A biomassza tüzelőanyagok lehetnek fás vagy lágy szárú növények, ez utóbbi esetben jellemzően valamilyen mezőgazdasági melléktermékről, például kukoricaszárról, szalmáról van szó.

 

Eltüzelésük eltérő felépítésű biomassza-kazánokkal lehetséges. A Bioláng Kft. kazánjai korszerű, környezetbarát rendszerek, fejlesztésükkor Svédországban, Dániában, valamint Németországban korábban elért eredményeket is figyelembe vettek, magyarázta Tóth Dezső ügyvezető. Az automatikus szabályozású kétkamrás (tűztér és utóégető kamra) tüzelőberendezésben tökéletes az égés, amit igazol a keletkezett melléktermék, a hamu szürke színe. A kertészeti üzemek számára a fás szárú alapanyagok elégetésére alkalmas 30-112 kW hőteljesítményű kiskazánokat ajánlotta a szakember. A kazán tüzelőanyagai jellemzően erdei, fűrészüzemi, bútoripari faaprítékok, legnagyobb mennyiségben erdei apríték kerül forgalomba. A fűtőanyagok hamutartalma és fűtőértéke eltérő. Az erdei aprítéknak 1,5%-nál magasabb, a bútoripari aprítéknak pedig 1,5%-nál kisebb a hamutartalma. Pelletet az ún. tiszta aprítékból, gyaluforgácsból, fűrészporból készítenek, ennek hamutartalma 0-5%.

A tüzelőanyagok fűtőértéke nagyban függ a fafajtól, a nedvesség- és széntartalomtól.

Magas a fűrészüzemi aprítéké, ennél alacsonyabb az erdei aprítéké. A pellet fűtőértéke 14,5 MJ.

 

A faapríték hasznosítása

A biomassza alapanyagok magyarországi helyzetét Palásti-Kovács Imre, a Hepik Bt. ügyvezetője ismertette. Az erdőgazdálkodó és biomassza-termelő cég éves faapríték-termelése 200 ezer tonna. Saját erdőgazdálkodást folytatnak a Dunántúlon, saját nagy teljesítményű gépparkkal.

 

Az előadó vázolta a biomassza és a dendromassza közötti különbséget is. Mint mondta, a biomassza alatt a biológiai eredetű szárazanyag-tömeget, vagyis a földön és vízben található élő és nemrég elhalt szervezetek tömegét (növények, állatok, gombák, mezőgazdasági termékek, kommunális hulladékok) kell érteni. A dendromassza kifejezés a biomasszán belül a fás szárú növények (fák, cserjék) szárazanyag-tömegét jelenti. A dendromassza kifejezés helyett a köznyelvben jellemzően a faapríték szót használják.

 

Az erdei faapríték nagy mennyiségben áll rendelkezésre, de csak kis hányadát használjuk fel.

 

Megújuló energiaforrásnak is tekinthető, mert alkotóit nagyrészt újra lehet hasznosítani. Fenntartható gazdálkodás esetén kimeríthetetlen készletet jelent. Alkalmazásának elsősorban ökológiai előnye van, mert a faanyag megtermelése körülbelül ugyanannyi szén-dioxidot köt meg a légkörből, mint amennyi az energetikai felhasználás során a légkörbe jut.

Faapríték sokféle tevékenység során képződik, de a legnagyobb arányban az erdőgazdálkodásból (55%) származik. Emellett a fafeldolgozás mellékterméke (10%), képződhet mezőgazdálkodás, rekultiváció során, származhat lakossági, önkormányzati fa- és ágnyesedékből (30%), energetikai faültetvényekből (5%). Magyarország 22%-a erdősült terület, ami kétmillió hektárt tesz ki, az élőfa-készletünk mintegy háromszáz millió köbméter. Az éves folyó növedék tizenhárom-tizennégy millió köbméter, ezzel a mennyiséggel az erdőállomány csökkenése nélkül lehet gazdálkodni.

 

Az éves folyó növedékből a szakmailag indokolt kitermelés kilenc-tízmillió köbméter lenne, de az alacsony energiaárak okozta kereslethiány miatt az elmúlt években a fakitermelés öt-hétmillió köbméterre esett vissza.

Most hiányzik

Nem elhanyagolható kérdés, hogy ha a növényházi termesztők biomassza­kazánt vásárolnak, honnan szerezhetnek be hozzá jó minőségű fűtőanyagot. Az előadó decemberben arról beszélt, hogy a jó minőségű faaprítékból hiány van, egyebek között azért, mert mindig a megelőző télen kellene megtermelni a következő év fűtőanyagát. A felfokozott kereslet kiszolgálását a felkészültség hiánya is okozza. A faapríték-termelés folyamatos csökkenését okozta, hogy az utóbbi években az előállítható mennyiséghez képest nagyságrenddel alacsonyabb szintre esett vissza a megrendelés. A termelés felfuttatásához a kereslet-kínálat összehangolására lenne szükség. A decemberben elhangzott adat több mint egymillió tonna elégetésre váró anyag hiányát jelezte.

 

A faapríték-tüzelésre átállást tervező kertészeteknek azt javasolta az előadó, hogy térképezzék fel, hol érhetik el az üzemükhöz legközelebb a tüzelőberendezésükhöz legalkalmasabb anyagot.

Az Alföldön kevés az erdő, de sok a gyümölcsös, az elöregedett, felszámolásra ítélt ültetvények faanyagának feldolgozásából jó minőségű apríték keletkezik. Könnyebb helyzetben vannak azok a termesztők, akik erdősült terület közelében tevékenykednek. A gáz-és a faapríték árát tekintve az előadó szerint faaprítékkal olcsóbban kifűthetők a növényházak.

 

Népszerű a napelem

Az egyre nagyobb teret nyerő napelemes rendszerekről a HungaroSun Bt. munkatársa, Tóth Bagi Szabolcs adott tájékoztatást. A napelemes modulok működése nem feltétlen a napsütéstől, hanem a környezeti fény bejutásától függ, mondta, kiemelve, hogy hazánk fekvése kedvező a napsütéses órák számát tekintve, azon belül is kimagaslik a dél-alföldi és a közép-magyarországi régió.

 

A hálózatra csatlakozás feltételeit megszabó jogszabály a közelmúltban többször is változott, ebben a témakörben is tájékoztatást adott az előadó.

 

A szintén megújuló energiát hasznosító hőszivattyús rendszerek (levegő-levegő, levegő-víz, föld-víz, víz-víz) kialakításának lehetőségeit a ThermoSun Kft. cégvezetője, Zónai Viktor ismertette. A hőszivattyúk az alacsonyabb hőmérsékletű környezetből hőt vonnak el, azt a magasabb hőmérsékletű helyre szállítják, és ott leadják. Fordított üzemmódban is működnek, hűtésre-fűtésre egyaránt alkalmasak. A talajszondás hőszivattyúk geotermikus energiát használnak. Ez a hőenergia a földkéreg hozzáférhető rétegeiben keletkezik és tárolódik, kitermelés után télen fűtésre, nyáron hűtésre használható.

Lukács Zoltán, a Magyar Faápolók Egyesületének tiszteletbeli elnöke a zöldfelületen keletkező fahulladék hasznosításáról beszélt. A zöldfelület-gazdálkodás során keletkező aprítékot a fasorfenntartók termelik vagy állítják elő.

 

A frissen gallyazott vagy kivágott fát helyben aprítják és maguk szállítják a telephelyükre.

Az apríték mennyisége nem túl sok, nedvességtartalma változó, de minősége és szemcsenagysága viszonylag jó. Jellemzően késes darálóval dolgozzák föl. Inkább komposztálásra, mint fűtésre alkalmas, ám így is vannak, akik megvásárolják erőművek részére. Akik telephellyel nem rendelkeznek, azoknak gondot okoz az elhelyezése. A zöldfelület-gazdálkodásból származó fahulladéknak mintegy 20-30%-át aprítékolják, ennek kisebb részét fűtésre és komposztálásra használják, nagyobb részét elterítik a területen, a cserjesorok alá. A tuskóaprítást a belenőtt kavicsok nehezítik. Lukács Zoltán szerint tíz-tizenöt év múlva ez a probléma is megoldódik, és a zöldfelületen keletkező fahulladék a legjobb minőségű aprítékot fogja adni.

 

forrás: magyarmezogazdasag.hu