Már azzal is sokat teszünk, ha csupán 1–2 m2 felületű halmentes vizes élőhelyeket hozunk létre – fotó: Shutterstock

 

Többször írtunk már arról, hogy az utóbbi húsz évben a fecskék fele eltűnt Magyarországról; de például békadalból, sáskákból, szöcskékből is jóval kevesebb van, mint évtizedekkel ezelőtt. A Magyarország Élőhelyeinek Térképi Adatbázisa (MÉTA-program) felmérése alapján a hazánk területét egykor borító természetes élővilág értékeinek több mint 90%-a megsemmisült. És ez a folyamat napjainkban is zajlik, pedig a természeti környezet helyreállítása létfontosságú lenne, ezért nagyon fontos, hogy egyéni szinten is cselekedjünk.

 

Az elmúlt 2-3 évtizedben egyre nagyobb teret hódít a rövidre nyírt pázsit, a tujasor, a térkövezés, sőt ma már egyre többen a műfüvet választják a gyep helyett, ami a lehető legrosszabb megoldás. Szerencsére azonban a szemléletváltás jelei is mutatkoznak. Például egyre több kertben helyet kapnak a madáritatók, téli etetők, azonban mindez hiábavaló, ha közben nem segítjük a nélkülözhetetlen táplálékforrást jelentő rovarok megtelepedését.

 

A fajgazdag élőhely alapfeltétele a változatosság

Természetes körülmények között általában azok a területek adnak otthont a legnagyobb fajgazdagságnak, ahol sokféle élőhelytípus van jelen. Ezért érdemes arra törekedni, hogy mi is sokszínű, fákban, cserjékben és talajtakaró növényekben gazdag, változatos mikroklímát kínáló kertet alakítsunk ki. De mit kell tennünk ehhez?

Azok a területek adnak otthont a legnagyobb fajgazdagságnak, ahol sokféle élőhelytípus van jelen – fotó: Shutterstock

 

Vizes élőhely létrehozása

Hazánk régen a vizek országa volt, azonban napjainkra a vízi élővilágunk közel 90%-a megsemmisült, ezért fontos lenne, hogy a madarak megsegítéséhez hasonlóan beépüljön a kertkultúránkba a vízhez kötődő kétéltűek, a szitakötők és egyéb fajok támogatása is. Ehhez már az is elég, ha csupán 1–2 m2 felületű halmentes vizes élőhelyeket hozunk létre.

 

A szúnyogoktól nem kell tartanunk az ilyen tavak kapcsán, hiszen ha a víz minősége lehetővé teszi, akkor néhány hónap alatt komplex ökoszisztéma fog felépülni, szitakötőlárvákkal, vízi poloskákkal és egyéb ragadozó élőlényekkel, aminek következtében a szúnyogok nem fognak tudni tömegesen kifejlődni úgy, mint például egy fedetlen esővizes hordóban.

 

Azonban épp a kémiai szúnyogirtás veszélyezteti ezeket a szúnyoglárva-fogyasztó szervezeteket, ezért amikor a településünkön ilyen művelet zajlik, takarjuk le a tavacskát.

 

Holtfa a kertben

Általános kertészeti gyakorlat, hogy az elpusztult vagy kivágásra ítélt fák után a visszamaradó tuskókat is eltávolítjuk a talajból, pedig a földben korhadó faanyag, illetve a rönkök, holtfák felbecsülhetetlenül fontosak az élővilág számára, hiszen a lebontást végző fajok serege függ ettől a tápláléktól. Ilyen például a nagy és a kis szarvasbogár, az orrszarvúbogár vagy a tőrösdarazsak. Az üreges, repedezett faanyag nagyszerű búvóhely, amely ráadásul a téli fagyoktól is megvédi a menedéket kereső állatokat.

 

Fontos, hogy a holtfa érintkezzen a talajjal, továbbá hogy mindig a végleges helyére tegyük, és a későbbiekben ne bolygassuk.

 

Hagyjunk meg kaszálatlan gyepterületeket

A gyepes területek hazánk jelentős kiterjedésű, természetes növénytakaróját alkották, azonban az elmúlt másfél évszázad során ennek az értékes, fajgazdag élőhelynek a 70%-a elpusztult. Ezért különösen fontos, hogy a kertünkben hagyjunk kaszálatlan területeket az élővilág számára. Ha pedig vadvirágok is helyet kapnak a kertünkben, akkor a beporzók fennmaradását is támogatjuk.

Fontos, hogy a kertünkben hagyjunk meg kaszálatlan területeket az élővilág számára – fotó: Shutterstock

 

Arra viszont figyeljünk, hogy településünk előírásait betartsuk, és ne invazív növényeket szaporítsunk! Évente legfeljebb kétszer, július végén és októberben kaszáljuk le a területet, valamint tartsuk rendben a környezetét!

 

Kertünk aktívan használt részeit pedig továbbra is rendszeresen nyírjuk rövidre, hiszen mértékkel, kisebb területen alkalmazva ez is jótékonyan hozzájárul a mozaikos, változatos élőhely kialakításához, és számunkra is biztonságos, praktikus megoldás.

 

Ne gereblyézzük össze mindenhol az őszi lombokat

A természet körforgásának része az avarréteg képződése is, amely élteti a talajt, valamint táplálkozó- és búvóhelyet nyújt az élőlények számára. A gereblyézés során felszámoljuk ezt az élőhelyet, sőt magukat a rovarokat, ízeltlábúakat, petéket, lárvákat is zsákokba téve száműzzük a kertünkből, illetve nagy eséllyel elpusztítjuk.

 

Ezért talajtakaró mulcsként vagy halmokba gyűjtve hagyjuk meg a faleveleket kertünk olyan részein, ahol nem akadályoz minket a mindennapi tevékenységeink során.

 

Forrás: greendex.hu