Szép évfordulók ezek, melyekre joggal lehetnek büszkék az érintettek, de ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a Tedej Zrt. jogelődje, a Hajdúnánási Állami Gazdaság alakult meg 75 évvel ezelőtt. Persze, ez semmit sem csorbít a cég és a valaha itt dolgozottak, illetve a mostani dolgozók érdemein, sőt. Hiszen ez a 75 év – mint ahogy arra köszöntőjében Bódi László vezérigazgató kitért – a mai változó világ viszonyai között egy cég esetében, amely egy minden gazdasági, politikai, társadalmi, biológiai, műszaki változásnak különösen kitett szakmában, a mezőgazdaságban tevékenykedik, elismerésre méltó teljesítmény.

 

Sok mindent megéltek és mindennek az ellenkezőjét is

"Jól mutatja ennek a megállapításnak az igazságát az a tény, hogy hasonló sorssal és eredménnyel nagyon kevés agrár termelőüzem élte meg ezt a kort. Mi szerencsénkre itt vagyunk, termelünk, fejlődünk, munkát adunk 300 embernek. Teljesítjük kötelezettségeinket, magas szintű szociális kultúrát tartunk fenn, ellátjuk a tedeji lakosság alapvető szükségleteit. Azzal a specialitással, hogy kifejezetten állattenyésztő gazdaság vagyunk. Azt hiszem nem kell bizonyítanom, hogy ez mennyi plusz befektetéssel, rizikóval, folyamatos készenléttel jár" – fogalmazott Bódi László, akivel a jeles évforduló apropóján interjút készítettünk.

 

– 1949. február elsején alakult meg a Hajdúnánási Állami Gazdaság – bocsátotta előre. – Ekkor 1724 kataszteri hold földet tagosítottak, amelynek aranykoronaértéke 20.862 ak volt, így az átlag aranykoronaérték 12 körül alakult, ami gyenge közepes minőségűnek felel meg. Nem volt semmilyen létesítmény, iroda és egyéb, mindent az állami gazdaságnak kellett létrehozni. A dolgozók szétszórt tanyákon laktak, vagy a környékről jártak be dolgozni. 1955-re már 1001 szarvasmarha, 634 sertés, 970 juh alkotta az állatállományt. A növénytermesztés 5309 kataszteri holdon folyt. 1955-re felépültek a legfontosabb gazdasági épületek, istállók, utak, villamosítás, műhelyek, magtárak. Beindult a lakásépítés, konyha, kultúrház és 1954-ben már óvoda is működött. A dolgozói létszám változó volt, nyáron elérte a 900 főt, télen a 600-at.  1962-ben hozzánk csatolták a Hajdúböszörményi Állami Gazdaságot, akkor már 9280 kataszteri holdon gazdálkodtunk. 1962-ben megkaptuk a megszűnő Hajdúdorogi Tangazdaság területeit is, 1302 kataszteri holdat.

A cég ma is az egyik legfontosabb munkaadó a térségben – forrás: Tedej Zrt.

 

A vezérigazgató úgy folytatta: a munkaerő átlagos létszáma 1968-ban 893 fő volt. Az új gazdasági mechanizmus hatására javultak a fizetések és a szociális juttatások. A növénytermesztésben beindult a szakosodás, az állattenyésztésben a sertéstenyésztés növelése. 1971 év végén 2993 db szarvasmarha és 10988 db sertés volt a gazdaságban. 1975-re megépült az öntözőfürt, így mintegy 1800 hektár vált öntözhetővé. 1978. január 1-től jelentős változás történt. A Bödönháti Állami Gazdaságot felszámolták és a területeit hozzájuk csatolták. Ez nem segítette az eredményességet, mert igen gyenge adottságú területek voltak. Végül mégis megtalálták azt a gazdálkodási formát amely minimalizálta az így keletkezett veszteséget.

 

Az önállóság pozitív energiákat szabadított fel

– 1984 évi előkészítéssel az állami vállalatok egy részét úgynevezett önigazgató egységekké alakították, illetve hagyták, hogy azzá váljanak. 1985 év elején egy vállalati tanács nevű szervezet vehette át a tulajdonosi jogok gyakorlását. Ez a szervezet 50%-ban a fizikai dolgozókból, 50%-ban pedig a vezetőkből állt, a létszáma az igazgatóval együtt 31 fő volt. A testület 1985 elején engem választott igazgatónak, szintén titkosan. Azóta vezetem ezt a gazdasági szervezetet, a folyamatosan kitűnő munkát végző fizikai és vezető állású munkatársakkal együtt – magyarázta folytatta Bódi László. – A Hajdúnánási Állami Gazdaság a rendszerváltásig tartó időszakban nagyon jó eredményeket ért el. Az önállóság olyan alkotó energiákat szabadított fel, amely profitérdekeltségű vállalkozássá tette a céget. Vágóhidat, húsfeldolgozót, húsboltokat létesítettünk. Mintegy 20 takarmányboltot, tüzépeket üzemeltettünk. Korszerűsítettük a termelőeszközöket, stabilizáltuk a pénzügyeinket. Az 1990-es rendszerváltással azonban újra állami irányítás alá kerültünk. Ezek a káosz és a bizonytalanság évei voltak. Jellemzi a korszakot, hogy 1990-ben 600 fizetési meghagyást bocsátottunk ki. A földterület felét kijelölték kárpótlásra, szerencsére a törzsterületet sikerült egyben tartani. Megkezdődött a részvénytársasággá alakulás folyamata, amely 1993 június 30-ával sikeresen befejeződött, létrejött a Tedej Agrártermelő és Szolgáltató Részvénytársaság. Majd a tőzsdére kerülő cégek szétválasztását követően megkaptuk a „zártkörűen működő" megkülönböztető jelzőt.

 

Mindenki kitartott a cég mellett

Bódi László arra is emlékeztetett: az átalakulás után beindult a privatizáció. Vagyonértékelés, a feldolgozó, a kereskedelmi és a szociális létesítmények elvonása, a megmaradó földterületet pedig 10 évre bérbe adták a cégnek. Szerencsére, a dolgozói és vezetői kollektíva kitartott az átalakuló szervezet mellett. Majd a jól működő vagyonelemektől és szociális létesítményektől megtisztított gazdasági társaságot nyílt pályázat útján meghirdették eladásra. Sok érdeklődő és néhány pályázó volt. Végül a gazdaság vezetőiből és dolgozóiból, valamint egy bankból álló konzorcium nyerte el a tulajdonjogot 1994. decemberétől. Nagy előnyük volta a privatizációban, hogy a pénzintézetek bíztak bennük, a cég munkatársai támogatták a kitűzött ezeket célokat és bizonyos konszolidáció indult meg az országban is, illetve rövidesen megtörtént az EU-s csatlakozás.

 

Fő profiljuk mindig is az állattenyésztés volt – forrás: Tedej Zrt.

 

– A 2000-es évek elejétől az EU-s előcsatlakozási támogatások kapcsán jelentős fejlesztéseket hajthattunk végre a szarvasmarha- és sertéstenyésztésben. Vásároltunk további 2 szarvasmarha telepet, Kemecsén és Tiszadobon, gyümölcsöstelepítési programot indítottunk és megépítettük a kapcsolódó létesítményeket. Az öntözés géprendszerét majd a víz-szétosztó berendezéseket megújítottuk – ma már a rendszer 4 millió köbméter öntözővíz kijuttatására alkalmas. A tehenészeti telepek fejlesztése révén rövidesen elérjük az évi 20 millió literes tejtermelést. A sertéstelepen állománycserét hajtottunk végre, így az élősertés húskibocsátása 42000 darabra nőtt. A növénytermesztésben 4500 hektár szántón (takarmány- és vetőmagtermeléssel foglalkozunk) és 1300 hektár gyepterületen gazdálkodunk. Az öntözött terület 2000 hektár, melyen takarmánynövényeket, főként lucernát termelünk – mondta.

 

Öntözve éri meg lucernát termelni

– Az öntözés fontos, mert a lucernát így legalább hatszor tudjuk kaszálni 15 tonnás hektáronkénti termésátlaggal – ez utóbbi az országos átlag közel négyszerese. Az elmúlt években jelentős ráfordításaink voltak a lucernafeldolgozás területén. A Debreceni Egyetemmel közös szabadalmunk kapcsán megépült egy rostmentes lucernafehérjét előállító üzem, így lehetővé válik a GMO-s szójadarát részben kiváltó magas proteintartalmú termék gyártása. Ez azonban nagy fegyelmet, feszes munkarendet követel, a kaszálást követően egy órán belül be kell, hogy kerüljön az alapanyag a feldolgozóba. Tovább folytatjuk ezt a fejlesztést, mert a melléktermékként keletkező lucernalevet is hasznosítani lehet. A rostanyagból gazdaságosan felhasználható terméket gyártunk, mely kiválóan alkalmas a haszonállatok takarmányozására. A rostmentes lucernatermék jelentős mértékben javítja például a sertés húsminőségét – sorolta az eredményeket.

 

Hozzátette: a jövőben pedig más – szintén lucernaalapú –, gazdaságosan felhasználható termék előállítására is készülnek. Terveik közt szerepel a szarvasmarhaágazat létesítményi és rekonstrukciós fejlesztése, valamint a legelőre alapozott üszőnevelés megvalósítása. Folytatják az öntözésfejlesztést és a vetőmagtermesztést, illetve -feldolgozást. A megújuló energiával kapcsolatos fejlesztési tervek is jelentősek. A napenergián kívül az aprítéktüzelésben is látnak fantáziát. Kiemelten foglalkoznak továbbá az innovációval, a precíziós gazdálkodással és a digitalizációval.

 

A húsmarhatartás visszaszorul

Egyedi az ágazatban, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés mellett gyümölcstermesztéssel is foglalkoznak. Meggyet, szilvát, cseresznyét és almát termeltek, de a kézimunkaigényes kultúrákban nem találtak embert, így már kisebb részben csak az alma, nagyobb részben pedig a meggy maradt. Apropó, állattenyésztés: húsmarhatartás is szerepelt a repertoárban, ezzel azonban fokozatosan felhagynak – pedig néhány éve ez sikerágazat volt a magyar agráriumban, úgy beszélt róla a szakma, hogy az egyik legrentábilisabb vállalkozás, amibe egy mezőgazdász foghat. Sajnos, mint annyi minden, ez is már a múlté.

A gyümölcstermesztésben a szakemberhiány miatt egyet hátrébb kellett lépniük, de a meggy hangsúlyosan van jelen – forrás: Tedej Zrt.

 

– A magyar fogyasztónak drága a marhahús, a törökök voltak a legfontosabb vásárlóink, de ott is visszaesett a fizetőképes kereslet, így nekik sem kell a korábbi mennyiség – válaszolta kérdésünkre a vezérigazgató. – Mivel ez most globális jelenség, előbb-utóbb javulni fog a helyzet, mert már a nyugat-európai kollégák is csökkentették az állományt. Mi azonban ezzel már nem foglalkozunk, inkább a tejelőállomány növelésére fókuszálunk és az üszőnevelést szeretnénk kivinni a legelőre. Az eddigi gyakorlat szerint a marha a telep betonjára született és onnét is került a vágóhídra, miután már kiszolgálta az idejét. Egy tehén esetében átlagosan két borjúval lehetett kalkulálni ebben a rendszerben, ami kevés – mi ezt szeretnénk megemelni háromra, és azért kivinni az üszőket a legelőre, mert az jelentősen csökkentené azt a költséghányadot, amit most a felnevelésükre fordítunk. A levegőn szabadon legelhet, nem kell kaszálni, megerősödik a lába – a telepi tartásban éppen a lábproblémák miatt hullik ki idő előtt a kívánatosnál több tenyészállat. A szabadban felnevelt üszők így már csak az ellés előtt kerülnek vissza a telepre.

 

Nem lehet feketén-fehéren gondolkodni

A szakember kifejtette véleményét a növénytermesztésben egyre népszerűbb forgatás nélküli művelésmódról is. Mint rámutatott: a lucernaterületeiken látják, hogy bolygatás nélkül rendkívül elszaporodik a pocok. Ez tapasztalható forgatás nélkül is és forgatás nélkül szerinte lehetetlen kiirtani a rágcsálót. Másrészt állattenyésztő telepnél –  náluk 70 ezer tonna trágya keletkezik évente – elengedhetetlen a földekre kijuttatott trágya leforgatása.

Az öntözött lucerna óriási zöldtömeget ad, amit aztán innovatív módon dolgoznak fel – forrás: Tedej Zrt.

 

– Mélylazítóval vajon hogyan lehet a megfelelő mélységbe juttatni a szervesanyagot. Megmondom: sehogy – fogalmazott Bódi László. – Más: nagyon jó kukoricatermést takaríthattunk be, ami után jelentős szármaradvány keletkezett és maradt a területeken. Nyilvánvaló, hogy az óriási (főleg az öntözött területeken) szártömegtől még szántással is nehéz megszabadulni. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem lehet mindenhol elhagyni a szántást, tehát a forgatással, vagy anélkül kérdésre nem lehet csak igennel és csak nemmel válaszolni. Azonban ha olyan a vetésszerkezet – például kalászos gabona után –, akkor mi sem szántunk, mert felesleges. Lehozzuk a területről a szalmát, mert óriási a szalmaigénye az állattartó ágazatunknak, majd a tarlót megműveljük forgatás nélkül, mert azt meg lehet úgy. Az a meglátásom, hogy most mindent feketén-fehéren akarnak látni sokan a mezőgazdaságban, de éppen ebben a szektorban ez nem működik. A problémákat és az adott helyzetet mindig rugalmasan kell és szabad csak kezelni.

A cég sikerességének egyik titka, hogy generációk dolgoznak együtt és az évtizedek tapasztalata egymásra épül – forrás: Tedej Zrt.

 

Szerinte a magyar agrárium aktuális problémáinak megoldásában sokat segítene, ha a gazdák szövetkeznének. Nem kell mindenkinek minden géppel rendelkeznie és sokkal versenyképesebb, hatékonyabb termelésszerkezetet lehetne kialakítani.

 

Végül adódik a kérdés, hogy a nehézségek közepette miként tudtak talpon maradni, mi a titkuk?

 

– Azt gondolom, hogy a 75 éves tradíció. Korszakok jöhetnek-mehetnek, a jó, bevált dolgokat nem dobjuk ki. Megbecsüljük a munkatársainkat, igyekszünk törődni velük amellett, hogy a teljesítményarányos elismerés a legfőbb ösztönző erő. Dolgozóink jelentős része ennek köszönhetően már a 2.-3. generáció a tedeji családokból, sokaknak a szülei, nagyszülei is itt dolgoztak. Hetven ilyen családról tudunk! Erős a lojalitás, ráadásul szeretjük azt, amit csinálunk és bízunk a jövőben – mondta végül Bódi László.

 

A kollektívát a hajdúnánási születésű, Jászai Mari-díjas színművész, Csuja Imre is köszöntötte, akinek népművelőként ez volt az első munkahelye – forrás: YouTube/Tedej Zrt.

 

forrás: agroinform.hu