Most, amikor már a városban élők is mindinkább szembesülnek az aszály jelenségével, és az ország egy emberként várja az – értékelhető mennyiségű – esőt, utánanéztünk, milyen nyilvános szakmai intézkedési tervek léteznek az égető probléma hosszú távú megoldására. A legfrissebb ilyen dokumentumok a Magyar Közlöny április 28-i számában megjelent kormányhatározat Magyarország új vízgyűjtő-gazdálkodási tervéről, illetve a Hivatalos Értesítőben május 19-én ugyanebben a tárgyban a Belügyminisztérium által közzé tett összefoglalót, az ezek kiindulási pontjául szolgáló vitaanyag pedig a Vizeink.hu honlapon érhető el.

Utóbbi helyzetértékelése szerint a múlt század eleje óta tapasztalt 1,3°C-os országos mértékű hőmérséklet-emelkedés meghaladja a globális változás 0,9°C-ra becsült mértékét. Az 1901–2017 közötti időszakban hazánkban a tavaszok és a nyarak melegedtek leginkább, 1,34 °C-kal és 1,25 °C-kal. A legkisebb hőmérséklet-növekedést ősszel jeleznek a sorok (0,86 °C), míg a telek melegedése is jelentős, 0,98 °C.

Leginkább a meleg hőmérsékleti szélsőségek gyakoribbá válásában mutatkoznak meg az éghajlatváltozás jelei, az ország középső és délalföldi területein a hőhullámos napok száma jelentős, mintegy kéthetes növekedést mutat a legintenzívebb melegedés időszakában, 1981-től.

A csapadékváltozások kevésbé egyértelműek – írják. – Az éves összeg kismértékben, négy százalékkal csökkent, a tavaszi fogyás 17 százalékos, az őszi csapadék csökkenésének mértéke tizenegy százalék 1901 óta. Kevesebb napon hullik csapadék, mintegy kéthetes a csökkenés 1901-től, hosszabbak a száraz időszakok, a múlt század elejétől átlagosan négy nappal.

Kismértékű, országos átlagban mintegy négyszázalékos, nem szignifikáns csapadék növekedés mutatkozik éves átlagban 1961 és 2015 között. Az ország északi felében 1961-től helyenként két millimétert meghaladó a napi intenzitásnövekedés nyáron, ami a heves csapadékesemények növekvő arányát jelzi.

A hőmérséklettel kapcsolatos szélsőségek egyértelműen és szignifikánsan a melegedés irányába mozdulnak el. A fagyos napok száma csökkenni, a nyári napok és a hőhullámos napok előfordulása növekedni fog, az évszázad végére már egy hónapot megközelítő mértékben.

A csapadék éves összegében nem számíthatunk nagy változásokra, az eddigi évszakos eloszlás viszont nagy valószínűséggel átrendeződik. A nyári csapadék a következő évtizedekben öt százalékot, az évszázad végére pedig húsz százalékot elérő csökkenése bizonyosnak tűnik, ezt nagy valószínűséggel az őszi és a téli csapadék növekedése fogja kompenzálni.

Megjegyzik azonban, hogy a következő évtizedekre jelzett változások többnyire bizonytalan előjelűek, s csak az évszázad végére tehetők határozott megállapítások. A szélsőségek várható alakulása jellegzetes térbeli eloszlást mutat és elsősorban Magyarország középső, déli és keleti területeit érinti kedvezőtlenül, ami a területi sérülékenységvizsgálatok jelentőségére hívja fel a figyelmet.

Képünk illusztráció

Fotó: MH

A nagy intenzitású csapadékok növekvő gyakoriságának következtében szükséges a településszintű csapadékvíz-gazdálkodás megteremtése – figyelmeztetnek.

Sok más mellett a - több mint hatszáz oldalas - elemzés kitér arra, hogy hazánk medencejellege és földtani felépítése következtében a felszín alatti vízkészletünk mennyisége, környezeti és használati értéke európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű. A Föld számos országának lakossága, természetes élővilága már most vízhiánnyal küzd, ezért is nemzeti érdekünk és közös felelősségünk vízkészleteink védelme és fenntartható használata – hangsúlyozzák. – Jelentős a felszín alatti vizeink hasznosítása, az ivóvízellátás 95 százaléka felszín alatti vízből történik (beleértve a parti szűrésű vízkivételeket is), azonban ennek kétharmada sérülékeny ivóvízbázis (azaz a felszíni eredetű szennyezés kevesebb, mint ötven év alatt elérheti a vízbázist).

A Víz Keretirányelv célja többek között, hogy hozzájáruljon az árvizek és aszályok hatásainak mérsékléséhez és ezen keresztül a fenntartható fejlődéshez. Az ország mintegy fele (44,5 ezer km2) síkvidéki terület. Több mint 20 ezer km2 árvízzel veszélyeztetett, ezek mintegy negyede a Duna rész-vízgyűjtőn, háromnegyede pedig a Tisza és mellékfolyóinak völgyében található. A hegy- és dombvidéki területeknél a villámárvizek jelentenek egyre nagyobb kockázatot, mivel az éghajlat-változással fokozódik az extrém csapadékesemények gyakorisága.

A csapadék időben és térben egyenlőtlen eloszlása miatt Magyarországon 100 évből 28 év várhatóan aszályos. Aszály elsősorban az Alföld közepét sújtja, mivel ezen a területen a párolgás gyakran meghaladja a csapadék mennyiségét. Ezt az időszakosan ismétlődő természeti jelenséget - amelyre az érintett területen az élővilág, a mezőgazdaság és ezeken keresztül a társadalom számára is nagymértékű és tartós vízhiányt jelent - az éghajlat változása várhatóan súlyosbítja. A XIX. század közepét követő beavatkozások, az árterek és vízjárta területek visszaszorítása, a tájhasználat megváltozása következtében az aszály mértéke területében és időtartamában is növekedett.

A téli csapadék egyre nagyobb mértékben fog eső formájában hullni, ez a jelenleginél korábbi és magasabban tetőző árhullámokat eredményezhet (a korábban hóban tárolt vízkészlet késleltetés nélkül fog lefolyni). Az alföldi területeken továbbra is fel kell készülni szélsőséges, az eddigieknél nagyobb területekre kiterjedő, de rövidebb idejű belvizek kialakulására tél végén, tavasz elején, azonban az ezt követő, hosszabb vízhiányos időszakok a vizes élőhelyek fennmaradását veszélyeztetik.

Hasonló okok miatt csökken a tavak természetes vízkészlete, vízállása is. A kisebb vízmennyiség miatt a vizek hígítása és öntisztuló-képessége csökken, állóvizeink esetében fokozódik a vízvirágzást követő eutrofizáció veszélye.

A hirtelen keletkező, gyors árvizek fokozzák az erózióveszélyt, amely következtében nagyobb mennyiségű szennyezőanyag, hordalék mosódik le a vízgyűjtőkről, miközben romlik a vízfolyások tápanyagmérlege. Növekszik a havária események kockázata is.

A klímaváltozás hatásai a felszín alatti vizek mennyiségét és minőségét is érintik. Az általánosan érvényes szárazabb talajállapotok miatt a felszín alatti vizeket tápláló csapadékutánpótlás általános csökkenése várható, arányaiban ez az Alföldön lesz a legnagyobb mértékű, itt jelentősen csökken a kitermelhető felszín alatti víz mennyisége is.

A szárazabb időjáráshoz kapcsolható romló ökológiai állapot mellett felszín alatti vizektől (talajvíz) függő ökoszisztémák, vizes élőhelyek (pl. szikes tavak) válhatnak veszélyeztetetté a klímaváltozás következtében.

Az aszály előfordulásának valószínűsége, intenzitása és súlyossága Magyarország teljes területén növekvő tendenciát mutat. A vízgazdálkodás területén fel kell készülni az egyre nagyobb gyakorisággal és váltakozó jelleggel előforduló vízbőségre, illetve vízhiányra, ezért a szélsőségek miatti kockázatcsökkentés jelentősége növekszik, illetve előtérbe kerül az alkalmazkodás kérdése.

Az éghajlatváltozás miatt a biodiverzitás csökkenése várható, amelynek súlyosságát és területi megoszlását elsősorban a meteorológiai vízmérleg változásának várható területi eltérései, az egyes élőhelyek éghajlat-változással szembeni érzékenysége, valamint az egyes térségek ilyen jellegű változásokhoz való alkalmazkodási képességének mértéke határozza meg.

Ezek alapján döntően az ország középhegységi és dombvidéki részein koncentrálódnak azok az összefüggő, nagy kiterjedésű térségek, amelyek kiemelten vagy fokozottan sérülékenyek.

A természetközeli élőhelyek degradációja és szétdarabolódása megszünteti az ún. „fauna folyosókat”, ezáltal az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai sokkal szélsőségesebb módon jelentkeznek. Valószínűleg növekedni fog a földbeni részek aránya a fitomasszában, növekszik a rövid tenyészidejű fajok aránya. Az erdők faösszetétele feltételezhetően módosulni fog, egész erdőtípusok tűnhetnek el.

Az erdei biomassza mennyisége csökkenhet, tekintettel a fabetegségek és kórokozók gyakoribb és kiterjedtebb fellépésére, illetve a sűrűbben kitörő és hevesebb erdőtüzekre. 

A Belügyminisztérium összefoglalója szerint a „VGT3-ban” – vagyis a legfrissebb vízgyűjtő-gazdálkodási tervben – 31 intézkedési csomag szerepel, számtalan „alintézkedés” megjelölésével.

A teljesség igénye nélkül: szennyvíztisztító telepek építése és korszerűsítése, talajjavító és talajvédelmi beavatkozások, művelési ág váltás, nyílt ártér kialakítása, hullámtér bővítése, mederrehabilitáció, felszíni és felszín alatti víz természetes kapcsolatának rehabilitációja, mesterséges csatornák kialakítása, völgyzárógátas tározók fejlesztése, használt termálvizek visszasajtolásának ösztönzése, víztakarékos megoldások alkalmazása a növénytermesztésben, talaj- és szélerózió elleni védekezés, vízvédelmi pufferzónák kialakítása, tavak létesítése, csatornahálózatok rekonstrukciója, települési csapadékvíz-gazdálkodás, belvíz-és záportározók építése stb.