Idősotthon kamerarendszere miatt bírságolt a NAIH
Minden fontos körülményt kamerával ellenőriztek
A bejelentő az Otthonban üzemelő 25 kamerából álló kamerarendszert kifogásolta. A bejelentés szerint kamerákkal volt felszerelve az összes helyiség, kivéve a mosdókat, öltözőt és a főnővéri szobát. A földszinten található egy 1-2 személyes lakószoba, ahol olyan kamera üzemel, amely egy kartonpapírral van eltakarva. A bejelentés szerint a kamerákat a munkavállalók munkavégzésének ellenőrzésére is felhasználják, a felvételeket napi rendszerességgel visszanézik. A vizsgálati eljárásban megállapíthatóvá vált, hogy a huszonöt kamerából álló, hangfelvételt nem készítő elektronikus megfigyelőrendszert az Otthon és annak lakói vagyonvédelme, valamint a munkarend és a házirend fenntartása, továbbá az emberi élet, testi épség, személyi szabadság és üzleti titok védelme céljából üzemeltetik. Az adatkezelés jogalapjaként a munkáltató jogos érdekeinek érvényesítését és az érintettek hozzájárulását jelölték meg.
Idősotthon: szükséges a kamera, objektív, átlátható körülményeket is teremt
A bepanaszolt arra hivatkozott, hogy az épület nincsen körülkerítve, az ablakok a földszintről könnyen elérhetőek. Ezzel összefüggésben tehát nyomós személy- és vagyonvédelmi szempont érvényesül. Ezen túlmenően azzal is érvelt, hogy a lakók között az élelmiszerek ellopása miatt sok vita alakul ki. Az ilyen viták objektív és gyors lezárását is elősegíti a kamerás megfigyelés. Ezen túlmenően az is könnyen rekonstruálható, hogy ki, miért esett el vagy ki kezdeményezte a tettlegességet. Ezek a körülmények a személyvédelmi funkciót támasztják alá. Ellenőrizhető továbbá a házirend betartása, az irodában pedig a kifizetések tényleges megtörténte, mely szintén gyakran vita forrása volt. A felvételek megtekintését nem naplózták, egy azonosítóval lehetett belépni mindenkinek.
NAIH: Jogszerűtlen, célszerűtlen, túlzott és jogalap nélküli volt az adatkezelés
A felügyeleti hatóság korábbi álláspontját megerősítve kiemelte, hogy elektronikus megfigyelőrendszer kizárólag élet, testi épség, személyes szabadság védelme, veszélyes anyagok őrzése, üzleti, fizetési, bank- és értékpapírtitok védelme, valamint vagyonvédelem célokból alkalmazható.
Az irodai helyiségekben üzemelő kamerákkal összefüggő adatkezelés – a kamerák elhelyezése miatt – sérti a célhoz kötött adatkezelés elvét. A kamerák látószöge ugyanis a munkavállalókra irányul, figyelve az egész napos tevékenységüket. A Hatóság álláspontja szerint az Otthon, illetve a lakók iratainak, továbbá a pénznek a védelmére a legalkalmasabb eszköz egy zárható szekrény, illetve széf. A megfigyelés abszolút korlátját jelenti az emberi méltóság sérelme. A megfigyelés alkalmas arra, hogy a magánszférába behatoljon, szenzitív élethelyzeteket rögzítsen (36/2005. AB döntés). Folyamatos megfigyelés esetében kivételt képeznek az olyan munkahelyiségek, ahol a munkavállalók élete és testi épsége közvetlen veszélyben lehet, így kivételesen működtethető kamera például szerelőcsarnokban, kohóban, ipari üzemekben vagy más, veszélyforrást tartalmazó létesítményekben. Itt azonban nem erről volt szó.
A Hatóság a teakonyhában üzemelő kamerák üzemeltetését sem tartotta elfogadhatónak, mivel álláspontja szerint azok a cél elérésére nem alkalmasak. A Hatóság kifejtette, hogy a kamerafelvételek önmagukban csupán azt tudják rögzíteni, hogy adott esetben valaki valamilyen élelmiszert vesz magához, de annak bizonyítására nem alkalmas, hogy az adott személy a valaki más tulajdonában lévő élelmiszert veszi el. Azzal a nyilatkozattal kapcsolatban pedig, hogy a kamerák ezen helyiségekben sürgős baleset esetében növelik a célzott beavatkozást és a gondozottak életben maradását, a Hatóság álláspontja az, hogy sürgős beavatkozás esetében életszerűtlen és éppen a beavatkozás hatékonyságát csökkentené, ha a beavatkozás előtt kamerafelvételek megtekintése alapján próbálnák rekonstruálni a baleset körülményeit. A megfelelő és gyors ellátást a megfelelő munkaerőnek kell biztosítani. A megfelelő diéta betartását sem kamerával kell ellenőrizni.
A közösségi helyek megfigyelésével kapcsolatban a Hatóság úgy vélte, hogy ezen helyiségekben sem szükségesek kamerák. Azon céllal összefüggésben, hogy megtudják, adott esetben ki folyamodott először tettlegességhez, a Hatóság álláspontja az, hogy a lényeg a vitás helyzet megszüntetése, illetve a jövőbeni hasonló helyzetek megakadályozása, nem pedig annak tisztázása, hogy ki tette meg az első tettlegességet.
Az az eset továbbá, amikor az egyik nővér mosdatást végzett, és a lakó, majd a lakó hozzátartozója perrel fenyegette meg az Otthont, mivel álláspontja szerint a nővér ejtette el édesapját, és a kamera felvétele tisztázni tudta az esetet és meg tudták védeni munkatársuk érdekét, egyszeri eredmény, mely nem teszi arányossá az adatkezelést. A Hatóság abban az esetben tartaná szükségesnek ebből a szempontból a munkatársak védelmét mint adatkezelési célt, amennyiben gyakran előfordulnak hasonló esetek, azonban az több konkrét esetről nem tettek említést a vizsgálati eljárásban. A 3/2019. Európai Adatvédelmi Testület iránymutatás szerint ugyanakkor a tényleges veszélyhelyzetnek a megfigyelés megkezdését megelőzően kell fennállnia.
Végezetül a hatóság iránymutatást adott a kamerarendszerre vonatkozó adatkezelési tájékoztatások vonatkozásában. E szerint a foglalkoztatási jogviszonyokban az egyes kamerákról szóló külön tájékoztatásokkal tudja igazolni a munkáltató azt, hogy az adott terület megfigyelése összeegyeztethető a célhoz kötött adatkezelés elvével és nem válik a munkavállalók – adott esetben rejtett – megfigyelésének eszközévé. A munkavállalók számára tehát bővebb tartalmú tájékoztatást kell adni. Ugyanakkor ezen bővebb tájékoztatás a Hatóság álláspontja szerint már nem szükséges a munkavállalókon kívüli harmadik személyek felé, tekintettel arra, hogy az ő magánszférájukat az elektronikus megfigyelőrendszer kevésbé érinti, illetve amennyiben ezen személyek is tudomással bírnának arról, hogy az adott kamera milyen területet, vagyontárgyat figyel meg, a rendszer elvesztené vagyonvédelmi funkcióját. Ebből kifolyólag a munkavállalókon kívüli személyek felé az általános, az egyes kamerákról szóló részletes leírás nélküli tájékoztatási kötelezettség terheli az adatkezelőt. Ez utóbbi állásponttal összefüggésben nem teljesen egyértelmű ugyanakkor az, hogy a nem munkavállalókat érintő kamerarendszer vonatkozásában milyen részletességű tájékoztatás nyújtása szükséges.
Dr. Kéri Ádám
ügyvéd