Az Mfv. I. 10.837/2016. számú ügy felperese 2014. október 20. napjától állt az alperes alkalmazásában műszakvezető munkakörben. A munkaszerződésben 3 hónap próbaidőt is kikötöttek. 

2015. január 5-én a tankönyvellátásért és webshop rendelésért felelős területi logisztikai vezető szóban arról tájékoztatta a felperest, hogy a munkaviszonyát a munkáltató azonnali hatállyal a próbaidő alatt megszünteti. Ekkor a felperes írásbeli okiratot nem kapott. Az alperes postán küldte meg neki a munkaviszony próbaidő alatti azonnali hatállyal történő megszüntetésére vonatkozó okiratot, valamint a munkaviszony megszűnésére tekintettel a munkáltató által kiállított igazolásokat. 

A posta a levelet 2015. január 16-án sikertelenül kézbesítette, mivel azt a felperes a postán nem kereste. Január 30-án a posta az iratot az alperesnek visszaküldte. 

A felperes 2015. január 21-én az alperesi ügyvezető részére elektronikus levelet küldött, amelyben tájékoztatást kért arról, hogy mivel ezidáig a munkaviszonyát nem szüntették meg, erre vonatkozó okiratot nem kapott, a munkahelyén munkavégzés céljából mikor jelenjen meg. A felperes ezt követően is többször megkereste a munkáltatót, érdemi választ azonban nem kapott. 

A felperes pontosított keresetében a munkaviszony-megszüntetés jogellenességének megállapítását kérte arra hivatkozva, hogy erre vonatkozó okiratot az alperes nem küldött. 

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és 661 390 forint kártérítés megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. 

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. 

A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. A felperes az Mt. 24. § (2) bekezdése és 15. § (4) bekezdésére utalással állította, hogy a jogviszony megszüntető iratot nem kapta kézhez, ezért a felmondás nem hatályos. 

A rendelkezésre álló adatok alapján ítéleti bizonyossággal valóban nem volt megállapítható a szabályos kézbesítés megtörténte. A felperes vitatta az irat átvételét, ennek ellenkezőjét pedig az alperes nem tudta bizonyítani az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére. 

Az a tény, hogy esetleg a munkáltató 2015. január 14-én a felmondást is tartalmazó küldeményt postára adta, nem jelenti azt, hogy a felmondás átvételére szabályszerűen sor került. Ebből következően pedig helyes a felülvizsgálati kérelem azon álláspontja, miszerint a felmondás nem volt hatályos. A jogviszony-megszüntetés ebből következően a jogszabályoknak megfelelően írásban nem történt meg, azonban az ráutaló magatartással 2015. január 5-én megszűnt.

A felperes maga sem vitatta, hogy ezen a napon hazaküldték és szóban közölték vele, miszerint a jogviszony megszüntetésére a próbaidő alatt azonnali hatállyal sor fog kerülni. A felperes ezt tudomásul vette, a munkavégzéssel felhagyott, 2015. január 21-éig a munkáltatót nem kereste a munka felvétele, vagy a helyzet rendezése céljából. Ebből következően a másodfokú bíróság – bár eltérő indokkal – helyesen rögzítette, hogy a jogviszony 2015. január 5-én megszűnt. 

Amennyiben a munkáltató nem tudja ítéleti bizonyossággal megállapíthatóan igazolni, hogy a próbaidő alatti azonnali hatályú megszüntető iratot a munkavállaló részére kézbesítette, intézkedése hatálytalan. Abban az esetben azonban, ha bizonyítható, hogy a munkáltató szóbeli nyilatkozatát követően a munkavállaló felhagy a munkavégzéssel, a munkahelyén nem jelenik meg, az utolsó munkában töltött napon a felek ráutaló magatartásával a jogviszony megszűnik (Mt. 15. §, 24. §) – írja közleményében a Kúria.

adozona.hu