Gyöngyösi Sándor hangsúlyozta, mennyire szerencsésnek érzi magát, hogy az lehet a munkája, ami a hobbija is egyben, pedig a gombákkal való foglalatoskodás csak a katonaságról hazatértekor vált mintegy küldetésévé. A rendszertani csoport iránti mélyebb elköteleződését nem tudja megmagyarázni, mintegy álomként csapott le rá a szolgálat alatt. Gyerekkorából még emlékszik rá, hogy a nagybátyjával rendszeresen gyűjtötték az erdőben a finomabbnál finomabb falatokat, amiket aztán elkészítettek és meg is ettek, de családilag más kötődése nem volt, lévén édesapja zöldségtermesztéssel foglalkozott.

Éppen ezért tűnt a édesapja számára mintegy őrült ötletnek, hogy a bevált fajták helyett termesszenek gombát, mert a családi gazdaság az év 365 napján jól muzsikált, hozta a tőle remélt sikereket. A sors viszont úgy hozta, hogy pár hónapra Gyöngyösi Sándor hazatértét követően egy budapesti kereskedő is azt tanácsolta nekik, termesszenek gombát, mert arra nagy szükség lenne, így végül először csak egy, majd a jó eladhatóságot és a profitot látva az összes fóliasátorban apa és fia együttes erővel áttért a laskatermesztésre.

Először csak Magyarországra kezdtünk termeszteni laskagombát kereskedőknek, majd később jött a lehetőség, hogy önállóan Németországba exportáljunk. Amikor ez már nagyon ment, 1,5 tonna feldolgozott laskagombát exportáltunk, saját hűtőautóink, hűtőházunk, üzemünk, feldolgozónk, gombakomposzt gyártónk, 51 beszállító partnerünk volt, ami egy nagyon komoly vállalkozásnak tűnt akkoriban

– emlékezett vissza a rendszerváltás utáni szép időkre a fülöpjakabi biogazda.

De mint oly sok cég esetében, itt is fordulópontot jelentett a kétezres évek eleji válság, ami következtében a korábban jól működőnek hitt vállalkozás tönkrement, Gyöngyösi Sándor főállású munkahelyén felmondtak, fizetés híján pedig sürgető volt dönteni, hogy mihez kezdjenek a továbbiakban. Noha első nekifutásra a gombák látszólag nem hozták meg a vágyott életet, a fülöpjakabi termesztő úgy döntött, ad nekik még egy esélyt, a konvencionális technológiát azonban szomszédja unszolására biora cserélte, holott korábban maga sem hitte, hogy a kettő közt igazi különbség lenne.

Kezdetben én is azt hittem, hogy minden gomba bio, ez nekem meggyőződésem volt. Viszont amikor konvencionálisan termesztettünk, pontosan tudtam, milyen vegyszereket adagolunk a táptalajba, hogy az minél ellenállóbb legyen a rovarokkal szemben, de úgy gondoltam, mivel nem permetezzük, attól már bio. Holott ez az állítás koránt sem igaz

– tett említést korábbi tévedéséről a biogazdaság tulajdonosa. A 2003 óta már ellenőrzött körülmények között termesztett gombák végül olyan nagy sikert arattak az ökopiacon, hogy nemcsak a nyugodt mindennapokat, de egy stabil vállalkozás alapjait is megteremtették: 2006-7-től már nagyüzemi módszerekkel dolgozzák fel a termést, időközben átpártoltak a gyógygombatermesztésre, 2013-tól pedig már a saját maguk dolgozzák fel a termékeiket.

Ganoderma, a gyógygombák királynője

Az áttörést a pecsétviaszgombaként is ismert ganoderma hozta el Gyöngyösi Sándor gazdasága számára, amit bevallott, egészen addig nem ismert, úgy kérték fel a termesztésére, amiről akkoriban még lényegi információt nem lehetett találni az interneten. Ez lényegében az összes biogombára jellemző: a termesztőknek saját maguknak kell kikísérletezniük a bő gombaterméshez szükséges táptalajt, ami akár hosszú évekbe is telhet, lévén minden fajta mást szeret, és nincsenek biztos, bevált receptek.

Így tapasztalta ki felesége kérésére a barna csiperkegomba ökológiai körülmények között való termesztését, amin 3. éve keményen dolgoznak, és úgy tűnik, a sok fáradtság lassan meghozza gyümölcsét az egész éves állandó termés képében. Vannak gombák, amik azonban még váratnak magukra. Ilyen a júdásfülegomba, a téli fülőke vagy a rendkívül ritka maitake, más néven táncoló gomba, amely nevét onnan kapta, hogy évszázadokkal korábban, aki a Távol-Keleten ilyet talált, táncolt örömében, mert busás vagyon ütötte érte a markát.