A kutatás, amely az első a maga nemében, 45 országban, négy évtizedre visszamenőleg (1967 és 2016 között) vizsgálta a rendelkezésre álló adatokat. Összesen 2,85 millió háztartást vizsgált Hema Swaminathan és Deepak Malghan professzor, a bangalori Centre for Public Policy, Indian Institute of Management munkatársai. Mint a BBC-nek elmondták, az általános feltételezés az, hogy egy háztartáson belül a bevételek egyenlően oszlanak el, miközben a kutatás azt mutatta meg, hogy gyakran jelentős egyenlőtlenség jellemző a házaspárok tagjai között. A vizsgálatban az országokat rangsorolták általában a bérszakadék szempontjából, aztán háztartásokra vetítve is. Az összkép azt mutatja, hogy az évtizedek folyamán kitartóan fennáll az egyenlőtlenség, gazdagabb és szegényebb országokban egyaránt.

Malaghan professzor a legfrissebb adatok alapján kijelentette, hogy a legfejlettebb, leggazdagabb országokban is kevesebbet keres a feleség, mint a férj, amikor egy pár mindkét tagja dolgozik. Ez még a skandináv országokban is így van, ahol egyébként a legalacsonyabb a nemi egyenlőtlenség. Ugyanakkor bíztató, hogy a negyven év alatt mintegy 20%-kal csökkent az egyenlőtlenség mértéke.

Az egyenlőtlenség mögött okok egy része univerzális: ilyen például, hogy még mindig a férfiakat tekinti a társadalom alapvetően kenyérkeresőnek, míg a nőket az otthon megteremtéséért felelősnek. Sok nő szülés után évekre vagy akár végleg kikerül a munkaerőpiacról, és vannak részei a világnak, ahol még mindig nem kapnak ugyanazért a munkáért ugyanolyan bért nők és férfiak. Sok nő pedig eleve nem teljes munkaidőben dolgozik.

Valamint a láthatatlan munka (fizetetlen házimunka) és a családtagokról való gondoskodás is többnyire a nők vállát nyomja. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2018-as adatai szerint ennek a munkának a 76%-át globálisan a nők végzik. A gondoskodás, otthoni ápolás pedig gyakran akadálya egyáltalán a munkavállalásnak illetve a karrier haladásának.

Ráadásul a családon belüli gazdasági egyenlőtlenség a kapcsolati dinamikára is kihat. Hiszen a láthatatlan munka, ahogy a nevében is benne van, sokkal kevésbé megfogható, mint a bér. A háztartás tagjainak ez a munka természetes, így valójában csak akkor tűnik fel, ha nincs elvégezve. Bár a rendelkezésre álló adatok nem különösebben frissek (Eurostat, 2010.), az arányok valószínűleg nem változtak jelentősen: eszerint egy férfi Magyarországon nagyjából 2,5 órát tölt naponta fizetetlen munkával, addig egy nő közel 5 órában teszi ezt. Vagyis dupla annyit foglalkozik házi munkával, mint egy férfi. A KSH 2017-es adatai szerint összesen 130 napot töltünk el egy évben láthatatlan munkával, ami a GDP nagyjából negyede.

Egy nőnek minél kevesebbet keres, annál kevésbé van szava egy háztartásban. Ha több pénzt hoz haza, megnő az alkupozíciója, illetve hátteret biztosít számára ahhoz, hogy kilépjen egy esetleg bántalmazó kapcsolatból.

A magyar politikai kommunikációban, az ellenzéki előválasztás során is előkerült a bérszakadék témaköre, és az ez elleni fellépés. Az Európai Unión belül a nemek közötti bérszakadék jelenleg 14-15% körül mozog, Magyarországon egy kicsit jobb a helyzet az átlagnál: 11,2%. Viszont árnyalja képet, hogy míg a férfiaknak 73%-a dolgozik, addig a nőknek csak 62,3%-a van jelen a munkaerőpiacon. Ráadásul egyéb feladatai miatt a munkavállaló nők harmada részmunkaidőben dolgozik Európában, és a vezetőknek is csak harmada nő (Eurostat, 2018.). Jelenlegi becslések szerint a bérszakadékot globális szinten 135.6 évbe kerülne bezárni.

A Világgazdasági Fórum Global Gender Gap jelentése szerint 156 országban, mintegy 35 500 parlamenti helynek csak 26,1%-át tölti be nő, míg 3400 miniszternek csak 22,6% nő. Sőt, 81 országnak még sosem volt női államfője. Így a politikában még a 135 évnél is több időt fog várhatóan igénybe venni az egyenlőség kialakulása, ha a jelenlegi ütemben halad, mintegy 145 és fél évet.

És bár a nők aránya a képzett szakemberek körében folyamatosan nő, a menedzseri pozícióknak még mindig csak 27%-át töltik be. A jelentés érdekes adatokat hoz, egy a LinkedInnel kialakított együttműködésből, amiből az derül ki, hogy a nők esetében ritkább az ambiciózus munkahelyváltás. Különösen nehéz olyan területekre betörniük, ahol egyébként is kevésbé vannak jelen:például 58%-os „túlerőt” kell leküzdeniük a felhő alapú informatikai pozíciók esetén, mérnöki pozíciókban pedig 42% a nemek közötti szakadék. Egyébként világszinten Nyugat-Európában, majd Észak-Amerikában a legjobb az egyensúly. Kelet-Európa és Közép-Ázsia pedig csak Latin-Amerika és a Karibi-térség után következik. Míg Nyugat-Európában akár 52,1 év múlva bezáródhat a nemek közötti szakadék, Kelet-Európában ugyanez 134,7 év is lehet.