Hónapok óta dagad a Dunaferr-botrány: jó ideje tisztázatlanok a vezetői jogviszonyok a dunaújvárosi Vasműben, miután Jevgenyij Tankilevics lejárt megbízatású vezérigazgató-helyettes több alkalommal is megtagadta az ukrán tulajdonosi kör képviselőinek bejutását az üzem területére, így nem sikerült közgyűlést tartani, ahol megválaszthatták volna az új igazgatóság és a felügyelőbizottság tagjait. A konfliktus addig fajult áprilisra, hogy egy nagyjából 50 fős biztonsági őrökből álló csoport a gyárkomplexum területére való bejutási próbálkozását a rendőrség akadályozta meg. A cég honlapjára kihelyezett közlemény szerint az ukrán kisebbségi tulajdonosi kör próbálta „zsoldoscsapattal” elfoglalni a Dunaferrt.

A tulajdonosi kör elmérgesedett viszonyának természetesen a dolgozók látják kárát: tavaly október óta két részletben kapják meg bérüket; a cégvezetés elbocsátotta a gyárban működő szakszervezet vezetőit; ami pedig talán a legnagyobb bizonytalanságot kelti, hogy március 11-én felszámolási eljárás indult az ISD Dunaferr ellen, miután a Székesfehérvári Törvényszék első fokon megállapította a vas- és acélipari társaság fizetésképte­lenségét.

Bár március 26-án végül sikerült határozatképes közgyűlést tartani, ahol a rendkívüli közgyűlés megválasztotta az igazgatóság és felügyelő bizottság tagjait, valamint módosította a társaság alapszabályát, a változásbejegyzés iránti kérelem még a cégbíróságnál van.

Az állami közbelépést a Vasas Szakszervezeti Szövetség és a dunaújvárosi önkormányzat mellett egyre többen követelik a Vasmű esetében is. Hogy mi lehetne ennek a menete, arról a Fejér megye 4-es választókerületének ellenzéki előválasztásán országgyűlési képviselőjelöltként induló jobbikos Kálló Gergelyt és a momentumos Kovács Jankát kérdeztük meg.

Kálló Gergely határozottan amellett áll ki, hogy nulladik lépésként a magyar államnak fel kell vennie a kapcsolatot a gyár többségi tulajdonosával és tisztázniuk kell a tulajdonosi, illetve jogi hátteret. Ezután véleménye szerint stratégiai partnerségi megállapodást kellene kötnie az államnak a Vasművel, mert láthatóan hiányzik egy tőkeerős befektető a Vasmű életéből. A Jobbik jelöltje szerint a megállapodás vonzóvá tudná tenni a Vasművet más, tőkét hozó befektetőknek is. Úgy véli, az állami segítségért cserébe olyan kikötéseket kérhetne az állam a Vasműtől, amelyek  mindkét fél számára megtérülhetnek: garanciát vállalhatna például a vállalat, hogy nem bocsát el dolgozókat.

Kálló szerint problémás, hogy mindenki – a cégvezetés, a szakszervezet, az önkormányzat és a térség országgyűlési képviselője – teszi a dolgát a Dunaferr ügyében, csak az állam nem tesz semmit.

Kovács Janka szerint a hatósági beavatkozás hiánya is hozzájárult a válságos helyzethez, hiszen a Dunaferr  jelenleg törvénytelenül működik a tisztázatlan vezetői pozíciók miatt, ráadásul a Munka törvénykönyvét is megszegi, amikor dolgozóknak két részletben fizeti ki a bérét. Így nem működhet Magyarországon egy cég, mégis megtörténik – mondta. Szerinte muszáj lenne a hatóságoknak beavatkozni, hogy legyen legitim vezetése a Vasműnek, akit a közgyűlés nevezhet ki. Ahhoz pedig, hogy később beavatkozhasson az állam, tudni kellene, hogy mekkora az adóssága a cégnek, ezt azonban egyelőre nem lehet tudni, hiszen – törvénysértő módon – nincs elfogadott mérlege.

A Momentum jelöltje szerint egyben kell tartani a Vasműt, mivel a különböző gyártási részlegek együtt óriási értéket képviselnek, ráadásul még csak nem is egy elavult technológiáról van szó, ami nem termel hasznot: az acélipar szárnyal, a jelenlegi viszonyok között azonban mégis a felszámolás felé száguld a Vasmű.

Meglátása szerint a Dunaferr válsága nem csupán helyi ügy: közvetlenül vagy közvetve 30-40 ezer embert és 20-30 települést érintene, ha a gyár felszámolásra kerülne.

www.merce.hu