Mivel a szőlőtőkének (különösen az idősebb részeinek) nincs lehetősége a nagyméretű metszési sebzéseket kalluszképzéssel lezárni, ezért a gombás betegségek, mint pl. az esca vagy az Eutypa lata a sebzéseken át behatolva igen gyorsan tudnak terjedni a faszövetben. Gyakran ezek a fertőzések kívülről nem is láthatók, csak azt észleljük, hogy egyik napról a másikra a beteg tőkék a nyár közepén elhalnak. Azonban az olyan ültetvényekben, ahol soha nem vágtak vissza a többéves tőkerészekig, a szállító edénynyalábok és fás részek egészségesek maradtak. A sebzésektől mentes, illetve sebzésszegény metszés ötlete nem újdonság, de a folyamatos „észszerűsítések” miatt feledésbe merült. Ez az úgynevezett Simonit–Sirch metszés, ahol csak kis sebzéseket ejtünk. Erről korábban már megjelent egy részletes cikk a Borászati Füzetek hasábjain. Az eljárás lényege, hogy a kártevők/károsítók számára kevesebb behatolási lehetőséget biztosítunk a kevesebb és kisebb sebzési felülettel. Ez erősebb és hosszabb élettartamú tőkéhez, illetve ültetvényhez vezet. Csak az egyéves vesszőkön történik a visszavágás, az idősebb, vastagabb részek eltávolítását kerüljük.
Ezért is fontos, hogy ezeket a részeket lehetőleg sebzésektől, sérülésektől mentesen tudjuk tartani. A szőlőültetvények telepítését, művelését újra kell gondolni, mivel olyan betegségek fokozott fellépésével kell számolni, mint az esca (amely egy komplex, soktényezős betegségegyüttes, csak eddig több mint 80-féle gombafajt sikerült azonosítani, melyek a betegség kialakulásában szerepet játszanak), vagy az Eutypa lata, mely a fás részekben terjed és jelenleg hatékony védekezési mód nem áll rendelkezésre ellene. A világban nagyon sok kutatás volt és van a farontó betegségek élettanának kiderítésére és a védekezési módszer kidolgozására. Egyebek között ilyen az Európai Unióban indult Winetwork Projekt, melynek célja az esca és más fás betegségek ellen alkalmazott módszerek felkutatása és hatékonyságuk vizsgálata több európai országban.
A megfelelő tőkeforma kialakításához és fenntartásához évről évre erőteljes visszavágásra van szükség. A problémát a sebzési felületek, mint elsődleges károsító-behatolási helyek okozzák. Nem feltétlenül az egyedi sebek vannak a figyelem központjában, hanem sokkal inkább az, hogy évről évre újabb sebeket generálunk, melyek a fertőzés kialakulását, illetve terjedését elősegítik, felgyorsítják. Azonkívül a többféle kórokozó egyszerre jut be a farészbe. Gyakran megtévesztő azonban, hogy kívülről a növény nem tűnik betegnek, semmiféle tünetet nem mutat és a vesszők külső megjelenéséből nem tudunk következtetni a szállító edénynyalábrendszer állapotára. Az ültetvényekben kialakuló tőkehiány pedig évről évre növekvő gazdasági kárt okoz. A kórokozó azonosítása és rejtőzködő életmódja teret ad mindenféle találgatásnak, melyek egy része csodaszerként, másik része innovatív módszerként kerül a köztudatba, de hatékonyságuk tudományos bizonyítása nem megalapozott.
Az emberi elme találékonyságát mutatja, hogy az esca-szindróma elleni védekezési módszerek tárházában az akusztikus zenei hatástól kezdve a beteg részek fogászati fúrófejhez hasonló fúróval való eltávolításán, levágásán, a tőke kivágásán vagy áttelepítésen keresztül a tőkefej fúróval átfúrásáig igen sokfelé metodika szerepel. Ezek közül csak néhányat említek meg, melyek a védekezésben valós lehetőségként kerülhetnek a figyelem központjába.
Elzászban az esca-szindróma ellen egy új eljárást dolgoztak ki, melynek a lényege, hogy 1 cm vastag, 50 cm hosszú fúróval a tőkefejtől kiindulva lefelé fúrnak a farészben egy lyukat, majd ezután 100-150 ml fungicidtartalmú keveréket öntenek bele, hogy a benne lévő gombák fejlődését korlátozzák, a további fertőzések esélyét pedig csökkentsék.
Egyrészt szükséges egy megfelelő tőkekörméret és azzal együtt bizonyos tőkekor, másrészről ezen irányú kutatások még nem elégségesek ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le. (Felmerül bennem egy kérdés az eljárással kapcsolatban: ha a tőketörzsbe belefúrunk, akkor utat nyitunk a nyílt sebzési felületen keresztül, ezenkívül a fúrófejre ragadt forgácsokat egyik tőkéről a másikra visszük át. A vegyszeres kezelés ellenére is sokkal hatékonyabban terjesztjük így a kórokozókat, továbbá felgyorsítjuk az ültetvény elöregedését és pusztulását.)
Egy másik, általánosan elterjedt módszer a beteg vagy elhalt tőkék pótlása. A pótlásként telepített új tőkék növekedését korlátozza a szomszédos idősebb tőkék gyökérzetével szemben fennálló konkurencia, ezenkívül lombozatuk is árnyékot vet a pótlásra.
A többletköltségek miatt különösen a fennmaradó élettartam figyelembevételével kell kiszámolni, megéri-e ezt az eljárást alkalmazni. A magasművelésű szőlőkben különféle előnyei vannak ugyan az átültetésnek (pótlásnak), de drága alternatíva. Összességében ez a metodika gyakran csak egyedileg lehetséges, hogy a termő ültetvényünk élettartamát hosszabb ideig fenn tudjuk tartani.
Az elszáradt törzsek eltávolításával a fiatal tőkék fertőződésének lehetőségét csökkentjük. A beteg tőkék eltávolítása különösen az idősebb ültetvényben vezethet jelentős tőkehiányhoz, melynél mérlegelni kell, hogy a területet még megtartjuk, vagy adott esetben a gazdaságos termelés szempontjait figyelembe véve kivágjuk.
Lehetőségként merül fel az is, hogy a beteg tőkéket az egészséges tőkerészig visszavágjuk, és a rejtett rügyekből fejlődő új hajtásokból új tőkét nevelünk ki. Ennek előnye, hogy a gyökérzet már kifejlődött és gondoskodni tud az új tőke kineveléséhez szükséges tápanyagfelvételről. Az eljárás sikeressége csak időleges, mert egyrészt nem minden szőlőfajta képes a radikális visszavágás után megújulásra, másrészt nem biztos, hogy a teljes beteg részt el tudtuk távolítani, továbbá a talajban lakó gombák is újrafertőzik a növényt a gyökérzeten keresztül.
A fungicidek használatának ez a módja azonban nem engedélyezett. Az is kérdéses, hogy a fungicidek telepítés előtti külső alkalmazása előnyösen hat-e a belső farész jövőbeli fertőződésének megakadályozására. Mindazonáltal jelentek már meg olyan tudományos cikkek, amelyek szerint bizonyos fungicidek megfelelő koncentrációban alkalmazva képesek az esca-tüneteket késleltetni. Ahhoz, hogy ez bizonyítható legyen, még évekig szükséges vizsgálatokat végezni.
Vannak olyan kutatási irányok, melyek egy úgynevezett fungiciddepó elhelyezésében látják a megoldást. Ennek lényege, hogy egy tartályban a tőkére rögzítenek egy olyan keveréket, mely a területen jelen lévő kórokozó gombával találkozva annak sejtfalát lebontja egy enzim segítségével.
Egyik nagy előnye lenne, hogy ez a módszer termő és idős ültetvényben is alkalmazható, amennyiben a szőlőtörzsekben lévő farész rothadása még nem előrehaladott.
A fungiciddepót és a tőke fás részeinek megfúrását kombinálja az a spanyol szőlőkben alkalmazott módszer, amelyben Trichodermával átitatott dugót tesznek a fúrt lyukba. Az egész vegetációs időszakban elvégezhető, és a Trichoderma sp. erőteljes térparazita tulajdonságát próbálja kihasználni. A Trichoderma-fajok nagy populációméretet tudnak kialakítani és kiemelt hatékonyság jellemzi őket a tápanyagokért (szerves vegyületekért, mikroelemekért) zajló versenyben. A hatékony versengés mellett számos Trichoderma-faj termel különböző típusú gombaellenes vegyületeket (pl. gliotoxin, gliovirin, peptaibolok, 6-pentil-piron, viridin, alkoholok, ketonok, szeszkviterpének), melyek gátolják vagy elpusztítják a növénykórokozó gombákat. Sok Trichoderma-faj ezen túl képes más gombák fonalait felismerni, azokra rátekeredni, a megtámadott gomba sejtfalát feloldani, majd a célgomba fonalainak belsejébe hatolva annak beltartalmát tápanyagként hasznosítani. A metszési sebek kezelésére is jó eredménnyel használhatjuk, időjárási körülményektől függően 50-80 százalék közötti hatékonysággal számolhatunk, de 100 százalékos megoldást ez az eljárás sem jelent.
Ebben az esetben nem a réz sóit használják, hanem injekció formájában réz-nanorészecskéket fecskendeznek a tőkébe, egy-egy alkalommal 50 millilitert. Az elemi réz különböző rézkötéseket képez, melyek a gombafonalak növekedését gátolják. A módszer teljes körű hatékonyságának bizonyítására azonban még további vizsgálatok szükségesek.
A metszés időpontja is hatással van a betegséglefolyásra. Vannak olyan vélemények, amelyek a korai metszést favorizálják, mások inkább a késői metszés mellett teszik le a voksot. A vizsgálatok szerint azonban nincs értékelhető hatása a metszés időpontjának a betegség kialakulására. Ehelyett inkább az időjárási körülmények azok, amelyekre tekintettel kell lennünk. Lehetőleg száraz, hideg időben végezzük el.
Látható, hogy sokféle véleményt fogalmaztak meg, számos lehetőséget és módszert ajánlottak már a farontó betegség elleni védekezésben, de csak a Trichoderma-készítmények esetében bizonyított valamennyire a hatékonyság. A legfontosabb tény azonban, hogy minden eljárás, mely a sebzési felületet csökkenti, a behatolást megakadályozza, és az ültetvényhigiéniát elősegíti, hozzájárul az ültetvényünk élettartamának növeléséhez.
