Utóbbi időben egyre többen számolnak be arról, hogy a hazai erdőket járva igazi kincsre bukkannak: szarvasgombát találnak. A föld alatti termőtesteket általában nehéz meglelni, sokan amiatt lelnek rá a gombára, mert a vadak kitúrták. 

Hazánkban megtalálható szarvasgomba fajok

 

A ritkaságnak tartott szarvasgomba valójában Magyarországon is igen elterjedt. Több szarvasgomba faj is található erdeinkben, ezek közül a legnagyobb gazdasági jelentőséggel a nyári szarvasgomba (Tuber aestivum) bír. A fehér szarvasgomba  (Choriomyces meandriformis) ritkábban fordul elő, mivel a termőtest nem kifejezetten aromás, fűszeres, ezért gasztronómiai értéke is elmarad. A világon csak hazánkban fordul elő az aromás édeskés ízű szarvasgomba a homoki szarvasgomba (Mattirolimyces terfeziodes), amelyet leginkább desszertek, édességek fűszerezésére használnak édes íze miatt. A szarvasgombák gyűjtésének és fogyasztásának évszázadokra visszanyúló tradíciói vannak. 

 

A nyári szarvasgomba, mivel a föld alatt él és fekete, ezért régen az ördöggel, csalással hozták kapcsolatba. Állítólag, a szarvasbikák bőgés előtt ettől kapnak erőre, ezért a hím gímszarvasok feltúrják az erdő talaját, ha pedig rátalálnak az értékes csemegére, elfogyasztása után valósággal megőrülnek a nőstény utáni vágytól.

Vágykeltő hatása egyértelműen nem bizonyított, de tény, hogy sokaknak afrodiziákumként jut eszébe.

Napjainkban gasztronómiai jelentősége folyamatosan nő. Már nem csak az éttermek dolgoznak szívesen ezzel a drága, elegáns alapanyaggal. Feldolgozva, pástétomokhoz, olajokhoz keverve is forgalmazzák,  vagy akár a friss gomba is könnyen beszerezhető az év nagy részében.

Néhány éve Magyarországon is elkezdődött a mesterségesen termesztett szarvasgomba ültetvények telepítése. A tölgy-makkot előbb a szarvasgomba spórákat tartalmazó oldattal kezelik, majd az így kikelt facsemetéket kiültetik a gondosan kiválasztott talajviszonyok közé. Az első szarvasgomba-termésre a telepítéstől számítva nyolc év után lehet számítani, s onnantól éves szinten egyre nagyobb terméshozam várható. A termőre fordulástól számított ötödik évben már akár 30-40 kg-ot is elérheti a begyűjthető termés.

 

A fehér szarvasgomba  Magyarországon viszonylag ritka a Börzsönyben, Mátrában, Bükkben, Zemplénben, Mecsekben, az Őrségben és a Zalai-dombságon ismertek állományai.

 

Savanyú kémhatású agyagos vagy homokos talajú lomb- és fenyőerdőben található meg, elsősorban luc és bükk alatt, kb. 10 cm mélyen a földben; általában világos helyen. Egy fészekben több termőtest is kifejlődik. Az erdei állatok gyakran kikaparják. Júniustól novemberig terem.

Ehető gomba, de az idősebb példányok nyersen gyomorpanaszokat okozhatnak, ezért javasolt sütése vagy főzése.

Fiatal példányai összetéveszthetők a drága isztriai szarvasgombával, a hasonlóságot néha csalók is felhasználják.

Szarvasgomba gyűjtése

Aki szarvasgombát szeretne gyűjteni, jó ha tudja, hogy az erdőhatóság szigorúan felügyeli a szarvasgombagyűjtést.

Az erdészeti központoknál kaphatnak felvilágosítást az érdeklődők, hol van szabad terület a gyűjtéshez. A jelentkezőknek egy regisztrációs lapot kell kitölteni, amellyel a gyűjtő jogosultságát ellenőrzik. A gombászoknak és a kutyáknak is sikeres vizsgát kell tenniük.

 

Segítség és tapasztalat nélkül nagyon nehéz a szarvasgomba gyűjtése. Árulkodó jel lehet, hogy néha a  szarvasgomba-telep felett nagy területen kiéghet a fű. Nyomra vezethet az is, hogy a gomba, növekedése során megrepeszti a talajt, és ezek a repedések láthatóvá válnak, ha az avart elkotorják. Máskor apró legyek vagy vadtúrások jelzik a gomba jelenlétét. 

 

Érdemes a gyűjtésre segítőtárssal indulni. A hagyományos nyomravezetőnek a sertés számít, azonban imádja a szarvasgombát, így ha rálel ő maga szeretné elfogyasztani, ami okozhat gondot a gyűjtőnek. Manapság betanított kutyák segítenek kiszimatolni a föld alatti gombákat, de elektronikus szagelemző és szarvasgomba-jelző készülék kidolgozásán is fáradoznak.