A kidőlt, pusztulófélben lévő fákat többek között azért szükséges az erdőterületen hagyni, mert számos állatfaj számára ezek jelentik az életet. Szűkös üregeik és halomba rakott vastag ágaik egyedülálló élő- és búvóhelyet kínálnak számos odúlakó madár, emlős, ízeltlábú, gomba vagy kétéltű számára, de egyes fák rejtekadó odvaiba akár még denevérek is beköltözhetnek. 

Néhány faj kimondottan a nagyobb tömegű kidőlt törzseket kedveli, hiszen ezek több nedvességet képesek magukban tartani, és jobban tompítják a hőmérsékleti szélsőségeket is. Ha tehát ezeket a tönköket, holtfákat eltávolítanánk a területről, velük együtt eltűnnének a hozzájuk kötődő állatfajok is, mellyel nagymértékben csökkenne az erdők biodiverzitása.

fotó: Kandolka Károly - Vihar után, Duna-Dráva Nemzeti Park

A korhadó fák azért is különlegesek, mert számos bogárfaj él és fejlődik bennük. Magyarországon például 6300 bogárfaj előfordulásáról tudunk, közülük pedig mintegy ezer kötődik kimondottan holtfákhoz. Egyik legismertebb közülük a tekintélyes külsővel bíró nagy szarvasbogár. A védett faj hatalmas pajorjai a tölgyfák elhalt gyökereivel táplálkoznak, 4-5 éves fejlődésük során pedig akár saját tömegük hússzorosának megfelelő mennyiségű fát is elfogyaszthatnak. A tuskókban, gyökerekben kisebb testű cincérek is kifejlődhetnek, de ehhez az élőhelyhez kötődik a díszbogárfélék többsége, és a látványos fizimiskájú orrszarvúbogár egyedfejlődése is.

Mindez jól példázza, hogy e bogárfajoknak kulcsfontosságú szerepe van a holtfák lebontásában, ezáltal pedig a tápanyagok talajba és az erdei ökoszisztémába történő visszajuttatásában. A korhadó fák fokozatos eltűnése miatt sok bogárfaj már most veszélyeztetettnek számít, s számuk a jövőben még tovább emelkedhet.