A virág a kelet-afrikai Ruandába a gyarmatosító belgákkal érkezett meg, akik szerették a látványt, ahogy a kerti tavakat csodás lilába öltözteti. Aztán az 1980-as években az egész országot ellepte a közönséges vízijácint, és a Viktória-tavon is megjelentek az első példányok.

Mivel a növénynek nem volt természetes ellenséges és szaporodásához tökéletesek voltak az időjárási körülmények, ellepte a tó felszínét, ezzel elzárta a halászati útvonalakat és új élőhelyet teremtett a betegségeket hordozó szúnyogoknak. Sokaknak ugyanakkor ez jelentette a bevételi forrást, mert rengetegen eltévedtek a vízen, és kellett, aki visszatalál a partokhoz.

A ruandaiaknak ugyanakkor nem a közönséges vízijácint volt az egyetlen problémája. A legtöbb nőnek meg kellett füstölnie a halat, amit megvásárolt, amihez nagy mennyiségű tüzelőanyagra volt szükségük. Hogy ezt megszerezzék, esetenként tíz kilométert is kellett sétálniuk, majd füstöléskor az összes méreganyagot magukba szívták, amire ráment az egészségük. És itt jön a képbe ismét a közönséges vízijácint.

Mint kiderült, a virág rendkívül magas szén-nitrogén aránnyal rendelkezik. Ez már az 1980-as években felkeltette a tudósok érdeklődését, és kísérletezni kezdtek, lehet-e bioüzemanyagot gyártani belőle. Hamar rá is jöttek valamire: mindössze négy kilogramm szárított vízijácint képes fedezni egy nagyobb család napi energiaszükségletét.

2014-ben nigériai kutatók azt állapították meg, hogy jobb minőségű biogázt lehetne előállítani a növényből, ha trágyával tisztítanák meg. Néhány évvel később ugyanezt a teóriát megerősítették kenyai tudósok is.

2018-ban a Viktória-tó kenyai partján, Dungában kialakították két biogázmezőt, melyek a vízijácint és a trágya keverékét a főzéshez, a víztisztáshoz, a csibék inkubátorához használható biogázzá alakítják.

Ma már ötven ilyen biogázmező található csak Kenyában, Dunga városában pedig már olyan mennyiségű biogázt termelnek, hogy az kiszolgálja a település lakosságának 60 százalékát.

Bár a program még csak alig egy éve indult, úgy látszik, hogy működik. A halárusok egyre kevesebbszer betegednek le, de közben jól is tudnak keresni és az életszínvonaluk is nő.

Egy ilyen berendezés ára ugyanakkor 750 dollár, amit aligha tudnak megfizetni a szegénységben élő közösségek, de összefogással több millió afrikai ember életét könnyítheti meg a találmány. Arról nem is beszélve, hogy más kontinenseken is szükség van a megújuló energiaforrásokra.

sokszinuvidek.24.hu