Az állásfoglalás nem kérdőjelezi meg a tűzifa iránt megnövekedett igény létét, vagyis a tűzifa kitermelés növelésének szükségességét, ez energetika-politikai kérdés. Az ökológiai szempontokat figyelembe véve azonban úgy gondoljuk, hogy a rendelet alapján veszélybe kerül a védett területeken található, ökológiai szempontból értékes őshonos, idős erdőállományok hosszú-távú fenntarthatósága. Ez nem csak az erdei élővilágot és a biodiverzitást veszélyezteti, hanem az erdők klíma-, víz- és talajvédelmi funkcióját és a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodó képességét is csökkenti. A megnövekedett tűzifa igényt elsősorban a nem védett területen található, alacsonyabb természetességű (átmeneti erdők, kultúrerdők és faültetvények) intenzívebb használatával kéne biztosítani.

A rendelet alapján a védett területeken őshonos fafajú, magas természetességű erdőkben is alkalmazható a tarvágás, kiterjesztett területi hatállyal. Ez elvégezhető a jelenlegi vágáskornál fiatalabb állományokban, amelyeket sarjaztatásra alapuló felújítás követhet, főleg cser és nemestölgy főfafajú erdőkben. Ez hosszú távon a fiatalabb állományok területi növekedéséhez vezet, az idős és vegyeskorú erdők rovására, amelyek leginkább biztosítják a biodiverzitás megőrzését és az erdők ökoszisztéma szolgáltatásait. A szükséges faanyag biztosítható a jelenleg e területeteken elterjedt fokozatos felújító vágás keretében, amely az eredetihez hasonló természetességű, mag eredetű állományokat hoz létre. Hegy- és dombvidéki védett területeken, őshonos állományokban az eddigi erdészeti politika törekvése ennek csökkentésével az örökerdő üzemmód terjesztése, ami a folyamatos erdőborítás biztosításával kielégíti az ökológiailag fenntartható faanyagtermelés követelményeit. Ehhez képest jelentős visszalépés erdészeti és természetvédelmi szempontból egyaránt ezekben az erdőkben a tarvágások és a sarjaztatáson alapuló felújítás (újbóli) bevezetése.

A teljes vegetációs időszakra vonatkozó fakitermelési korlát részleges feloldása indokolt lehet, elsősorban az őszi, késő nyári időszakban, azonban a szaporodási időszakra eső tavaszi, kora nyári fakitermelések jelentős kárt okozhatnak a költő madárállományban és egyéb életközösségekben.

A földmunkát nem igénylő közelítőnyom-hálózat növelése a nagyobb feltártságot igénylő örökerdő üzemmód esetében erdészeti szempontból indokolt lehet, azonban a vágásos üzemmód intenzívebb használata során kialakított földmunkával járó közelítőnyom-hálózat (feltáróút-hálózat) fejlesztése talajvédelmi, vízvédelmi és élővilágvédelmi szempontból is káros.

A rendelet alapján Magyarország legszebb, legértékesebb erdeit veszélyeztetjük, ami erdőgazdálkodási szempontból sem kedvező, hiszen ezek az állományok alkalmasak leginkább a minőségi rönkfák előállítására. A klímaváltozás enyhítése és az élővilág védelme szempontjából kulcsfontosságú a meglévő természetes élőhelyek fenntartása. Amellett, hogy a megnövekedett tűzifa igényre választ kell adni, ehhez nem az őshonos fafajú védett erdőket kell feláldozni. Ezt elsősorban a nem védett területen található, rövid vágásfordulóval kezelt idegenhonos állományok, pl. akácosok intenzívebb használatával kellene megoldani. A rendelet lehetőségei ellenére a fenntarthatósági és ökológiai szempontokat figyelembe vevő erdész szakemberek bölcsességére van bízva, hogy a tűzifa igények kiszolgálása érdekében ne szoruljanak háttérbe az ökológiailag értékes erdőállományok hosszú-távú fenntarthatósági szempontjai.

forrás: ecolres / www.fataj.hu