A költség mindent visz

A munka- és formaruhagyártás piaca idehaza erősen szétaprózott. Sok a kicsit, szakosodott vállalkozás, mellettük működik néhány nagy cég, illetve vannak olyanok is, melyek egy-egy projektre jönnek létre. Célcsoportjukat tekintve megkülönböztetjük azokat, melyek közvetlenül a felhasználónak szállítanak be, és azokat, melyek elsősorban a munkaruházati boltok ellátói. „Ennek a piacszerkezetnek a gyökerei a 90-es évekre vezethetők vissza, amikor sok vállalkozás számára a munkaruhagyártás jelentette a menekülőutat. A legtöbb új belépő a divatiparból érkezett, de az sem volt ritka, hogy teljesen idegen tevékenység helyett vagy mellé vette fel egy cég ezt az elemet a profiljába” - mondja Bánfi Erzsébet, a Kloptex. Kft. ügyvezetője. 

A sok szereplő miatt jellemzően nagy az árverseny a szegmensben, és megrendelői oldalról is a költség az elsődleges döntési szempont. Vannak azért üdítő kivételek. A neves európai munkaruhagyártó cégek megjelenése jó hatással van a minőség iránti igényre itthon is. Jellemzően a nagyvállalatok ismerik fel az egységes és igényes megjelenésben rejlő potenciált, vagy azok a néhány fős kis cégek, melyeknél az ügyféllel való személyes kapcsolattartás mindennapos. „Tapasztalataim szerint ennek megítélése nagyban függ a vezető hozzáállásától. Ha ő meglátja az értéket és a hirdetési lehetőséget a minőségi munka- vagy formaruhában, hajlandó lesz többet áldozni rá.”
 

A szakértő szerint fontos fejlődési irány ez, melyben jó példával járnak elöl a multinacionális cégek. Tökéletes példa erre az alapanyagok terén végbement szemléletváltás. Míg 20 évvel ezelőtt idehaza a 100 százalék pamut volt az egyeduralkodó a munkaruhák piacán, addig nyugaton már korán felismerték, hogy a poliészter és a pamut keveréke jobb, egyben lényegesen tartósabb megoldás. A műszál ugyanis segít kiválasztani és elpárologtatni a nedvességet a ruházatból, ami mind higiéniai, mind esztétikai szempontból nagy előny. Ennek elfogadásában sokat jelentettek a külföldön is jelenlévő megrendelők igényei, melyek hozták magukkal a klasszikus sötétkék kantáros nadrágot leváltó trendeket is. „A magyar piac messze van még attól, hogy a minőség legyen az irányadó, ahogy a fejlett országoktól eltérően nálunk a felhasználói oldalról érkező kezdeményezések is elenyészők. Ott van például a fejfedő este. Határon túl egyre több helyen látni éttermekben, kávézókban, hogy a kötelezően előírt hajvédőt egy dekoratív hajpánttal váltják ki. Itthon viszont nem tudunk elszakadni a hajháló vagy egyszerű baseball sapka gyakorlatától. Mindennek az eredői persze nem függetleníthetők a magyar öltözködési kultúrától"- folytatta Bánfi Erzsébet.

Noha a sajátos igények alapján megtervezett munka- és formaruha komoly imázsépítő eszköz, kevés vállalkozás él ennek lehetőségével. Leginkább azért, mert messziről szemlélve drágának és hosszadalmasnak gondolják a folyamatot. A legnagyobb piaci szereplők esetében ennek van is realitása, azok ugyanis jellemzően formalizált keretek közé terelik a procedúrát. 

Első lépésként kiírnak egy pályázatot, amit aztán a nyertes pályamunkát készítő divattervező szoros közreműködésével egy közel egy éves fejlesztési szakasz követ. Abban ugyanis, hogy hordható modell szülessen meg, a funkcionalitás és az ergonómia is fontos szerepet játszik. Ezek pedig a tervezési időszakban, az íróasztal mellől nehezen érvényesíthetők. „Egy kisebb vállalkozás esetében azonban ennél sokkal egyszerűbb is lehet a helyzet. A nehézséget számukra inkább az jelentheti, hogy nincs elég formaruhára szakosodott dizájner itthon, illetve nehéz olyan gyártót találni, amelyik egy néhány fős kollekció kedvéért hajlandó átállítani a gyártósorát” - magyarázza Bánfi Erzsébet.

A lényegesen magasabb bekerülési költséggel kapcsolatos félelmek azonban nem feltétlenül megalapozottak. Noha egy egyedi formaruha legyártásánál vannak egyszeri tételek - így például a tervezés és a szabásminták elkészítése -, a magasabb minőségnek és a profilra szabott dizájnnak hála az így készült darabok hosszabb távon megfelelhet az igényeknek. Az egyedi kiadások így eloszlanak minden későbbi gyártási szakaszon, aminek hála mindössze 10-15 százalékkal magasabb költségből kihozható egy tervezővel készíttetett öltözet a munkaruhaboltban beszerzett, készre gyártott alternatívához képest.

Terjednek az innovatív megoldások

Az Y és Z generáció belépése a munkaerőpiacra a munkaruházat terén is új igényeket fogalmazott meg. Ehhez igazodva a céges öltözet egyre jobban közelít az utcai megjelenéshez. Hódít a letisztult stílusvilág és a fiatalos vonalvezetés, miközben az Európában irányadó gyártók egyre bátrabban használják a színeket és a formákat.

De nem pusztán küllemére nézve, funkcionalitásában is komoly fejlődésen megy keresztül az iparág. Sorra jelennek meg a munkakörökre szabott innovatív alapanyagok. Van olyan textil, melyet a hő visszaverésére edzettek ki, és olyan is akad, mely egy speciális kezelésnek hála nem engedi magába az olajat, így könnyen és gyorsan tisztítható. Az egészségügy és az élelmiszeripar számára pedig biztosított már egy speciális, antibakteriális alapanyag, mely a higiéniai követelményeknek minden eddiginél jobban megfelel.

Nem kevésbé fontos a ruházat kialakításának reformja sem, melyre alapozva a legmerészebb gyártók már okos jelzővel illetik úttörő termékcsaládjaikat. Ezek közös jellemzője, hogy tervezésükben a praktikum is nagy hangsúlyt kap, hogy viselőjének dolgát minél jobban megkönnyítse. Így kerül rá például egy kézre eső, de védett zseb a mobiltelefonnak, vagy egy olyan rögzítő elem, melyre bármikor felcsatolható egy tartó a szerszámokhoz. És ezzel még nincs vége. Kísérleti fázisban vannak a mikorchippel ellátott ruhadarabok is. Amikor pedig ezek piacra kerülnek, jelzőrendszereiknek hála aktívan támogatják majd a minél hatékonyabb munkavégzést.