Birkás Márta, a MATE professzor-asszonya személyes élményeit osztotta meg, aki a sok jó között kiemelte, hogy Jóri István nem csak kiváló, hanem alapos, egzakt kutató volt, jó szakíró és előadó, szigorú, de segítő témavezető, jó kolléga, akit végig a szakmai hűség vezérelt.

 

„A kiváló szakember 1943-ban született Örkényben, 1966-ban szerzett mezőgépész diplomát a Műegyetemen. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben kezdte pályafutását, elsősorban a talajművelés gépesítésében folytatott szántóföldi vizsgálatokat, kutatási, fejlesztési tevékenységet tudományos munkatársi, főmunkatársi, majd intézeti osztályvezetői beosztásban”- emlékezett vissza a pályatárs, Antos Gábor. Szenvedélyesen járta az országot, vizsgálta az altalajlazítókat, de nem csak az altalajlazítást, hanem komplex rendszerekben gondolkodott.

 

Híve volt a szántásnak - de tartotta, hogy a művelet elvégzése után a felszínt le is kell zárni –, de nyitott volt a forgatás nélküli talajművelésre is.

Szakmai ismereteit hosszabb idejű finnországi és amerikai tanulmányutakon bővítette. 1995-ben vette át a BME Mezőgazdasági Géptan Tanszék vezetését, a megbízást 2008-ig, a Gép- és Terméktervezési Tanszék megalakulásáig látta el, közben 1999-ben átvehette egyetemi tanári kinevezését.

 

A mezőgépész oktatást, az új tanszék keretében továbbra is nagy ambícióval szervezte és végezte, amíg betegsége engedte. Munkásságával megtartotta, egyben magasabb színvonalra is emelte a mezőgépészeti oktatás, kutatás és fejlesztés rangját. Kiváló mérnökök kerültek ki „szárnyai” alól, közülük többen, szakmai tudásuknak köszönhetően külföldön is megállták helyüket. Sokan mentorukat, példaképüket tisztelhetik személyében.

 

Kutatási munkája kiemelten a gépesített talajművelési technológiák kifejlesztésére, az energia- és víztakarékos talajművelési eljárások kiválasztására, a talajművelő gépek teljesítménynövelési lehetőségeinek feltárására, a járószerkezet és a talaj kölcsönhatásának elemzésére, ezzel összefüggésben a káros talajtömörödés megelőzésére alkalmas módszerek, illetve eszközök kifejlesztésére irányult.

 

Ragaszkodott a szakmai igazságokhoz, gyakran hangoztatta: rövidtárcsa nincsen, csak kompakttárcsa van.

A hazai szántóversenyeknek 14 éven át volt elnöke, figyelte a szántó szakembereket, nem szégyellte ellesni a tudásukat. Kiváló kapcsolatokat ápolt magyar és nemzetközi szakemberekkel, egyetemekkel, kutatóintézetekkel. A hazai agrárműszaki konferenciák mellett európai és tengerentúli rendezvényeken is számos előadást tartott. Hírét vitte a magyar mezőgépészet sikereinek és elismerést szerzett fejlesztési eredményeinek.

 

Fontos volt számára a társadalmi szerepvállalás is. Tagja volt többek között a Gépipari Tudományos Egyesület Mezőgépipari Szakosztályának, a Mezőgépgyártók Országos Szövetségének, valamint az MTA Agrár- és Bioműszaki Tudományos Bizottságának, amelyben Dimény Imre elnöksége idején ellátta a titkári teendőket. Aktív részese volt a hazai szántóversenyek szervezésének.

 

Több éven át irányította a Magyar Szántóverseny Szövetség munkáját, és meghatározó alakja volt a Szántó Világszövetségnek is.

Az Év Magyar Mezőgépe kiválasztásában zsűrielnökként működött közre. Szerepet vállalt több mezőgazdasági szaklap szerkesztőbizottságában, és gyakran volt tagja az egyetemek doktori bizottságainak is.

 

Számtalan oklevél, díj és érem birtokosa, mindegyiket szakmai tudásával, agilis munkájával és pozitív szemléletével érdemelte ki. 2018-ban az Agrárgépészet kategóriában az Év Agrárembere győztese volt, idén pedig szülővárosa díszpolgára lett.

 

A szakmailag felkészült és elhivatott szakember számtalan szakcikk, tudományos dolgozat és szakkönyv megírásával gazdagította a magyar és nemzetközi agrárműszaki publikációk körét, így átadva elméleti tudását és gyakorlati tapasztalatait a jövő generációjának. Az egyik legutóbbi munkáját „A talajművelőgép választás és üzemeltetés kézikönyve” címmel 50 éves tapasztalataira alapozva kifejezetten a gazdáknak, mezőgazdasági vállalkozóknak szánta.

 

„Mindig tisztelettel fordult embertársai felé, minden körülmények között emberséges maradt, vidám természetű színes egyéniség, kiváló kolléga és sokaknak jó barátja volt”- emlékezett Antos Gábor.

Fenyvesi László, a MEGOSZ főtitkára kiemelte, szenvedélyes és felkészült előadónak ismerte meg Jóri Istvánt, aki közvetlen volt, ugyanakkor részletekbe menően szakmai is. Munkásságának elején energetikai méréseket végzett, majd jött az erózió és az emisszió, de összességében kedvenc témájától, a környezetbarát talajműveléstől soha nem szakadt el. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Csanádi Tamás, a MEGOSZ elnöke is, aki elmondta, Jóri István önzetlenül támogatta a fiatal generációt. Örömmel vállalta el a CLAAS Unitech Mérnökverseny zsűrielnöki tisztét, sok fiatalnak adott életre szóló tanácsokat.

 

Tudományosság és gyakorlatiasság ötvöződött benne, aki bátran leplezett le áltudományos híreket.

 

„Jóri István mindenkivel könnyen megtalálta a hangot, legyen az akadémikus, vagy kétkezi munkás”- jegyezte meg Kerényi György. A BME egyetemi docense hozzátette, mindig megfogalmazta véleményét, de ügyelt arra, hogy lehetőleg ne bántson meg senkit.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu