Gyakran kapjuk magunkat azon, hogy beszéd közben - különösen akkor, ha lámpalázunk van - felesleges szavakkal töltjük fel a mondandókat. Ezeknek a szavaknak ugyan nincs mondatrészi szerepük, határozott nyelvtani funkciójuk, azonban az élőbeszédben a késleltetés, a várakozás, a gondolatkeresés, az elmélázás stb. miatt fűzzük bele a mondandónkba, és bizonyos esetekben akár hasznos mutatói is lehetnek annak, hogy a hallgatóságunknak különös figyelmet kell fordítania arra, ami most következik. A töltelékszavak nem adnak lelki, érzelmi, értelmi többletet mondatainkhoz, beszédünkhöz, inkább a folyamatosság látszatát kívánják fenntartani, azonban amikor elkezdjük túlzsúfolni őket, akkor olyan - nyelvészeti terminológiával élve - „disfluency”-vé, vagyis akadozottsággá válnak, amelyek csökkentik a hitelességünket és rontják az üzenetünket.

Mi a baj a töltelékszavakkal?

Magunk is tapasztalhattuk, hogy elég nehéz figyelmet szentelni a beszélőnek, ha minden harmadik szava hümmögés, izé, nos stb., ám nehéz pontosan meghatározni, hogy ezek a verbális mankók miként befolyásolják a tapasztalatainkat. Egy kutatási csoport 4000 beszélt kommunikációs példát tárolt adatbázisában azért, hogy meghatározza, mennyire támaszkodnak a beszélők ezekre a töltelékszavakra, és hogy ezek hogyan befolyásolják a hallgatóság észlelését. Azt találták, hogy a töltelékszavak túlzott használata számos módon negatívan befolyásolta a közönséget, három kritikus tényező pedig jelentősen negatívan korrelál a túl sok töltelékszóval:

1. Ahhoz, hogy az üzenetünk hatékony legyen, elkötelezetté kell tennünk a közönségünket. Ha túl sok töltelékszót használunk, a hallgatóság nem fog tudni minden egyes szóra odafigyelni, mert a töltelékszavak a megosztani kívánt érzelmi történetek vagy lenyűgöző kutatások megértésének útjában fognak állni.

2. A közönségünk azt szeretné hinni, hogy természetesen cselekszünk és beszélünk, épp úgy, ahogy személyesen, hétköznapi kommunikációs helyzetekben szoktunk. Miközben a legtöbb ember alkalmi beszélgetései alatt használja ezeket a szavakat, a nyilvános beszédben elvonják a figyelmet a személyiségünkről, és ideges, zavarodott fényben tüntetnek fel minket ahelyett, hogy a hitelességünket tükröznék. 

3. Ha azt szeretnénk, hogy a közönség vevő legyen az üzenetünkre, egyértelműnek, logikusnak és egyszerűen követhetőnek kell lennünk. Sajnos a töltelékszavak miatt a lényeg kiszűréséhez több kognitív erőfeszítés szükséges, amire a közönség nem képes. A túl sok töltelékszó miatt tehát könnyebb kognitív feladatokat fognak elvégezni, például a tennivalóikon fognak gondolkodni ahelyett, hogy ránk figyelnének.

Miért nem folyékony a beszédünk?

Kutatások azt sugallják, hogy azért verbalizáljuk a bizonytalanságunkat, mert arra kondicionáltak minket, hogy kitöltsük az ürességet, amikor nincs mit mondanunk. Például azért hümmögünk, hogy közben kitaláljuk, mit mondjunk. A töltelékszavak megszüntetéséhez tehát el kell fogadnunk a csendet. 

Gyengeségünket erősséggé változtathatjuk, ha a töltelékszavakat szünetekkel helyettesítjük. Egy kutatáskimutatta, hogy a legtöbb társalgási beszéd igazán rövid (0,20 másodperces), közepes (0,60 másodperces), és hosszú (több mint 1 másodperces) szüneteket tartalmaz. A nagyközönség előtt beszélők gyakran több, akár 2-3 másodperces szüneteket is tartanak. A fonetikai adatok azt mondják, hogy egy átlagos beszélő percenként csupán 3-5 szünetet tart, ami nem elég. 

Mindez érthető. Nem könnyű szünetet tartani. Sok előadó számára akár egy rövidebb szünet is végtelennek tűnő csendnek tűnhet. Ennek oka az, hogy gyorsabban gondolkodunk, mint ahogy beszélünk: az említett kutatás szerint egy átlagos szakember 150 szót mond ki percenkét, a Missouri Egyetem felmérése szerint eközben azonban 400 szóra gondolunk egy perc alatt (és attól függően, hogy kit kérdezünk, ez az arány akár elérheti az 1500 szó/percet is). A kimondott és a kigondolt szavak számának eltérései miatt, amikor nyilvános beszédet tartunk, az időérzékelésünk gyakran eltorzul, és az elménkben örökkévalóságnak tűnik az az idő, amit a közönség csupán pár másodpercnek érzékel. Ennek ellenére a megfelelően közbeékelt szünetek azt sugallják, hogy nyugodtak és rendezettek vagyunk. Ezen a három módon is segíthetnek a szünetek:

1. Összegyűjthetjük a gondolatainkat: Ha elakadunk, a szünet időt adhat arra, hogy újra felvegyük gondolatunk fonalát. Mindaddig, amíg a szünet nem túl hosszú (ami legfeljebb 5 másodpercet jelent), a közönséget nem fogja zavari a csend.

2. Megnyugodhatunk: A beszéd elindítása előtti rövid szünet különösen fontos azok számára, akik félnek a nyilvános szerepléstől, hiszen segít lenyugtatni az idegeket. Ez a taktika ugyanúgy hasznos a beszéd közepén is. Ha úgy tapasztaljuk, hogy zaklatottak lettünk, tartsunk egy rövid szünetet, vegyünk egy mély lélegzetet. 

3. Feszültséget kelthetünk: A szünetek nem mindig védekező taktikák. A stratégiailag elhelyezett csend izgatott várakozást kelt, hangsúlyoz, vagy lehetővé teszi a közönség számára, hogy kulcsfontosságú betekintést nyerjen egy információba. 

Ahogy a töltelékszavak, úgy a szünetek is lehetőséget adnak arra, hogy kitalálhassuk, mi következzen. Velük ellentétben azonban a szünet bizalmat és kontrollt eredményez, míg a töltelékszavak zavaróak lehetnek, és bizonytalanságról árulkodhatnak.

Az első lépés a szokások megváltoztatatásához a tudatosság. A töltelékszavak azonosításának érdekében vegyük fel a beszédünket, és határozzuk meg, melyik szóra támaszkodunk a legtöbbet. Ha tisztában leszünk velük, akkor elkezdjük „kihallani” ezeket a szavakat a mindennapi kommunikációnkban is. Párosítsuk össze ezeket a szavakat apróbb cselekedettekkel: minden egyes alkalommal, amikor azon kapjuk magunkat, hogy hümmögünk, ő-zünk, izézünk, érintsük meg a lábunkat. Akár egy családtagunk is figyelemmel kísérheti a beszédünket, és tapsolhat, amikor egy-egy töltelékszót használunk.

Miután észrevettük a gyakran használt töltelékszavakat, kezdjük el arra kényszeríteni magunkat, hogy a kimondásuk helyett inkább hallgassunk. A gyakorláshoz rögzítsük egy felvételen, amint arról beszélünk, mit csinálunk egy nap. Gyakoroljuk a szünetek használatát a töltelékszavak helyett. 

Végül pedig mindig készüljünk fel a nyilvános szereplésre, ugyanis az idegesség az egyik leggyakoribb ok, amiért az emberek túlságosan sok töltelékszót használnak. Minél feszültebbek vagyunk, annál gyorsabban fogunk beszélni, és esik ki a fejünkből, hogy mit szeretnénk közölni. A felkészülés optimális ideje átlagosan egy óra, de Dr. Trey Guinn, a kutatásban részt vevő kommunikációs szakértő azt ajánlja, hogy legalább háromszor mondjuk végig a szöveget, mielőtt kilépnénk a közönség elé.

Takarékosan és hatékonyan használva a töltelékszavaktól akár szimpatikussá is válhatunk a közönségünk előtt, időt nyerhetünk egy lélegzetvételre, vagy kihangsúlyozhatjuk a fontosabb dolgokat. Nem véletlen, hogy a Google töltelékszavakat épített a mesterséges intelligencia segédjébe, a Duplex legújabb verziójába. Ám ha túl sokat használjuk őket, a hitelességünket fenyegetik. Inkább maradjunk csendben ilyenkor, és ellenálljunk annak a késztetésnek, hogy mindig betöltsük a teret a hangunkkal. 

A Harvard Business Review cikke nyomán

hrportal.hu