A nagyközönség 2005-ben ismerhette meg a függőleges kert vagy zöldfal fogalmát. Patrick Blanc francia botanikus Párizsban, a Musée de Quai Branly épületének homlokzatán készített növényfalat, amely felhívta a ma emberének figyelmét az abban rejlő lehetőségekre.

Ugyanakkor nagyszerű lehetőség arra, hogy a természet visszatérjen a városokba olyan felületekre, olyan változatosságban, amire nem is gondolnánk.

 

 

A növények falra futtatása nem új találmány. Évezredeken keresztül védte, díszítette a falakat és csökkentette a házak hőmérsékletét a talajból felnövekvő, a falakat befutó növényzet.

A falon megtapadó hajtásrendszerű kúszónövények mellett bokrosodó évelők, alacsony cserjék, örökzöldek fajtáit is ültethetjük. Ilyenkor a gyökérzónák a homlokzat elé kerülnek, az ültetőközeget pedig különböző magasságokban elhelyezett növényládákba vagy egyéb, speciális szerkezetekbe teszik.

A zöldhomlokzatok már az épületfalakhoz kapcsolódnak és sokféle technológiát ismerünk a megvalósításukhoz. Itt az egyszerű, passzív homlokzati hőszigetelési rendszerek mellett a zöld funkció is aktív szerepet kap.

Az a hőmennyiség, amit nyáron az épületek a szigetelések miatt nem engednek be, a külső környezetet terheli. A hőszigetelt homlokzatok külső felülete felforrósodik, emiatt is emelkedik a városok szabad tereinek hőmérséklete.

 

 

Az épületek falán lévő élő növényzet egyszerre hűti a levegőt a belső terekben és kívül, az utcán is. Ezt a klímaberendezések nem tudják. A lombhullató növényfal nyáron árnyékol, télen, levéltelen állapotban pedig átengedi a napsugarakat, amelyek melegítik a hideg homlokzatot. Az örökzöld növények télen további szigetelőrétegként működnek, a fal nem hűl le annyira a levelek védelmének köszönhetően.

A növényzet árnyékolásának köszönhetően a falfelület hőmérséklete mindig alacsonyabb lesz, mint a levegőé. Kísérletek folynak arról is, hogy a zöldfalaknak milyen szerepük van a hangszigetelésben. A hatás egyértelműen pozitív.

 

 

Aki látott már ősszel gyönyörűen színesedő vadszőlővel befuttatott épületet, az biztosan nem felejti el.

A látvány közvetve az egészségünket is támogatja azzal, hogy segít megélni a szépséget, boldogságot. Kitűnő reklám és értéknövelő is egy igényes, jól fenntartott zöldfal. Patrick Blanc alkotása óta valószínűleg sokkal többet hallani a párizsi Musée de Quai Branly épületéről, mint korábban. Nyolc évvel ezelőtt újították fel Bécs hulladékszolgáltató cégének (MA48) központi épületét, ahol nyolcszázötven négyzetméteren építették meg a város első zöldfalrendszerét. Azóta ez a minta minden zöldfallal foglalkozó cég és szakember számára, beszélnek az épületről és a cégről egyaránt.

 

 

Ma már vannak olyan kültéri zöldfalak, amelyekben a növényfajok maggal vagy saját gyökérzetükkel továbbterjednek. Természetes hatású, minden évben más ökoszisztéma jön így létre.

Ezek a zöldfalak nem designközpontúak, sokkal inkább a természetesség és a gazdaságos fenntartás a lényeg. Van olyan megoldás is, amikor önálló alapozású, az épülethomlokzatra támaszkodó önhordó szerkezetet építenek, annak részei a növényládák és a kúszó növények futtatásához épített állványzat. A kúszónövények a megfelelő méretű ládákban több emelet magasságig futnak, a futtatóállványzat szerkezete az adott növények tapadási igényeihez alkalmazkodik.

A belső terek változatos zöldfalai elsősorban esztétikai céllal készülnek olyan szobanövényfajokkal, melyeknek fény-, víz- és tápanyagigénye közel azonos.

Emellett gyakorlati hasznukat is élvezhetjük az ilyen rendszereknek, hiszen a por és a káros anyagok megkötésével kiváló levegőszűrők. Növelik a levegő páratartalmát, ráadásul szépségükkel hangulatjavítók. A belső terek sötétebb részein is szépen fejlődhetnek, mesterséges megvilágítással biztosítható a fényigényük.