A napi munkaidő mértéke döntő jelentőségű

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.tv. (Mt.) a munkaidő-irányelvvel összhangban korlátozza azt a munkaidő-mennyiséget, amennyit egy munkavállaló számára be lehet osztani. Fő szabály szerint a munkavállaló munkaideje legfeljebb napi 8 óra lehet. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne dolgozhatna ennél többet. Munkaidőkeretben ugyanis a napi 8 órás munkaidőnek a munkaidőkeret átlagában kell kijönnie. Ha tehát két napig 4, majd két napig 12 órát dolgozik a munkavállaló, majd az ötödik napra 8 órás munkaidőt osztunk be a számára, abban az esetben átlagban éppen a 8 órás napi munkaidő felső határánál járunk, azaz nem keletkezett rendkívüli munkavégzés.

A teljes napi munkaidő – a felek megállapodása alapján – az Mt.92.§-a alapján azonban legfeljebb napi tizenkét órára emelhető, ha a munkavállaló készenléti jellegű munkakört lát el, illetve, ha a munkáltató vagy a tulajdonos hozzátartozója (hosszabb teljes napi munkaidő). Készenléti jellegűnek pedig abban az esetben minősül a munkakör, ha a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár. Hosszabb napi munkaidő esetében heti 60 óra rendes munkaidő osztható be a munkavállaló számára, s efölött keletkezik a rendkívüli munkaidő.

Vészhelyzet esetén a napi munkaidő szabályaitól való eltérés

A munkáltató egyoldalúan a napi munkaidő előbbiekben ismertetett szabályaitól nem térhet el. A 47/2020. (III.18.) korm.r. 6.§ (4) bekezdése alapján a felek a munka törvénykönyve szabályaitól közös megállapodással eltérhetnek. Nem egyértelmű jelenleg annak a megítélése, hogy a vészhelyzeti szabályozásra tekintettel alkalmazható-e általánosságban napi 12 órás munkaidő olyan munkakörökben is, ahol erre a nem vészhelyzeti szabályozás alapján nem volna lehetőség. 12 órát meghaladó napi munkaidő alkalmazása ugyanakkor álláspontom szerint biztosan nem lehetséges.

A beosztható munkaidő így alakul

Általános munkarendben, azaz amikor a munkavállaló hétfőtől péntekig egyenletes munkaidő-beosztással végez munkát, a munkavállaló számára fő szabály szerint heti 40, hosszabb napi munkaidő esetén pedig 60 óra osztható be. Amennyiben a napi 8 óránál több munkaidő kerül beosztásra, rendkívüli munkavégzés keletkezik. Napi 12 órát meghaladó munkaidő általános munkarendben nem kerülhet beosztásra. Az azonban elképzelhető, hogy a munkáltató szombatra 8 vagy hosszabb teljes munkaidő alkalmazása esetén 12 óra munkaidőt oszt be. Ekkor már rendkívüli munkavégzés keletkezik. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetében a munkáltató a munkaidő-keret időtartamán belül a munkaidőt egyenlőtlenül is beoszthatja úgy, hogy egy napra legalább 4 és legfeljebb 12 óra munkaidő osztható be. Hosszabb teljes napi munkaidő alkalmazása esetén ugyanakkor akár napi 24 órányi munkaidő is beosztható feltéve, hogy a felek erről írásban megállapodnak. Napi 8 órás munkaidő esetében a heti beosztható munkaidő maximuma 48 óra, 12 órás napi munkaidő alkalmazása esetén pedig heti 72 óra.

Beosztható munkaidő vészhelyzet esetén

Ismételten kiemeljük, hogy a 47/2020. (III.18.) korm.r. 6.§ (4) bekezdése alapján a felek a munka törvénykönyve szabályaitól közös megállapodással eltérhetnek.  Fontos azonban arra rámutatni, hogy a felhatalmazás jogszerűsége és pontos keretei vita tárgyát képezik. Elképzelhető olyan álláspont, miszerint a felek napi 12 órás hosszabb napi munkaidőben is megállapodhatnak, melynek következtében a készenléti jellegű munkakör szabályai lényegében más szektorokra, munkavégzési formákra is kiterjeszthetővé válik. Ezzel együtt nem ajánlom munkáltatók számára a beosztható munkaidő emelését, mivel az egyrészt a 2003/88/EK (munkaidő) irányelv rendelkezéseivel, valamint a biztonságos munkavégzés követelményével ellentétes lehet.

Így keletkezhet rendkívüli munkavégzés

Rendkívüli munkavégzés általános munkarendben jellemzően úgy keletkezik, hogy a munkáltató a munkavállaló számára a rendes munkaidejét meghaladó munkavégzést oszt be. Erre sor kerülhet az adott munkanapon a rendes munkavégzést követően vagy akár a hétvégén is. Munkaidő-keret esetében a rendkívüli munkaidő többféleképpen keletkezik. Egyrészt úgy, ha a munkáltató a munkaidő-keret időtartama alatt a beosztható munkaidő-mennyiségnél több munkavégzést oszt be. Arra is sor kerülhet, hogy a munkáltató a munkavállaló számára nem biztosítja a heti két pihenőnapot, mely szintén rendkívüli munkavégzésként jelentkezik. Mindkét esetben a rendkívüli munkavégzés a munkaidő-keret lezárását követő elszámolás során derülhet ki, és a munkaidő-keret végén fizetendő ki. Úgy is keletkezhet azonban rendkívüli munkavégzés, hogy a munkáltató a hét napra előre közölt munkaidő-beosztástól eltér. Ebben az esetben a munkavállalóval az aktuális hónapban kell elszámolni, azaz ebben az esetben nem kell megvárni a munkaidő-keret végét.

Naptári évenként 250-300 óra rendelhető el

Teljes napi munkaidő alkalmazása esetén naptári évenként 250 óra, kollektív szerződés felhatalmazása alapján legfeljebb 300 óra rendkívüli munkavégzés rendelhető el. Nem korlátozott a rendkívüli munkaidő elrendelése baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, elhárítása érdekében. Ilyen esetben rendkívüli munkavégzés munkaszüneti napon is elrendelhető. Egyéb esetekben munkaszüneti napra rendkívüli munkavégzés kizárólag azon munkavállalók számára osztható be, akik számára ezen a napon rendes munkaidő is beosztható.

Fontos végül a rendkívüli munkavégzés elrendelésével összefüggésben tudni, hogy a rendkívüli munkavégzés elrendeléséhez rendkívüli körülmények nem szükségesek. A rendkívüli munkavégzés elrendelésének ezen túlmenően kizárólag a munkavállaló kérése esetén szükséges írásban történnie. 

Vészhelyzet esetén így alakulhatnak a rendkívüli munkavégzés szabályai

Nem tartom kizártnak a rendkívüli munkaidő naptári éves keretének emelhetőségét a felek közös megállapodásával. Ilyen esetben a feleknek írásban szükséges megállapodniuk, illetve a méltányos mérlegelés következményeként figyelembe kell venni a munkavállaló személyi körülményeit is. Fontos, hogy a megemelkedett munkateher ne veszélyeztesse a munkavállaló biztonságos munkavégzését sem.

Dr. Kéri Ádám

ügyvéd