Korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy bizonyos kerti növények irritáló hatásúak lehet az arra érzékeny emberek számára. Egyes fajták viszkető kiütéseket okozhatnak, mások akár súlyosabb tüneteket is produkálnak, ha megérintjük őket. Vannak olyan növények, amiknek levele, termése, nedve, gyökere vagy virága okozhat irritációt, de a rendkívül érzékeny embereknél a növény bármely része kiválthatja ezt. Össze is gyűjtöttük azokat a növényeket, amiket érdemes messze elkerülni (főleg akkor, ha kertészkedésre adjuk a fejünket), most pedig arról lesz szó, hogy mik azok, amiket semmilyen körülmények között ne fogyasszunk el.

Amikor az európaiak először találkoztak a paradicsommal legkorábbi látogatásaik alkalmával az Újvilágban, kicsit ijesztő volt számukra. Egy tűzpiros zöldség, ami ugyanabból a családból származik, mint a legendásan mérgező növény, a nadragulya? Az sem lett volna csoda, ha kapásból nemet mondanak rá, de nem így történt.

Szerencsére elég hamar kiderült, hogy a paradicsom termése nem mérgező, ugyanakkor az európaiaknak részben igazuk volt abban, hogy óvakodtak tőle.

Sok olyan gyümölcs, zöldség, gumó és más növény van ugyanis, amit szívesen fogyasztunk, de titokban veszélyt jelenthetnek az egészségünkre, ha nem megfelelő módon készítjük el vagy esszük meg őket. Itt van néhány a Modern Farmer listája alapján.

Bár az imént épp arról volt szó, hogy a paradicsom nem mérgező, a kép egy kicsit árnyaltabb ennél. Maga a termés nem az, de a levelei, a gyökere és a szára gazdag tomatinban, ami az alkaloidok közé tartozó szerves vegyület, és aminek enyhén mérgező hatása van az emberekre. Kis mértékben néhány éretlen termés is tartalmaz ilyet. Attól nem kell félni, hogy megöl minket (kivéve persze, ha kilószám esszük), de valószínűleg gyomor- és bélrendszeri panaszt okoz.

Ezeknek a gyümölcsöknek a magja nem ehető: kemény, keserű és összességében elég kellemetlen. A keserű íz valójában egyfajta védekezés: a növény így próbálja megakadályozni az állatokat (és embereket) abban, hogy elpusztítsák. Mindez egy amigdalin nevű vegyületből származik, ami cianiddá alakul, ha kapcsolatba kerül az emésztőrendszerünk savaival. A cseresznye, a sárgabarack, a barack és a nektarin is tartalmazza, méghozzá jóval magasabb koncentrációban, mint az alma. Ugyanakkor ezek a magvak nagyon kemények: ha lenyelünk belőlük párat, emésztetlenül távoznak a szervezetünkből. Az viszont senkinek nem tesz jót, ha porlasztva, összezúzva eszi meg a cseresznyemagot, nem jó ötlet vele kísérletezni.

Sok hüvelyesről ismert, hogy gyomor- és bélrendszeri kellemetlenségeket okoznak, főleg, ha nincsenek kellőképpen átfőzve. A vörös vesebab, ami például a chilis bab legalapvetőbb összetevője, különleges ilyen szempontból. Fitohemagglutinint tartalmaz, egy olyan kémiai vegyületet, ami azt eredményezi, hogy néhány szem a nem elég alaposan átfőzött babból hasmenést, hányást okozhat. Szerencsére nem okoz halált, sőt, még kórházi ápolásra sem szorulnak a pórul járt betegek, de mindenképp lesz pár kellemetlen órájuk.

A tavaszi időszak egyik kedvelt édességének, az epres-rebarbarás pitének fő hozzávalója valójában egy elég furcsa növény. Főleg édes ételek, italok, desszertek elkészítéséhez használják, bár alapvetően savanykás íze van, és úgy néz ki, mint a vörös zeller. A levelei különösen mérgezőek: nagyon magas az oxálsav-tartalmuk, ami gyorsan képes veseelégtelenséget okozni. Körülbelül 25 grammnyi tiszta oxálsav kell ahhoz, hogy egy ember meghaljon – szerencsére a rebarbaralevelek nem tisztán tartalmazzák ezt a vegyületet, és jó sok levél kellene ahhoz, hogy ez a mennyiség összegyűljön, de azért bánjunk vele óvatosan.

Csakúgy, mint a rebarbara esetében, a spárgának is megvan az a része, amit szeretünk: a szár zsenge, fiatal része. Természetesen ez teljesen alkalmas arra, hogy megegyük, ugyanakkor a spárgának van egy megtévesztő titka. A termése, ami piros bogyókból áll, mérgező. Egy maroknyi belőle hányást, hasmenést okozhat.

Egy másik, nagyon ízletes termék, amit soha, de soha nem szabad nyersen enni (amit a boltban vásárolunk, az már többnyire meg van pörkölve). Az Amazon környékén őshonos növény valójában nem egy dióféle, a szömörcefélék családjába tartozik. A valódi termés a megvastagodott kocsány alján található, és isteni csemege. Nyers állapotában olyan sav borítja, ami szorosan kapcsolható ahhoz a savhoz, ami például a mérges szömörcét is annyira irritálóvá teszi. És még sokkal rosszabb a hatás, ha el is fogyasztjuk.

hellovidek.hu