A kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött Vad- és Halgasztronómia a mindennapokban című konferencián Gyulás Andrea, az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás kiemelt ügyekért felelős igazgatója köszöntőbeszédében kihangsúlyozta, hogy a világkiállítás kiemelt ügye a vad- és halhús gasztronómiájának ismertetése. Az 1971-es hazai rendezésű vadászati kiállítás óta mért vadhúsfogyasztást számszerűsítő adatok szerint jelentősen megnőtt a vadhúsfogyasztás, hazánk azonban jócskán el van maradva Európa más országaitól.

Az Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás ezeknek az okaira szeretne rávilágítani, valamint megismertetni mindenki számára a vad- és halhús egészséges voltát, mindennapi táplálkozásunkba történő beillesztésének fontosságát.

 

Ezeknek a húsoknak a fogyasztását elősegítő konferenciasorozat első állomása az OMÉK-on kapott helyet, melyről régebben beszámoltunk már. Zárásképpen Gulyás Andrea elmondta, „nem ördögtől való kizárólag magyar alapanyagokkal dolgozni és sikert aratni”.

 

A meghívó előadók között először a VADEX Mezőföldi Zrt. vadfeldolgozási ágazat igazgatóját, dr. Lőrincz Attilát köszönthettük, aki számszerű adatokkal ismertette a hazai lőtt vadhús mennyiségét, feldolgozását, piacra kerülését, illetve a vadhús piacon betöltött szerepét.

Hazánkban 12 000 tonna lőtt vad árualap keletkezik (szőrbe-bőrbe, zsigerelve) évente, ennek egyharmad vadászrész, amit a vadászok felhasználnak. A maradék 8000 tonnából 2000 exportra kerül, így összesen 6000 tonna jut a magyar vadhúsfeldolgozókhoz. Ebből a mennyiségből újabb egyharmad melléktermék (csont, bőr, faggyú, egyéb), vagyis 4000 tonna úgymond tőkehús kerül piacra évente. Ennek a 4000 tonnának a 80 százaléka a nyugat-európai piacon köt ki, így mindösszesen 7-800 tonna magyar lőtt vad tőkehús marad Magyarországon.

Az egy dolog, hogy a 12 000 tonnából 800 tonna marad itthon, de ebből is a magyar fogyasztó csupán 30 dkg/fő/év mennyiséget fogyaszt el, ami nagyjából évi két adag ételnek felel meg.

Azon fogyasztók, akik nem vadásznak, számukra a vadhús nem keresett termék és nem minősül alapélelmiszernek a mindennapokban.

A fogyasztás fellendítésére valamilyen módon rá kellene venni a célközönséget úgy, hogy mindeközben a társadalom köztudatába az ivódott bele, hogy a vadhús prémium termék (ami igaz), drága és nehezen elkészíthető (ami nem igaz, ugyanis jelenleg egyelőre a nyugat-európai piacon csökken a vadhús ára).

„A különlegességekre nehéz rávenni az embereket. A különlegesség különleges alkalmakkor kerül az asztalra, ezért tartunk ott, hogy jó esetben csak karácsonyi étel a vadhús. Az ismert termékekhez azonban jobban kötődik a fogyasztó, ennek megvalósítására kellene törekedni, így idővel megszokottá válhatna a vadhús a mindennapi étkezésben” - fejti ki Lőrincz Attila. Tovább bontva: a feldolgozott lőtt vadhús piacra dobását más elgondolásban is lehetne értelmezni, minthogy egy 2 kg szarvas combbal szemezünk a hentes pultnál.

 

A tőkehúst további feldolgozással „kreatív termékeket” lehetne előállítani, mint kis kiszerelésű konzervek, konyhakész, bepácolt, egyadagos, félkész termékek, amelyek elősegíthetik a fogyasztók aggodalmának elűzését a vadhús elkészítésével kapcsolatban.

 

Galló Nóra dietetikus a vad- és halhús élettani hatásait ismertette, és az egészséges táplálkozás fontos részeként nevezte meg e két húsfélét. A 2017-es adatok szerint a vadhús 0,3-0,4 kg/fő/év, a halhús fogyasztás 6,4 kg/fő/év volt hazánkban - a halfogyasztás valamivel emelkedett; mégis, mindkét esetben, európai viszonylatban szinte a legutolsók vagyunk (pl.: Portugália éves halhúsfogyasztása 56 kg/fő/év).

Galló Nóra azt mindenesetre pozitívan mesélte, hogy a nagyvadhús mellett az apróvadhús is helyet kap a boltok hűtőiben, különösen a mezei nyúl. Ismertette továbbá a vadhúsfogyasztás élettani hatásait is. Beltartalmi értékei szerint kiváló fehérjeforrás: 100 grammban 21-25g fehérje található (ami kimagasló arány); alacsony energiával bír és zsírtartalma is kevés, miként koleszterinje is. A faggyúréteg remekül eltávolítható a húsról, ezáltal a feldolgozás, felhasználás során alig marad felesleges zsír a színhúson. D-vitamint és B12-vitamint is tartalmaz -- utóbbi különösen lényeges, mivel az emberi szervezetben ez a vitamin minimálisan fordul elő.

Nem utolsó sorban pedig igazi biohús!

 

Az előadók között szerepelt még Lévai Zsuzsanna, a Halkakas étterem tulajdonosa, aki bemutatta, hogy ezeknek a húsoknak milyen változatos, széles körű a gasztronómiája, illetve, hogy elkészítésük nem követel különösebb szaktudást.

 

Rávilágított egy igen érdekes kérdésre, hogy „itt van a hal, mint egészséges fehérjeforrásunk, és mi magyarok mégis zsírosan, paprikásan és egészségtelenül készítjük. Mi lehet ennek az oka?”.

Emellett Nagy Gábor, az Aranyponty Zrt. vezérigazgató-helyettese is rövid beszámolót tartott a horgászat és egyes tavak népszerűsítéséről. Mint mondta, hazánkban 80 százalékban a ponty a kiemelten fogyasztott halhús, a maradék főleg ragadozó halakból tevődik össze, főként süllőből és harcsából.