Azaz nem is rejti, hiszen a Vértesi Erdő Zrt. közjóléti és vadgazdálkodási osztályvezetőjeként férfias szakmában kell nap mint nap bizonyítania. A szegedi lánynak az általános iskola után tanárai a gimnáziumot ajánlották, de vette a bátorságot és inkább a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolát választotta. Szerette volna követni a családi hagyományt, hiszen édesapja és bátyja is erdőmérnök. „Apám azt mondta a tanároknak: én is el tudtam dönteni ennyi idős koromban, hogy mi szeretnék lenni, hát kinézem ezt a lányomból is.” – magyarázta a Vértesi Erdő Zrt. szakembere, láttatva, hogy otthon megbíztak benne és örömmel fogadták a választását.

 

Tudja viselni A vadászhölgy visszafogott, ám annál stílusosabb megjelenése is tükrözi a hivatását. Hrivnák Tünde ókalocsai hímzéssel díszített Wondeer vadászkollekcióját Eördögh Katalin ékszerremekművei teszik még elegánsabbá. Az ötvösmester a Lenke édesapja által elejtett gímbika gyöngyfogát foglalta a nyaklánc medáljába és a fülbevalókba. Gyűrűjén pedig a szalonka jelenik meg, mely kedvenc madárfaja. Bár a szalonka vadászati idénnyel nem rendelkezik, de a szakmai kutatás, monitoringozás során ugyanolyan élményekkel lehetünk gazdagabbak. „Szüleim már nagyon korán magukkal vittek a vadászatokra, éppen csak járni tudtam” – osztotta meg, honnan eredhet az elköteleződés. A szalonkahúzáshoz az ébredő tavaszi erdő, a friss föld illata és a kökényvirágzás adja a hátteret.

A soproni egyetemi évek után mindenképpen az állami erdőgazdaságok valamelyikénél szeretett volna elhelyezkedni, hogy az addig tanultakat kamatoztathassa. Elsőször mégis a Hortobágyi Nemzeti Parkban lett természetvédelmi őr, onnan hívták a Dalerd Zrt.-hez vadászati ügyintézőnek, majd rövid időn belül kinevezték turisztikai és vadgazdálkodási ágazatvezetőnek.

Feladatai ellátásában tudja kamatoztathatja a természetvédelemben szerzett tapasztalatait.

Két éve dolgozik a Vértesi Erdő kötelékében, így ma már egyaránt otthonosan mozog a síkvidéki és a hegyvidéki területeken. „Az apróvad vadászatokat leváltotta a szarvasbőgés” – mondja mosolyogva. Az ötéves egyetemi képzés során felkészítették őket az erdő- és vadgazdálkodás földrajzi adottságokból adódó különbözőségeire, ám Lenke különösen szereti az új kihívásokat. A lőporfüstöt hamar megkedvelte, szülei felügyeletében már gyerekkorában foghatott fegyvert, használatát a lőtéren elsajátíthatta. „Nem a vadászat során kell a fegyverhasználatot gyakorolni és a lőkészséget fejleszteni” – hangsúlyozza. Mivel a lövészetben nem csak a vadászatot látta, rendszeresen csiszolta lőtudását és versenyezni kezdett. Ezzel megpecsételődött a sorsa. Az eredmények hamar jöttek, már a középiskolában Európa- és világbajnoki negyedikként jegyezték.

 

A kétnapos megmérettetésen a versenyzőknek 200 korongra kellett lövést leadni, és a Vértesi Erdő legnagyobb büszkeségére Juhász Lenke 171 találatot ért el, mely a férfi kategóriában is előkelő eredmény. A korongvadász versenyeken a nők külön kategóriában indulnak, hiszen komoly fizikai megterhelés az egész napos koncentráció mellett cipelni a puskát, a lőszert, főként a gyengébbik nem számára. Az erdőgazdaságok közötti lövészversenyeken Lenke az egyetlen női tag, és fontos szerepe volt abban, hogy tavaly a Vértesi Erdő Zrt. csapata második helyezést ért el. Idén sajnos a koronavírus tett pontot a sorozatra.

 

A megfontoltság és a rugalmasság, a változni akarás egyaránt jellemzi Juhász Lenkét. Szeret rendszerben gondolkodni és dolgozni, ami osztályvezetőként elengedhetetlen, ugyanakkor szívesen vesz részt új dolgok kitalálásában és megvalósításában. Ahogyan mondja, dinamikusan éli az életét.

A nőies külső ne tévesszen meg senkit, határozott jellemet takar.

Juhász Lenke számára az erdő szépsége a változatosságában rejlik. Egészen más növény- és állattársulásokat találunk az alföldön és a hegyvidékeken, de évszakonként is óriásit változik a táj képe. A természet minden nap tud újat mutatni, ami már önmagában varázslatos. „Sokan nemtetszésüknek adnak hangot, hogy kivágják a fát, miközben nem látják benne azt a gyönyörű bútort, aminek az alapanyagát adja, vagy a kandallótüzet egy téli estén. De azt se feledjük, milyen gyönyörű facsemete nő a helyén az erdészek jóvoltából. Ebben rejlik az erdő és a szakma szépsége.”

 

A vadgazdálkodás is tervszerű, ellenőrzött. „Mi, vadászok nem azért fogunk puskát, hogy mindenáron leterítsük a vadat” – magyarázza, ám gyorsan hozzáteszi, át kell élni a vadászlázat is. Lenke nem az az ücsörgős típus, jobban szereti a vadászatok mozgalmasabb részét, a társasvadászatokat, ahol megoszthatják egymással élményeiket.

A gímszarvasbőgést szeptemberben, a dámszarvas barcogását október tájékán hallhatjuk, a muflon berregése novemberre esik, míg a vaddisznók eredendően október végétől, december közepéig búgnak. Ezektől teljesen eltérően, őzek július-augusztus hónapokban üzekednek.

 

Az erdő közjóléti szerepe napjainkban egyre nagyobb jelentőségű. A Pilis után a Vértes a második leglátogatottabb hegysége az országnak. Az erdőgazdaság erdeit évről évre többen felkeresik, ami örvendetes, hiszen azért dolgoznak, hogy munkájuk gyümölcsét más is élvezhesse. A koronavírus hatására pedig talán még többen mozdulnak ki a természetbe, hiszen erdei környezetben biztonságban érezhetjük magukat. Bár a vadászat és a természetjárás is folyamatos tevékenység az év során, szerencsére időben kissé még is elhatárolódnak. Míg a vadgazdálkodás dandárja szeptembertől február végéig tart, a kirándulókat inkább az erdő márciusi ébredezése vonzza.

 

De milyen is a Vértes? Már önmagában gyönyörű természeti képződmény. Dimbes-dombos, könnyű terep, ám olyan sziklavonulatokkal, amelyeket a hegymászók is jegyeznek. Napjainkban sajnos a vízhiány okoz gondot mind a vadgazdálkodásban, mind az erdőgazdálkodásban.