Pszichopandémia is követheti a Covid-19 lecsengését, de még egyáltalán nem vagyunk túl a katasztrófahelyzeten. A Magyar Pszichológiai Társaság közzétette az elmúlt egy évről szóló elemzését, amelyben nem árul zsákbamacskát, ugyanakkor mindannyiunkat bíztat is: újra kell terveznünk az életünket, ami egyáltalán nem lehetetlen! Az mfor.hu cikke.

Ebben a hónapban volt egy éve, március 11-én, hogy a pandémia a katasztrófák sajátosságaihoz híven, hirtelen tört ki, ezért érdemes megnézni, hogy ez az időszak milyen hatással volt az emberek pszichés állapotára, a testi-lelki jóllétre, ezek milyen kölcsönhatásban állhatnak a járvány szociális és gazdasági hatásaival, s abból tanulságokat levonni a harmadik hullám közepén – írja Dr. V. Komlósi Annamária egyetemi docens a Katasztrófapszichológiai Szekció nevében, bár arra hívja fel figyelmet, hogy a pszichológia minden szakterületén érzékelték/érzékelik a különleges helyzetet.

A pandémia jogi és pszichológiai értelemben is katasztrófajelenség, ami válsághelyzetet teremt, hasonlóan bármilyen más katasztrófához (háború, földrengés, stb.).

A pszichológus szerint a katasztrófáknál pedig az emberi viselkedésformáknak és lelki tüneteknek van egy sajátos – durván 4 fázisra bontható – időbeli sorrendje, amely a Covid-19 járvány esetében is fellelhető:

1. Biztonságvesztés, zavarodottság: minden katasztrófa-esemény váratlan, ezért felkészületlenül ér mindenkit, s ez heves félelmeket, pánikreakciókat eredményez (például menekülés a veszélyes helyekről, felvásárlási láz). Ez a teljes biztonságvesztés és kontrollvesztés időszaka, ilyenkor a biztonságérzet és a kontroll visszanyerése az első feladat. 
2. Próbálkozások a helyzet kezelésére: a stabilizálást célzó kormányzati rendelkezések (vészhelyzet kihirdetése, karantén elrendelése) nyomán eleinte kissé nőtt a biztonságérzet, miközben erősödött a tenni akarás (például maszk-varrás, segítség az időseknek). Ez enyhítette az általános szorongást, pozitív érzelmeket és tetteket is generált.
3. Szembesülés a valósággal: a „maradj otthon” és „viselj maszkot” szabálya nem hozott kellő áttörést a fertőzés megállítására. A veszélyérzet fennmaradt. Érzékeltük a szabadság korlátozását, munkahelyek vesztek el, vagy online működésre álltak át, és a karantén negatívan hatott az érzelmi biztonságunkra is: szorongást, frusztráltságot, lehangoltságot, ingerültséget, tehetetlenséget, türelmetlenséget, vagy éppen dühöt váltott ki belőlünk. A negatív érzelmek depressziót, állandósuló feszültséget, kifáradást, apátiát eredményeztek, indulatokat, haragot generáltak, s karantén alatti bántalmazásokhoz is vezettek. Ezen a ponton engedték be az emberek az álhíreket és az összeesküvés-elméleteket is, sőt, bűnbakképzésként sajnos a fertőzöttek stigmatizációja is megjelent. Ennek oka, hogy a bizonytalanság miatt értelmezni akarják a helyzetüket.
4. A katasztrófa-állapot végének reménye, az újrakezdés: a szigorú karantén nyári feloldása a pandémia befejeződésének illúzióját keltette, ami felszabadultság-érzést generált, és a régi életforma örömeinek visszaszerzésével indult (utazások, bulizás). A klasszikus katasztrófák (például földrengés) esetében a negyedik fázis valóban az újrakezdés időszaka, ám a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a pandémia esetében még messze vagyunk a katasztrófa végétől!

A járvány első hulláma

Sajnos az utolsó, 4. fázis túl rövid volt ahhoz, hogy a belobbant pszichés (és egzisztenciális) problémák rendeződni kezdjenek, bár némileg elcsitultak, több intézmény, továbbá számos szakmai önkéntes (lásd például a „Pszichológusok” FB csoport) ingyenes segítséget kínált a pszichés problémák oldására.

A járvány második hulláma

Itt is megfigyelhetők voltak a négy fázis törvényszerűségei, de ezeket már modulálták az első hullám következményei. Akiknél már az első hullámnak voltak súlyos hatásai (megfertőződés, haláleset, magányosság, egzisztenciális válság), azok állapota tovább romlott.

A pandémia és a karantén különösen azok számára megterhelő, akiknek ilyen körülmények között is felelősségteljes munkát kellett/kell végezniük (egészségügy, szociális ellátás, pedagógia, és más, személyes kontaktusokkal járó közellátási feladatkörök). A második hullámban az összes korábbi pszichés probléma erősödését tapasztalhattuk, ám új jelenségként általánossá vált a lelki kimerülés. azaz a „karanténfáradtság”.

Mi is az a karanténfáradtság? Több olyan tünet együttes megjelenése (szabadság korlátozása, izoláltság vagy összezártság, egzisztenciális nehézségek, mozgáshiány), amelyek nem azonosak a klasszikus pszichés zavarokkal, például a depresszióval.

Tünetei sokfélék: az alapvető kimerültségen kívül, ami leginkább fizikai fáradtságnak, energiavesztésnek tűnik, feszültség-érzés, ingerlékenység, szorongás, motiválatlanság, a teljesítőképesség csökkenése, zavarok az étkezési és alvási szokásokban, a társas érintkezésben konfliktusok, vagy éppen visszahúzódás társulhatnak hozzá. 

A karanténfáradtság bárkinél, lelki problémáktól mentes személyeknél is jelentkezhet, akinek hajlama van, annál pedig depresszióba is fordulhat.

A második hullámban a védőoltások ígérték a felszabadulás reményét, de a körülöttük kialakult mennyiségi és egyéb bizonytalanságok további stresszt jelentenek, aminek hatására Balázs Judit pszichiáter  szerint egyfajta „pszichopandémia” várható. Fokozódhat a lelki kimerülés, ami tovább növelheti a nem megfelelő megoldásokat, mint a szabályszegéseket, a csalásokat, a növekvő alkohol- és drog-használatot, az agressziót és öngyilkosságokat is.

Harmadik hullám

Itt már elmosódni látszódnak a klasszikus 4 katasztrófa-fázis jellegzetességei. Az figyelhető meg, hogy egyre élesebben válik el a szerencsésebb és a kevésbé szerencsés személyek állapota. Szerencsésebbek azok, akiket kevésbé érintett a pandémia miatt bekövetkezett gazdasági válság, vagy a kényszerű életforma-váltásból adódó kényelmetlenségek, illetve, akik nem betegedtek meg és nem volt a közeli környezetükben haláleset. De olyanok is vannak, akik esetleg nem voltak teljesen „szerencsések”, ám kezelni tudták a helyzetet: képesek voltak újfajta célokat kitűzni, a korábbi életformájukhoz képest váltani.

A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a lassan egy éve egye erősödő pszichés problémákkal küzdő személyek állapotának javítására csak kevés szervezett intézményi megoldást látunk.  

Ebben a hullámban a védőoltások kérdése a fő téma, de az itt tapasztalható kommunikációs zűrzavar részben eltereli a figyelmet a meglévő problémákról, másfelől túl korán megjelenik az az illúzió, hogy az eddig beadott védőoltások révén már „védettebbek” vagyunk. Vannak megoldási lehetőségek?

Az emberek fizikai és lelki értelemben egyaránt kimerültek, ami miatt várható, hogy az eddig még optimálisan működő személyeknél is megjelenhetnek pszichés tünetek. Ami megoldás lehet a karanténfáradtságra, s amit a szakemberek a járványhelyzet megjelenése óta sulykolnak, azok a következők:

• rendszeresség (strukturált napirend) kialakítása, beleértve a munka-vagy tanulás időbeosztása mellett a rendszeres testmozgást
• a mentális egyensúlyt biztosító technikák (például mindfulness)
• az egészséges étkezés
• a társas kapcsolatok „gondozása”
• korábbi életformánk átgondolása
• rövid- és hosszú távú célok kitűzése
• új megoldások tervezése
• örömforrások kiaknázása

Mindezek azonban épp azt az akaraterőt, önkontrollt igénylik, amelyek az éppen pszichés problémákkal küzdőknél hiányoznak. A pszichológus arra hívja fel a figyelmet, hogy ha ilyen állapotban a kezünkbe próbáljuk venni a kontrollt, átbillenünk a túlkontrollálásba, ami további energiavesztéssel jár.

Legfontosabb arra felhívni a figyelmet, hogy ne essünk abba a csapdába, hogy amikor jön a vesztegzár feloldása, csak a régi életünket és önfeledt kikapcsolódásainkat akarjuk visszakapni!

A pandémia azonban megváltoztatta a korábbi életvitelünket, illúzió lenne azt remélnünk, hogy ha a járványnak vége, akkor visszaállhat minden ugyanúgy, ahogy volt. Be kell látnunk, hogy az életünket újra kell tervezni! Újfajta, pozitív jövőkép

Ahhoz, hogy ne csak „túléljünk”, hanem az újrakezdés egy magasabb szintre lépést jelentsen, ezek lehetnek segítségünkre:

• A pszichológiai tőke erősítése (remény, optimizmus, reziliencia, én-hatékonyság, a saját sors kézbentartása) 
• A bizalom és biztonság megteremtése érdekében pontos és hiteles információk nyilvánossá tételének elvárása
• A jelenlegi és a jövőben várható helyzet minél mélyebb megismerését szolgáló tudományos kutatások támogatásának prioritása
• Az egymás iránti tolerancia és az együttműködés elősegítése
• Együttműködés a pszichológia különböző szakterületeinek képviselői között, hogy a tudományos ismereteink és gyakorlati tudásunk a köz javára kamatoztathatók legyenek.

Forrás: mfor.hu / www.szakszervezetek.hu