Így történik a keresőképtelenség megállapítása és vitatása

Betegség miatt keresőképtelen az, aki a betegsége miatt nem tudja ellátni a munkáját. A keresőképtelenséget kizárólag az Egészségbiztosítási Alapból finanszírozott egészségügyi szolgáltató (intézmény) szerződésben nevesített orvosa igazolhatja. Erre tehát magánpraxisban nincsen lehetőség. Az EU tagállamaiban, Svájcban, Liechtensteinben, Izlandon, Norvégiában bekövetkezett baleset, illetve megbetegedés esetén pedig az adott államban kiadott keresőképtelenségről szóló igazolást úgy kell tekinteni, mintha Magyarországon az arra jogosult orvos állította volna ki. 

Ha a munkavállaló nem ért egyet a keresőképtelenség elbírálására jogosult orvos döntésével, a keresőképességének elbírálását kérheti az orvosszakértői feladatkörében eljáró kormányhivatal megyeszékhely szerinti járási hivatalánál, főváros tekintetében a XIII. Kerületi Hivatalnál. Ezt a keresőképtelenség elbírálására jogosult orvosnál kezdeményezheti, aki kiállítja az Orvosi beutalót.

Nem csupán a munkavállaló, hanem a munkáltató is elégedetlen lehet a keresőképességre vonatkozó döntéssel. Természetesen a munkáltatónak is lehetősége van a járási hivatalnál a munkavállaló keresőképtelenségének felülvizsgálatát kezdeményezni, melyért 15.800 Ft igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni. Ebben az esetben a szakértő főorvos betegdokumentációból fellelhető adatok, vagy indokolt esetben a keresőképtelen beteg vizsgálata alapján dönt annak keresőképtelenség fennállásáról. A felülvizsgálat eredményéről a munkáltatót írásban értesíti. A döntéssel szemben a foglalkoztatottnak és a munkáltatónak is joga van a közléstől számított 8 napon belül az orvosszakértői feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalánál orvosi felülvizsgálatot kezdeményezni.

A keresőképtelenség munkajogi védelme

Ugyan a keresőképtelenség 2012 óta nem jelent felmondási tilalmat, felmondási korlátozás ugyanakkor érvényesül. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.tv. (Mt.) 68.§-a alapján a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik. A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő legkorábban azonban a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év elteltével kezdődhet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a felmondás ezen időtartam alatt közölhető csupán a felmondási idő nem fog elkezdődni.

Az egészségügyi alkalmatlanság mint felmondási indok

Az Mt.66.§-a alapján a munkáltató a felmondását köteles megindokolni. A felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével vagy a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. A munkavállaló képessége lehet szakmai vagy egészségügyi, utóbbi felmondási okot eltérően kezeli a törvény és a bírói gyakorlat. A Legfelsőbb Bíróság a BH2007.96. számú döntésében rámutatott arra, hogy az alkalmatlanság a képesség, az adottság vagy a készség hiányát jelentheti. Az alkalmatlanság megállapítása ugyanakkor nem történhet olyan időpontban, amikor a munkavállalót munkavégzési kötelezettség nem terheli (pl: keresőképtelenség). Az egészségügyi alkalmatlanság tehát a keresőképtelenségtől elkülönülő fogalom, mely a munkaköri feladatok ellátására való, orvosszakértő által megállapított egészségügyi alkalmatlanságot jelenti. Az egészségügyi alkalmatlanság ugyan felmondási indok, ugyanakkor a végkielégítésre való jogosultságot - szemben a szakmai alkalmatlansággal - nem szünteti meg. Szűk körben ráadásul munkakörfelajánlási kötelezettség is érvényesül. A munkáltató a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló munkaviszonyát a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondással akkor szüntetheti meg, ha a munkavállaló eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább és a munkavállaló számára állapotának egészségi szempontból megfelelő munkakört nem tud felajánlani, vagy a munkavállaló a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.

Dr. Kéri Ádám ügyvéd