélyes gyökérzetet és hatalmas lombkoronát fog növeszteni, a kert egyéb fáitól, a kerítéstől és az épületektől legalább 10 méter távolságra kell elhelyezni. A legáltalánosabb dióbetegségek a gnomóniás levél és gyümölcsfoltosság, és a Xanthomonas-os baktériumos rothadás.

 

A dió fiatalon fagyérzékeny, így az ültetési helyét ennek megfelelően érdemes kiválasztani. Az ideális ültetési idő a dió esetében ősszel vagy tavasszal jön el. Az ültetőgödör nagyságát a csemete méretei határozzák meg. A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne. Alulra ajánlott egy vastag réteg szervestrágyát vagy komposztot kihelyezni, amellyel sokat tehetünk a csemete gyors fejlődéséért. Ezt azonban mindig fedjük be egy vékony réteg földdel, hogy a diófa gyökerei ne érintkezzenek vele közvetlenül, mert az kárt tehet benne.

 

A szabadgyökerű csemete esetén gyökérmetszés nem szükséges az ültetés előtt, azonban a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. Az ültetés előtt áztassuk a csemete gyökerét egy vödör vízbe egy napra, így az kellő nedvességet tud felszívni. A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával meg tudjuk előzni a csemete hajszálgyökereinek eltépődését.

 

A konténeres diófa esetében emeljük azt ki az edényéből, majd úgy helyezzük a gödörbe, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a környező talajjal. Ha a földlabdás diófa gyökere jutazsákban van, azt nem kell eltávolítani az ültetéskor, mert le fog bomlani a talajban. A földgombóc kerüljön a talajszint alá, de nem kell mélyre süllyeszteni a diófát. Az ültetés után fontos a beöntözés, amelyet hetente érdemes megismételni, amíg még kicsi a csemete. A hideg elől felkupacolással kell óvni a csemetét.

 

A diófa életében fontos az ültetés során elvégzett korona alakító metszés. Ehhez válasszunk ki 3-4 olyan vázágat, amelyek egyenletes távolságra vannak egymástól, és ezeket vágjuk vissza 20–30 cm-re. Az úgynevezett sudárhajtást vágjuk vissza úgy, hogy az körülbelül 20 cm-rel nyúljon túl a vázágakon.

 

A diófa gondozása igen egyszerű, azonban metszésre szüksége van. Azonban a diófa abban is különleges, hogy nem akkor kell metszeni, amikor a többi fát. Ha ugyanis a többi fával együtt a diófát tavasszal metszenénk meg, a nagy gyökérnyomás miatt olyan sok nedvet veszítene el, hogy szinte elvérezne. Az ősz kezdetén viszont annyira kicsi a gyökérnyomása, hogy nem nedvedzik, és a metszés során elszenvedett sebzéseket könnyen elviseli. A száraz ágaktól az év bármely időszakában megszabadulhatunk, ez a szabály csak az élő ágak metszésénél alkalmazandó

 

A diófák természetüknél fogva csodaszép, szabályos koronát alakítanak ki. A termő diófákat ezért nem kell koronaalakító metszésben részesíteni. Azonban könnyen előfordulhat, hogy a diófa ága olyan területekre is belóg, amely szükségessé teszi a metszését. Ilyen lehet, ha a tetőre lógó ágaktól kell megszabadulnunk, vagy ha nehezen tudunk közlekedni a túl alacsonyan nőtt, vagy túl szélesre kinyúló ágak miatt.

 

A diófa tehát egy életen át társunk lehet a kertben, és elláthat minket a nagyon finom és egészséges dióval.

 

forrás: agroinform.hu