A LIGA Szakszervezetek munkavédelmi tanácsadó szolgáltatásnak keretében végzett tevékenységem során az elmúlt fél évben nagyon sok, a pszichoszociális kockázatok körébe tartozó megkeresést kaptam. Munkavállalók névvel, és név nélkül kértek telefonon, elektronikus levél formában tanácsot, vártak segítséget általuk megoldatlannak tűnő problémákban.

Több munkavállaló megosztotta velem azt az érzést, amikor a gyomra görcsbe rándul attól a gondolattól, hogy ismét be kell mennie a munkahelyére, vagy ha bemegy, akkor rosszullét fogja el.

Ezen túlmenően két eset:

- Érdekképviselő elmondta, hogy munkavállalói érdekképviseleti tevékenységét munkáltatója nem nézi jó szemmel, ahol csak lehet, megpróbálja ellehetetleníteni, jelenleg keresőképtelen állományban van, idegi kimerültséggel kezelik. Javaslat, kérje kezelőorvosát, hogy foglalkozási megbetegedésként kezelje és jelentse be. Munkahelyi munkavédelmi érdekképviselet kezdeményezze a soron kívüli pszichoszociális kockázatértékelés elvégzését.

- Egyik közelmúltbeli esetben a munkavállaló elmondása szerint, minden előzmény nélkül, munkaszerződés módosítással, indoklás nélkül, másik munkaterületre kívánták áthelyezni úgy, hogy a vezető és annak helyettese az iroda ajtaját belülről bezárta és így akarták rávenni arra, hogy a munkaszerződés módosítást aláírja. Nem írta alá, tanácsra értesítette a helyi Szakszervezet vezetőjét. Az ügy folyamatban van.

Magyarországon 2008. január 1-től kötelező a munkáltatóknak a kockázatértékelés elkészítésekor a pszichoszociális kóroki tényezők munkavállalókra gyakorolt hatását értékelni és kidolgozni a kockázat csökkentésére szolgáló intézkedéseket. (Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 54. § (1) bekezdés d) pontja.)

A munkáltatóknak kötelességük foglalkozni a munkahelyi stressz problémájával – ehhez szolgáltat alapot a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló 89/391/EGK keretirányelv.

A stressz egyike azoknak a szavaknak, amiket mindenki használ, de mindenki mást érthet alatta. Selye János professzor szerint a stressz nem csak káros lehet. Valamennyi stresszre szüksége van az élő szervezetnek ahhoz, hogy fenntartsa aktivitását.

A munkaköri alkalmasság megítélésekor jogszabályban rögzített gyakorisággal vizsgálni kell a fokozott pszichés terhelésnek kitett munkavállalókat, illetve a pszichoszociális kóroki tényezőknek kitett munkavállalókat. (33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 6.§ e), f) pont (5. és 6. számú melléklet)

- a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illetőleg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be. A pszichoszociális problémák a stressz, az erőszak és a zaklatás. A verbális sértés is ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai.

Az OSHA szerint a munkahelyi stressz jelenti az egyik legnagyobb egészségügyi és biztonsági kihívást Európában. Csaknem minden negyedik munkavállalót érinti, és a vizsgálatok szerint az „elveszített munkanapok” alakulásában is egyre jelentősebb tényező. Ez hatalmas költséget jelent mind az emberi kimerültség, mind pedig a csökkent gazdasági teljesítmény tekintetében. Ugyanakkor az ügynökség arra is felhívja a figyelmet, hogy a stressz a második leggyakoribb munkahelyi egészségügyi panasz, (50-60%).

Hagyományosan a munkavédelem főként a munkahelyi fizikai és kémiai veszélyekre összpontosít. Ezek közül sokat az EU egyes munkavédelmi irányelvei szabályoznak (az EGK/89/391 keretirányelv előírása szerint), amelyek közös megközelítést alkalmaznak olyan veszélyekre, mint a zaj, a vibráció és a veszélyes anyagok. Azonban egyre inkább bizonyossá vált, hogy nem minden veszély fizikai természetű. A pszichoszociális tényezők, azaz a munkavállalókat érő pszichológiai, gazdasági és társas hatások befolyással vannak mind a testi, mind a lelki egészségre és jólétre.

Fontos felismerni, hogy a munkahelyi pszichoszociális tényezők jelentősen befolyásolhatják a munkavállalók egészségét és jólétét. Ezek, a munkafolyamatok tervezéséhez, szervezéséhez és kezeléséhez kapcsolódó tényezők a munkával összefüggő stressz fokozódásához, valamint a munkahelyi teljesítmény és a testi-lelki egészség romlásához vezethetnek.

Az egészséget fenyegető pszichoszociális tényezők jelen lehetnek a munkahelyen, bár nem feltétlenül szorosan a munkavégzéshez kapcsolódóan, és adódhatnak otthoni vagy tágabb társas-társadalmi hatásokból is. Ez azonban nem tekinthető mentségnek arra, hogy a munkáltató tétlen maradjon.

A munkahelyi pszichés terhelés nagyban függ a munkakörnyezeti tényezőktől, úgy, mint:

• rossz munkaszervezés
• rossz munkahelyi kialakítás, és technológia
• elismerés hiánya
• kapkodás
• túlzott ellenőrzés
• nem megfelelő vezetői magatartás
• munkatársak intrikája

Munkahelyi stressz következményei

• Önkárosító magatartás
• Egészségiállapot-romlás (pl. kimerültség, önértékelési problémák, ellenségesség, bizalmatlanság,)
• Teljesítményromlás

A munkahelyi pszichoszociális kockázatok csökkentése mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak jó. Mint minden munkahelyi veszély esetén, a kockázatértékelés és a kockázatok megszüntetése vagy csökkentése elsődleges fontosságú kell, hogy legyen. A munkahelyi stressz kockázatának kezelésére vonatkozó jó megközelítés azonban valószínűleg olyan intézkedések kombinációja, ami megelőzési és stressz-kezelési módszereket is tartalmaz. Ezek egy része egyszerűen a helyes cégvezetési gyakorlat része. Alkalmazásuk javíthatja a munka hatékonyságát, valamint hozzájárulhat ahhoz, hogy jó pszichoszociális munkakörnyezetet teremtsünk, egészséges és hatékonyan dolgozó munkavállalókkal. 1993.évi XCII tv.54. § (d): a munkáltató köteles: az emberi tényező figyelembevételére a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú, kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására, a munkavégzéssel járó pszichoszociális kockázatok okozta igénybevétel elkerülésére.

A megelőzés egyik legfontosabb eszköze a pszichoszociális kockázati tényezők, alapos feltérképezése.

Az 1993. évi XCIII. Törvény a Munkavédelemről előírja a munkahelyi kockázatértékelés elvégzésének kötelezőségét. Amennyiben a kockázatértékelést végző szakemberek a protokoll szabályainak megfelelően végzik a kockázatértékelést, úgy, mint többek között a munkavállalókkal készítet interjúk, akkor a pszichoszociális kockázatok azonosíthatók, számszerűsíthetők és értékelhetők. Ez akkor sikeres, ha „megnyílnak” a dolgozók. A kockázatértékelés során vizsgálni szükséges a stressz tűrő és problémamegoldó képességet, a konfliktustűrést, és a stressz indikátorok monitorozását, foglalkozás-egészségügyi szakember és munkapszichológus bevonásával. Fontos, hogy a stresszt ne csak a miatta kialakult fizikai betegséggel együtt ismerjük fel. Mint pld. az emésztőrendszeri panaszok, az étvágytalanság, a hasmenés, szorulás, a reflux, a gyomorfekély, a rossz alvás, stb.., melyeknek az oka a csendben rejtőzködő, természetes rosszként elfogadott stressz.

Fontos! A kockázatértékelés során feltárt, súlyozott pszichoszociális kockázat csökkentése, megszüntetése érdekében elengedhetetlen a hatékony kockázat kezelés, kockázat kommunikáció.

A kockázat kezelés során, a kockázat csökkentése érdekében, szélsőséges esetben pld. szükségessé válhat vezető csere. Lehet, hogy a pszichoszociális kockázatot növelő vezető kitűnő szakember, de alkalmatlan vezetői feladatra.

Nemzetközi és hazai kutatások egyaránt igazolják, hogy a nagyfokú munkahelyi stressz rizikótényezővé válik: a munkavállaló nagyfokú stressz terhelés következményeképpen pszichés és szomatikus megbetegedések áldozatává válhat.
Több nemzetközi és hazai kutatás rámutat arra, hogy az egészségügyi problémák a munkaképtelenséggel függnek össze, s ez hiányzásokhoz és teljesítménycsökkenéshez vezet.
2020-ra a szorongásos zavarok és a depresszió várhatóan a második és harmadik leggyakoribb betegség lesz a szív- érrendszeri megbetegedések után. A csökkenő számú betegség miatti hiányzással ellentétben, a mentális problémák miatti hiányzások száma megnégyszereződött- és folyamatosan növekszik. ( Forrás: European Network for Workplace Health promotin - http://www.enwhp.org)

A pszichoszociális kockázatnak kitett munkavállaló keresőképtelensége esetén fenn állhat a foglalkozási megbetegedés bejelentésének kötelezettsége. A munkavédelemről szóló 1993.évi XCIII. tv. 87. § 1/D. értelmében:
- Foglalkozási megbetegedés: a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely
- a) a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kóroki tényezőkre vezethető vissza, illetve
- b) a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb vagy kisebb igénybevételének a következménye.

liganet.hu