Hét és tizenegy év közötti gyermekeknek tették fel a kérdést a „Rajzold meg a jövőt!” projektben résztvevő szervezetek:„Mi leszel, ha nagy leszel?”. A rajzokon kívül felmérést is készítettek, azzal a céllal, hogy kiderüljön milyen tényezők határozzák meg a gyerekek karrierválasztását. Így például megkérdezték, hogy személyesen ismernek-e az adott foglalkozásban dolgozó embert, honnan hallottak a választott munkáról, mi a kedvenc tantárgyuk.

Több, mint 20 ezer pályamű érkezett, többek között Ausztráliából, Bangladesből, Fehéroroszországból, Indonéziából, Kínából, Kolumbiából, Oroszországból, Pakisztánból, Romániából, Svájcból, Ugandából, Zambiából. 

• A rajzokból kiderült, hogy a nemi sztereotípiák már nagyon fiatal kortól hatással vannak a választásra, minden országban. 
• A karriervágyak már 7 kor körül kialakulnak, és keveset változnak 17 éves korig.
• A család, a TV, rádió és a filmek vannak a legnagyobb hatással a gyerekek választásaira. 
• A gyerekeknek már igen korán szüksége lenne karrier-példaképekre. Kevesebb, mint 1% találkozik mindössze példaképével az iskolai pályaorientációk során.
• A gyerekek karrierelképzeléseinek nem sok köze van a munkaerőpiac valódi szükségleteihez, és ez nem csak fiatalabb korukban van így, hanem gyakran a tinédzserek körében is. 
• A fejlődő országokban a gyerekek gyakrabban vágynak diplomás hivatásra, mint a fejlett országokban.

Néhány éve zajlott olyan külföldi próbálkozás, amelynek keretében minél több önkéntest próbáltak megszólítani a munkaerőpiac minél szélesebb köreiből, hogy menjenek el a helyi iskolákba, és mutassák be a munkájukat, beszéljenek a karrierükről. A gyerekek kis csoportokban kérdezhettek az önkéntesektől, így betekintést nyerve a munka világába. Mindez szélesítette számukra a választási lehetőségek tárházát, és azt is felmérhették, hogy amit tanulnak, annak milyen relevanciája lehet a jövőben. (Magyar iskolákban is van példa rá, hogy pályaorientáció keretében szülők, volt diákok stb., beszállnak a gyerekek érdeklődésének felkeltésébe azzal, hogy mesélnek saját hivatásukról, foglalkozásukról.)

Ma már a technológia is segíthet abban, hogy az önkéntesek, ha nem is személyesen, de minél könnyebben eljuthassanak az iskolákba. Már létezik olyan online rendszer, ami már működik az Egyesült Királyságban, és bevezetés alatt van Ausztráliában és Kínában, amelyen keresztül a gyerekek olyan foglakozásokra láthatnak példákat, akikkel személyesen nem lett volna esélyük találkozni. A variációk változatosságától remélik a szakemberek a nemi sztereotípiák leépülését is, hiszen így a gyerekek nem csak a közvetlen környezetükből látják majd az inspiráló példákat.

A cikk az OECD oktatási igazgatóját idézi, Andreas Schleicher szerint, a példaképek hiánya, és egyáltalán a tudás hiánya a változatos álláslehetőségekről különösen a hátrányos helyzetű gyermekek esetében probléma. Így fontos lenne, hogy a gyerekek gazdasági és szociális hátterükre tekintet nélkül megismerkedhessenek változatos foglalkozásokkal, hogy tisztában legyenek azzal, hogy milyen lehetőségek állnak előttük. Erre a kormányoknak és politikai döntéshozóknak is nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk, annak érdekében, hogy a megfelelően képzett, modern munkaerőforrás álljon rendelkezésükre. 

A felmérésben résztvevő szervezetek: OECD Education and Skills, UCL Institute of Education, TES and the National Association of Head Teachers