Az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó nárcisz egyszikű növény, gömbölyded hagymája egymásra boruló levelekből épül fel. A hagyma alakja és nagysága fajtabélyeg, többnyire kissé megnyúlt vagy a csúcsánál lapított. A hagymatestet sötétebb vagy világosabb fedő-pikkelylevelek takarják, amelyek lehetnek vékony papírszerűek vagy kemények. Attól függően, hogy a képződött sarjhagyma levált-e már az anyahagymáról, egy, kettő, három, de olykor négycsúcsú „hagymákat” is kínálnak a kertészeti árudák.

 

A szárnak kellően erősnek kell lennie, hogy megtartsa a virágot. Ez azonban nem mindig sikerül, ha túl nehéz a virágfej, könnyen megdőlhet.

A barázdált levél teljes hosszán azonos szélességű, csúcsa lekerekített vagy hegyes. A virágot egy sárga vagy barna buroklevél borítja, ami virágzáskor felnyílik. A hímnős virág két részből épül fel, egy külső és egy belső lepelkörből, melyek hattagúak.

 

Tízezres gyűjtemény

A Budai Arborétum a Gellért-hegy lábánál fekszik Budapest 11. kerületében. Két részből áll, az alsó és a felső kertből. A szép és ritka, idős fáiról nevezetes 7,5 hektáros felső kert a régebbi, ott már 1893–94 telén megkezdték a növények telepítését. Az arborétum 1993-ban ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját, melyre az angol Lindgarden cégtől 95 nárciszfajta 10 ezer virághagymáját kapta ajándékba. A virághagymákat több helyen, többnyire örökzöldfoltok kiegészítéseként és későn fakadó fák alá ültették el, ahol elegendő fényt kapnak.

 

Nem szabályos ágyásokat készítettek, csupán a hagymák helyén fúrták ki a talajt 1993. november végén.

Az ültetés ideje későinek tűnhet, de a leírások szerint az első, 1994-es virágzás sikeres volt. Azóta a hagymák felszedése nélkül nevelték a fajtákat, a talajban hagyták őket a virágzás és visszahúzódás végén. Az optimális víz- és tápanyagmennyiség eléréséhez azóta a hagymák egyre lentebb „vándoroltak” a talajban, így előfordul, hogy már nem képesek olyan hosszú virágzati szárat nevelni, hogy virágozni tudjanak. Némely fajták így mára eltűntek. A több évig egy helyben hagyott hagymák különböző módon viselkednek. A nárcisz esetében előfordul, hogy a kiültetést követő első évben kevesebb virág fejlődik, mint a következőkben, de egy idő után általában csökken a virágok száma. Emellett a virágdifferenciálódási időszak kedvezőtlen időjárása is hatással lehet a virágok számára.

 

Az azóta eltelt harminc évben több egyetemi hallgató is a nárciszokat választotta diplomadolgozata témájául.

 

Az elsőt Gattyán Erzsébet írta, aki három éven keresztül, 1995–1997 között vizsgálta az állományt, és nagyban segített rendszerezni a fajtákat; elvégezte a pontos azonosítást szolgáló DUS-vizsgálatot (D azaz distinctness = megkülönböztethetőség, U azaz uniformity = egyöntetűség, S azaz stability = stabilitás) és a Schmidt Gábor által készített térképet felhasználva pontosan rögzítette az egyes fajták ültetési helyét. Munkája eredményeképp mintegy 90 fajta bekerült az akkori OMMI, mai nevén Nébih fajtajegyzékébe. 2003-ban az állomány vizsgálatának felmérése az Országos Tudományos Diákköri Konferencia agrártudományi szekciójában engem is második helyezéshez juttatott egyetemi hallgatóként. A következő években több diák is figyelemmel kísérte a tavaszi virágzást, így mások mellett Szabó Johanna, Kisvarga Szilvia és Mahmoud Sára is vizsgálta az állományt.

A gyűjtemény évről évre bővül néhány fajtával.

Dekoratív poeticus-nárcisz az Actaea

 

Az ültetési koncepció ugyanaz maradt, a hagymákat szeptember-októberben egy-egy nagyobb foltba valamely későn fakadó fa alá, vagy egy tavasszal virágzó cserje elé ültetik. Az arborétum agyagos vályogtalaja kedvező élőhelyet biztosít a nárciszok számára, bár a terület alacsony páratartalma némileg negatív hatással van a virágzásra.

 

Változatosak

A nárcisz virágképződéséhez téli hideghatásra van szükség. A virágzás kezdetét befolyásolja, hogy hogyan alakul tavasszal a napi maximumhőmérséklet a nyílást megelőző időszakban. Amióta az arborétumban figyelemmel kísérik ezt az időpontot, tapasztaltak már március eleji virágzáskezdetet, de 1996-ban például lényegesen később, április 7-én kezdett el nyílni az állomány.

 

A virágzás végét ugyancsak nagymértékben befolyásolja a napi maximumhőmérséklet.

Minél tartósabb a meleg, annál hamarabb nyílik el a virág.

 

Érdekes fajták

Az Actaea az ún. poeticus vagy költőnárciszok csoportjának tagja. Magán viseli a Narcissus poeticus minden jellegzetességét. Minden száron egy nagyméretű virágot fejleszt. A külső lepelköre hófehér, a melléklepel igen rövid, a pártája pirossal szegélyezett. A tavasz végén nyíló fajták sorába tartozik. 1993-ban ültették, azóta is megbízhatóan virágzik. Nagy csoportban is szépen mutat, a fejlődő sarjhagymák nem nyomják el egymást.

 

Az Avalanche a Tazetta-nárciszok csoportjába tartozik. Egy virágzati száron 3-6 kisméretű illatos virágot fejleszt, melyek fehér és sárga színben nyílnak. A nyílási idő változó, a vizsgált években márciusban és áprilisban is volt már rá példa, hogy az első fajták között nyílt. Ennek a fajtának sem vált kárára a felszedés nélküli tartás. Egy boróka alatt virágzik évről évre.

A Geranium fajta szintén Tazetta-nárcisz. Hosszú szárú fajta, egy száron 3-5 kisebb, illatos virággal. A külső lepel fehér, a belső narancssárga. A felső kertben díszlik.

A Gigantic Star korán, akár március elején nyíló trombita- vagy csupros virágú nárcisz. Egy virágzati száron egy nagyméretű virágot fejleszt, melynek mindkét lepelköre sárga, a belső trombitaszerűen összenőtt. Hosszan és tartósan nyílik. Az arborétum alsó kertjét díszíti. A Jack Snipe fajta a ciklámenvirágú nárciszok csoportjába tartozik. Az alapfaj vadon is megtalálható Spanyolországban és Portugáliában, de nem került kereskedelmi forgalomba. Kistermetű, 15-20 cm magasra nő, így sziklakertekben is jól mutat, az arborétumban is a sziklakert tövében kapott helyet. Sok virágot fejleszt, a fehér lepel kissé visszahajló, kicsi mellékleple sárga. Időjárástól függően március–áprilisban nyílik. A Red Devon nagykoronájú nárcisz. A virág külső lepelköre citrom-, míg a belső narancssárga. Középkorai virágzású, régi megbízható fajta.

 

A Roseworthy trombitavirágú nárcisz, fehér külső, rózsaszín belső lepelkörrel.

Sajnos már csak néhány csoport található meg belőle a felső kertrészben. A későn virágzó fajták táborába tartozik, az Actaea fajtával található egy csoportban. A Salome szintén trombitavirágú nárcisz, a külső lepel széles, kerekded tejfehér, a melléklepel fényes barackrózsaszín, kissé fodros. Az alsó kertben díszlik, középkorai virágzású fajta. A Tête à Tête az újonnan ültetett fajták egyike, 2017-ben került a gyűjteménybe. Az arborétum felső részében található, a ciklámenvirágú nárciszok csoportjába tartozik. Aprócska termetű, korán virágzó, 15 cm magas fajta.

 

A középvirágzású Valdrome hasogatott koronájú vagy leplű fajta, a külső lepel fehér, míg a melléklepel citromsárga, kissé ráncos szegélyű. A White Lion telt virágú nárcisz, a virág nagyméretű, fehér és sárga színű. Az arborétum területén egy 1993-ban és egy 2015-ben ültetett folt is található belőle. Évről évre megbízhatóan virágzik, a középkorai nárcisz szára megdőlésre hajlamos.

A Yellow Cheerfulness szintén telt virágú nárcisz, szára hosszú, akár 40 cm magasra is megnő, egy virágzati száron 4-5 kisebb, illatos virágot fejleszt, melyek világossárgák. Későn nyíló fajta.

Az 1993-ban ültetett 95 fajtából az évek során több eltűnt mára, vagy az öntözőrendszer építése miatt felszámolták, de vannak még továbbra is díszítő fajták, mint például a La Riante és az Aflame, mindkettő kis koronájú, fehér és narancssárga virágszínű nárcisz a felső kertben, valamint a fehér virágú, nagy koronájú Mount Hood fajta az alsó kertben. A nárciszok változatos fajtái között mindenki megtalálhatja a kedvencét! A virágzási idő hosszúságát kihasználva sokáig díszíthetik a kertet. Jól mutatnak együtt más hagymásokkal, gyöngyikével, jácinttal vagy tulipánnal is.

 

Kohut Ildikó

egyetemi adjunktus, MATE TTDI Dísznövénytermesztési és Dendrológiai Tanszék

Forrás: Kertészet és Szőlészet