– Augusztus elsején az Eszterházy Károly Egyetem Gyöngyösi Károly Róbert Campusa és a Pannon Egyetem Georgikon Kara beolvadt a Szent István Egyetembe, valamint a Kaposvári Egyetem és a Szent István Egyetem már egy szervezetben működik tovább. Milyen változtatások lesznek az újonnan megalakult intézményben az elméleti és gyakorlati
agrárképzések terén?

– Az egyetem megalakulása nem jelent változtatást azokban az oktatási kurzusokban, folyamatokban, szakokban, amelyekben meghirdettük a képzéseket. Nagyon fontos alapelv, hogy aki jelentkezett bármelyik jogelőd intézménybe vagy annak karára – legyen az a Kaposvári Egyetem, a gyöngyösi campus vagy a keszthelyi Georgikon Kar –, ugyanazokon a képzéseken kezdi meg vagy folytatja a tanulmányait. Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy nemcsak ugyanazokon a képzéseken, hanem változatlan képzési helyeken tanulhat is tovább.

– Mi az, amitől mégis más lesz az agrárképzés?

– Hosszabb távú célkitűzésünk, amit most kezdünk majd el megvalósítani, hogy a szakok tartalmát és szerkezeti struktúráját áttekintjük, és ahol kell, változtatásokat hajtunk végre. Nagyon hosszú időszakra terjedő folyamatot kell áttekinteni: a 2000-es évek közepén a bolognai rendszer bevezetésével volt egy felsőoktatási reform Magyarországon, amikor a háromszintű képzési rendszer, azaz az alap-, mester- és az utóbbira épült doktori képzés kialakult. Azóta az agrár-felsőoktatáshoz nem nyúltunk hozzá ebben a struktúrában. Ez idő alatt bekövetkezett egy nagyon jelentős változás, fejlődés az agráriumban, és ezt a képzés nem követte mindenben. Ez az, amit el kell kezdenünk. Két szempontot azonban figyelembe kell venni: az egyik a munkaerőpiaci igények változása, a másik pedig a nemzetközi trendekhez való illeszkedés.

– Egészen pontosan melyek azok a nemzetközi trendek, amelyekben lemaradása van a hazai agrárképzésnek?

– A képzés a felsőoktatásban sok esetben nem a mindennapi gyakorlat előtt járt, és utána nem azokat az eredményeket alkalmazta a mérnök a munkája során, hanem fordítva: a gyakorlat sokkal előrébb járt, majd a végzés után próbáltak szintre kerülni a mérnökeink is. Az utóbbi időben ez sajnos egyre markánsabban jelent meg. A klasszikus agrármérnökképzésben az egyes szakterületek képzési arányán forradalmi változtatásra van szükség. Másrészt a mezőgazdaságba történő informatikai betörésben, azaz a digitalizációban, a GPS-technológiában, a big datában, illetve az új csúcstechnológiai és a precíziós gazdálkodási módszerek megjelenésében is fel kell vennünk a versenyt a régió országaival. Ugyan mindezek már megjelentek az oktatásban, de esetleges formában, nem pedig szervezetten, az egész oktatási rendszerre kiterjedve.

– Mennyi idő kell az új szerkezeti struktúra végleges kialakításához?

– Ez nem egy hónapos vagy egy féléves munka, hanem többéves előkészítést igényel, szoros együttműködésben a piac szereplőivel és az ágazati szervek képviselőivel, hiszen végső soron a gyakorlati életnek képezzük azokat a szakembereket, akiknek a jövőben a hátukon kell vinniük az ágazatot. Nyilvánvalóan nemcsak cégek, vállalkozások, hanem a banki szféra, a termelés, a közigazgatás, valamint az oktatás és a kutatás is igényli az agrárszakembereket. Mindezeken a területeken van lemaradás és egy generációs szakadék, amely az elmúlt években következett be. Ezeket a szempontokat nézve az összes szakmunkát és képzést áttekintjük majd. Biztos, hogy lesznek olyanok, amelyeket újra kell gondolnunk, illetve teljesen újak is, amelyeket létrehozunk a mezőgazdaságnak – az abban bekövetkezett változásoknak megfelelően.

– Mi a tendencia jelenleg az agrárképzésekre történő jelentkezések alakulásában?

– Ebben az évben az egész felsőoktatást érintő változás volt, hogy csak emelt szintű érettségivel lehet bekerülni az egyetemekre. Ennek következményeként alapvetően tizennyolc-húsz százalékkal csökkent a jelentkezések száma, aránya. Ez az agrár-felsőoktatásban még brutálisabb mértékben jelent meg, a maga csaknem negyvenszázalékos csökkenésével. Ez a tendencia, ami a felvételizők számában évek óta megjelenik, különösen nagy volt ebben az évben. Arra számítani kell, hogy összességében nem nő majd az agrár-felsőoktatásba jelentkezők és felvehető hallgatók száma, ezért nekünk most az a fontos, hogy az egyetemet egy olyan versenyképes rendszerré optimalizáljuk, ami hosszú távon kiszámítható, stabil és fenntartható működést tesz lehetővé.

– Korábban említette, hogy tizenötezer hallgatójával és több mint kétezer alkalmazottjával Közép-Európa egyik legnagyobb agráregyeteme lesz az új Szent István Egyetem. Reális, hogy ennyi hallgatót számláljon majd az intézmény ilyen mértékű csökkenés mellett?

– Ha megnézzük a világ nagy agráregyetemeit, azt láthatjuk, hogy ezek tíz-tizenötezer fővel működő intézmények. Hosszú távon valószínűleg mi is ilyen hallgatói számra tudunk majd beállni Magyarországon, ez azonban sok tényező függvénye.

– A köztévében elmondta, hogy az új intézmény létrehozásánál pozitív példaként tekintenek a holland Wageningen Egyetemre és a Varsói Egyetemre. Ezekkel az intézményekkel már megtörtént a partnerségi kapcsolat kialakítása?

– Igen, Wageningennel különösen jó a kapcsolat, hiszen nemcsak a két egyetem között van jó együttműködés, hanem a két egyetem központjának helyet adó városok között is: Wageningen és Gödöllő ugyanis testvérvárosi viszonyt ápol több évtizede. Ebben az új, integrált formában a lehetőség adott lesz, hogy ezt még tovább erősítsük, új alapokra helyezzük, stabil alapokra építve továbbfejlesszük. Már csak azért is, mert a mi építkezésünknek az egyik modellpéldája pont a világ első számú agrárképzésével büszkélkedő holland egyetem, ahol a felsőoktatás és a kutatás egy rendszerben működik. Mi ezt a modellt egy sajátos magyar modellként, de itt, hazánkban is szeretnénk megvalósítani, hiszen a tervek szerint a felsőoktatás mellé jövő januártól gyakorlatilag a kutatási rendszer intézményét is hozzákapcsoljuk ezzel az integrációval. Egy nagy egységben működik majd, ami közel áll az említett wageningeni modellhez. Ami a varsói egyetemet illeti, hasonló integrációt valósított meg az elmúlt években a közép-európai térségben. Egy ilyen jól felépített integrációval összehangolva, azaz nem szétforgácsolva az anyagi és a humán erőforrásokat végül a térség vezető intézményévé vált. Az a célunk, hogy pár év múlva ezt a helyet átvegyük, és hosszú távon az élmezőnyben maradjunk.

– Gyakorlati együttműködés is van a két várossal?

– Nemcsak Wageningennel és Varsóval, hanem Európa és a világ más egyetemeivel is vannak együttműködések. Európa ilyen szempontból egységes felsőoktatási térnek tekinthető. Ennek természetes következménye, hogy az új költségvetési ciklus kutatási forrásaiért is nagy lesz a vetélkedés, de készek vagyunk felvenni a versenyt bármelyik vetélytársunkkal. Nemcsak megjelenni kívánunk a nemzetközi porondon, hanem fajsúlyos szereplői, alakítói is kívánunk lenni
a jövő folyamatainak. Azt is látni kell, hogy ezekbe az együttműködésekbe azok a szereplők esélyesek bekerülni, akik erőt tudnak képviselni. Magyarország számára probléma volt az elmúlt években, hogy nagyon sokszereplős volt az agrár-felsőoktatási piac: tizenegy város tizenhét intézménye, képzőhelye indult ezekért a forrásokért. Ilyen szempontból saját magunknak is konkurenciái voltunk. Ez az új felsőoktatási intézmény ellenben egységesen tud majd működni az európai felsőoktatási térben is.

magyarnemzet.hu